1981-es megalapítása óta sokan megfordultak New York első számú thrash-csapatában, az Anthrax-ben. E rovatba mindenekelőtt két muzsikus története kívánkozik, a zenekar első stabil felállásának énekeséé és szólógitárosáé. Scott Ian nemrég magyarul is megjelent önéletrajzi kötetében (A gitáros faszi az ANTHRAXből) meglehetősen sok szó esik róluk – pontosabban arról az időszakról, amit a bandában töltöttek. Jóval kevesebbet tudunk életük további alakulásáról, holott az is rejt érdekességeket.
NEIL TURBIN
Az Anthrax 1984-es bemutatkozó albumának (Fistful of Metal) dalait feléneklő Neil Scott Turbin 1963 karácsonyán született New York-ban. Mindössze két évig volt az Anthrax frontembere; Ian könyvéből tudható, hogy azokban az időkben meglehetősen nagyképű és arrogáns alaknak bizonyult, s társai alig várták az alkalmat, hogy ajtót mutathassanak neki. Végül sikerült megszabadulniuk tőle, és előbb egy Matt Fallon nevű fickóval (aki később a Skid Row-ban is megfordult), majd Joey Belladonna-val töltötték ki az utána keletkezett űrt.
Turbin az Anthrax-et megelőzően csupán az Amra nevű csapatban énekelt, 1984 után viszont se szeri, se száma azoknak a bandáknak, amelyeknek hosszabb-rövidebb ideig a tagja volt. E csapatokról azonban semmi különösebbet nem jegyez fel a metáltörténelem. Közülük kettőt érdemes megemlíteni, amelyek viszont konkrétan az énekes nevéhez köthetők. 1986-ban hívta életre azt a mindössze egy évig létező, Turbin nevű formációt, amely semmilyen megjelent hangzóanyaggal nem büszkélkedhet. Nem úgy a három évet megélt Neil Turbin nevű projekt, amely 2003-ban jelentette meg egyetlen, Threatcon Delta című albumát.
Turbin 1986-ban a japán gitáros Kuni Masque című albumán vendégszerepelt, 2005-ben pedig Jack Frost Out in the Cold című lemezére énekelt fel ugyancsak egy nótát. Az Onslaught 2014-es turnéjára hívta meg vendégénekesnek, egy évvel később pedig a Steel Prophet koncertjein állt a mikrofon mögött.
S hogy az egykori Anthrax-frontember ma sem pihen a babérjain, mi sem mutatja jobban, mint hogy jelenleg három különböző formációnak is tagja (DeathRiders, Bleed the Hunger, Immortal Soul); igaz, egyik csapat nevével sem találkozunk a nagy zenei szaklapok címoldalán…
DAN SPITZ
Daniel Alan Spitz, az apró termetű szólógitáros nem sokkal Turbin után csatlakozott az Anthrax-hez (a csapat 1983-as, második demóján már ő játszott), ám jóval tovább maradt, mint összeférhetetlen zenésztársa. Az ugyancsak New-York-i, és szintén 1963-as „évjáratú” Spitz játékát utoljára a Sound of White Noise albumon (1993) hallhattuk, illetve egy rövid időre még visszatért a csapatba; e reunion emlékét az együttes Alive 2 című koncertlemezén (2005) örökítette meg.
A gitáros 1995-ben azért hagyta ott az akkoriban (John Bush érkezését követően) jól hallható irányváltáson átesett csapatot, hogy visszatérjen eredetileg tanult szakmájához, az órakészítéshez. Még Svájcba is elutazott, hogy megszerezze az ehhez szükséges legmagasabb végzettséget. Ennek eredményeként ma luxuskategóriába tartozó mechanikus órák tervezője és készítője, a svájci Chopard és az amerikai Leviev márkák kapcsán pedig Észak-Amerikában az órakészítők első számú instruktora.
Mindeközben az ortodox zsidó közegben felnőtt Spitz kikeresztelkedett, és újjászületett keresztényként a messianisztikus júdaizmus hívévé vált. További érdekesség vele kapcsolatban, hogy második házasságából, 2007-ben ikerfiai születtek, akik mindketten autisták; maga Spitz pedig úgynevezett obszesszív-kompulzív megbetegedésben (Obsessive Compulsive Disorder, más néven kényszerbetegségben) szenved. A zenész ráadásul 2009-ben egy komoly szívrohamon is átesett, tripla bypass-műtétet hajtottak végre rajta, s bár teljesen felépült, egyes artériáiban máig stenteket hord.
A gitáros természetesen a zenének sem fordított teljesen hátat: 2010-ben alapította meg keresztény rockzenekarát, a Red Lamb-et, amelyben szerzőtársa nem kisebb név, mint a Megadeth-főnök Dave Mustaine, aki a csapat bemutatkozó albumán énekelt is. Spitz a lemez Puzzle Box című dalával az autizmusra kívánta ráirányítani a figyelmet.
Amit viszont nem tudtam (ti lehet, hogy igen), hogy Dan 1981-ben, átmeneti jelleggel az Overkill gitárosa volt: ő az alapító Robet Pisarek-et váltotta, őt pedig Rich Conte, majd az addigi két gitáros helyett a csapat egy bárdista mellett döntött. Ő lett végül Bobby Gustafson, és az 1983-as Power in Black demó már vele készült.
Nincs mese, legközelebb velük, az Overkill-lel kell folytatnunk…
Leave a Reply