Két évvel ezelőtt nemcsak a death metal színteret, hanem a Bolt Throwert is súlyos csapás érte Martin „Kiddie” Kearns dobos elvesztésével. A 38 éves ütős halálát a brit legenda nem tudta feldolgozni, és beszüntette tevékenységét.
Karl Willets énekes és a visszatért Andy Whale dobos nem tétlenkedtek sokáig, két veteránnal, Frank Healy basszusgitárossal (Benediction, Cerebral Fix), illetve Scott Fairfax gitárossal (Cerebral Fix) összehoztak egy új death metal zenekart. Kezdetben csak feldolgozásokban gondolkodtak, de evés közben jön meg az étvágy jelleggel saját szerzemények írását kezdték el. Ahogy az énekes fogalmazott: „amikor elkezdtük a Memoriam-ot 2016 januárjában, csak azért alapítottuk meg a zenekart, hogy lemenjünk próbálni és elnyomjunk pár régi klasszikust, amelyek komoly hatással voltak ránk annak idején, meg persze azoktól a bandáktól is játsszunk, amelyekben korábban mi játszottunk. Talán pár kisebb buli is szerepelt a tervek között. De ez az egész megváltozott, amikor belépett hozzánk Scott Fairfax, aki gyilkos riffek és új ötletek egész tárházát hozta magával, és teljesen megváltoztatta az eredeti elképzeléseinket. Nagyon hamar elvetettük a feldolgozásbandás ötletet, és elkezdtük összerakni a saját dalainkat Scott riffjeiből és ötleteiből, és mindebből egy adagnyi zúzós, brutális, old school death metal született. Nagyon büszkék vagyunk ezekre a nótákra, és alig várjuk, hogy rászabadíthassuk őket a világra!”.
Március 24-én pedig ez a pillanat is eljött. Gondolom, nem szolgálok meglepetéssel, hogy az alapot, a kiindulópontot a Bolt Thrower jelenti (valószínűleg a zenészek nem tudtak, nem akartak kibújni a bőrükből), a névváltoztatást gyakorlatilag semmi sem indokolja, feltételezem, csak az, hogy tiszta lappal akartak indulni. (Egyben Kiddie emléke előtt adózva alapították meg a bandát). Tapasztalt, rutinos rókákról lévén szó, az anyag szemernyi csalódást sem okoz, nyolc, vérbeli Bolt Thrower-es felvételt tartalmaz a korong. Jobban mondva ez így, ebben a formában nem tökéletes megfogalmazás, inkább úgy mondom, hogy a hangulat, a harmóniák, valamint Willets és Whale személye miatt van kapcsolódási pont a Bolt Thrower-hez. Itt kell megjegyeznem, hogy Willets sokkal tisztábban, érthetőbben hörög, mint korábban, hangja, előadása HC-s tónusokat tükröz.
Aktívan, lelkesen vetették magukat a munkába, hiszen tavaly rögzítették a The Hellfire Demos-t és a Surrounded by Death single-t, idén januárban pedig a The Hellfire Demos II-t tették közzé, mindegyiket 7” formátumban. (Utóbbi kiadványon található Drone Strike nem került fel a lemezre). Az Elesettekért című alkotás szerzeményei a halál, a veszteség és a háború témakörét járják körül, ami nem meglepetés az előd zenekar ismeretében. Ugyanakkor nem maradtak a múltban, nem a múlt dicsőségéből akarnak megélni, amit egyfelől a vaskos, masszív, korszerű megszólalás, illetve az itt-ott modern megközelítésű dalszerkezetek támasztanak alá.
Ezt az utóbbi kitételt a nyitó Memoriam vagy a doomos, gyönyörű dallamokkal ellátott Reduced to Zero szaggatott riffjei, témái igazolják. Tematikájuk, súlyos, zömében középtempósan menetelő muzsikájuk olyan tételek formájában öltenek testet, mint a War Rages On, a Resistance vagy a fegyverropogással, roppant gyászos, szomorú hangulatban véget érő Last Words. Mindenképpen a változatosságra helyezték a hangsúlyt, az egydimenziósságot, a kiszámíthatóságot messzire elkerüli az anyag. Így például a Corrupted System-ben, a Flatline-ban és a Surrounded (by Death)-ben gyors, thrashes/punkos zakatolások, ütemek bukkannak fel. A basszusgitár ugyanúgy őröl, mint a Bolt Thrower esetében, ellenben a riffek, a ritmusok – szerintem – változatosabbak az „anyazenekarhoz” képest.
Úgy gondolom, hogy az idei Immolation-nel egyetemben nehéz lesz death metal berkekben ezt a színvonalat, minőséget megközelíteni, esetleg megugrani, netán túlszárnyalni. Méltó megemlékezés és tiszteletadás a korong Kiddie felé, simán beilleszthető a Bolt Thrower művek sorába. Kétségtelenül az idei év egyik legkiemelkedőbb (death) metal albuma.
Leave a Reply