Véleményem szerint Franciaország sosem játszott komoly szerepet az európai heavy metal mezőnyben, nem számított komoly tényezőnek. Ugyanakkor hozzáteszem, hogy a műfaj kontinentális felfutásánál, felfuttatásánál ott volt a gallkakasos állam, a Sortilége, az ADX, a H-Bomb és a Blaspheme zenekarok, vagy éppen az Enfer magazin révén. Amennyiben durvább vizekre evezünk, a Morsüre, a Mutilator (később Mutilated lettek) és a Loudblast nevét említhetjük meg, de a legkomolyabb sikert (szigorúan undergroundról beszélünk) a Massacra érte el.
A zenekart 1986-ban Franconville-ben, Ile-de-France-ban alapította Jean-Marc Tristani gitáros, Fred „Death” Duval gitáros/énekes, Pascal Jörgensen basszusgitáros/énekes és Laurent Daval dobos. 1987-ben ez a tagság készítette el a Legion of Torture demót, majd még ugyanebben az évben Davalt Chris Palengat váltotta. A csapat még további két demóval rukkolt elő (Final Holocaust – 1988, Nearer from Death – 1989), és utóbbi felvétel alapján kötött szerződést a német Shark Recordsszal. Bemutatkozásuk 1990-ben a Final Holocaust-tal, egy nem túl kiugró albummal történt meg, azonban az 1991-es Enjoy the Violence-szel alaposan kieresztették oroszlánkörmeiket. Többek között a címadó szerzeményt, a The Ultimate Antichrist-ot és a Gods of Hate-et felvonultató lemez brutális, agresszív death/thrash elegyet vonultatott fel, joggal tekinthető és nevezhető klasszikusnak, nem beszélve arról, hogy a csapat fejlődését is bizonyította.
A zenekar ezt követően sem lassított a tempón, 1992-ben a Sign of the Decline képében érkezett a folytatás. (Ezt megelőzőleg a Tanner-rel, a Trouble-lal és a Megalomaniax-szel szerepeltek a Rock Hard magazin mellékleteként napvilágot látott Knockin’ On Heavy’Door válogatáson).
Az anyag felvételeinek kezdete előtt két fontos változás történt: Chris Palengat helyett a német származású Matthis Limmer (Obscuritas) érkezett, a banda pedig a Sharktól a Vertigóhoz került. Áprilisban kezdődtek a munkálatok a T&T Recording stúdióban, a keverésre ugyanott, júniusban került sor, a lemez pedig nyár végén került a boltokba. Mindenképpen jól jártak a doboscserével, mert Limmer egyrészt friss vért pumpált a muzsikába, másrészt pedig változatosabb, technikásabb irányba terelte a Massacrát.
Durván, kompromisszummentesen kezdődik a korong az Evidence of Abominations-szel, ugyanakkor előrevetíti a változásokat, jelezvén, hogy a banda muzsikája technikásabb, komplexebb lett. Természetesen nem drasztikus megújulásról volt szó, nem ugrottak rá az Atheist/Cynic képviselte vonalra, csupán önmagukhoz képest léptek egy szinttel feljebb, fejlődtek tovább. Tagadhatatlan a Morbid Angel hatása, amely a harmóniákban, illetve a dobtémákban ölt testet, feltételezésem szerint a Beteg Angyalok befolyása Matthiasnak köszönhetően szűrődött be a zenébe. Kidolgozottabbak, ötletesebbek lettek a riffek, a szólók, valamint letisztultabb lett a hörgés, egyedül a tömény, telt hangzás maradt a régi. Remek váltások, ötletek, középtempós részek bukkannak fel az olyan tételekben, mint a Defying Man’s Creation, a Baptized in Decadence, vagy a Mortify Their Flesh, a World Dies Screaming pedig szenzációs doom témával kezdődik, úgyhogy az első két korongot egyértelműen kenterbe verte a Signs of the Decline.
Albumok tekintetében 1992 már nem volt annyira kiemelkedő esztendő az undergroundban, mint a ’89-’91 közötti periódus, de csak kijött egy Soul of a New Machine (Fear Factory), egy The End Complete (Obituary), egy Realm of Ecstasy (Thanatos), egy Last One on Earth (Asphyx), egy The IVth Crusade (Bolt Thrower); a harmadik Massacra alkotás maximálisan illik ebbe a sorba minőségét, a szerzemények erősségét illetően.
Három lemezt követően az együttes a Vertigo trendkövető hozzáállása miatt hadilábon állt a kiadóval, így a Phonogramhez írtak alá. Sajnos ezen a ponton elfogyott a tudományuk, a Massacrát sem hagyta érintetlenül a megváltozott zenei klíma. Az 1994-ben kiadott, modern megközelítésű Sick egyértelmű csalódást okozott a rajongók körében, az 1995-ös Humanize Human (ezen már Björn Crugger dobolt) pedig végleg szakított a korai thrash/death metallal. Még ugyanebben az évben Jean-Marc Tristani és Fred Death Tom Berger programozóval, valamint Daniel Klein sampleressel összehozta az industrial thrash Zero Tolerance-t (egy lemezük jelent meg, a Zero For All – 1996). 1997. június 6-án viszont súlyos csapás érte úgy a zenekart, mind az underground színteret: Fred Duval életének 29. évében, bőrrák következtében elhunyt és ez a szomorú tragédia a Massacra feloszlásához vezetett.
A zenészek a későbbiekben már nem bukkantak fel egyéb formációkban (Jean-Marc Tristani egy ideig a Century Media francia képviseleténél dolgozott), mindösszesen Chris Palengat visszatéréséről szereztem tudomást, aki az Orionys-szal ez év február 1-jén egy szimfonikus power metalban fogant demót (Hope Era) adott ki. Noha a francia csapat nem futott be különleges karriert, az undergroundból sosem törtek ki, első három anyagukért egyáltalán nem kell szégyenkezniük. A Signs of the Decline a földalatti mozgalom egyik dicső darabja.
Leave a Reply