Les Binks és Dave Holland (Judas Priest)

Scott Travis előtt két jelentős ütőse volt az ikonikus brit heavy metal csapatnak: Les Binks és Dave Holland. Nevükhöz maradandó alkotások fűződnek, ráadásul az „utóéletük” sem volt éppen eseménytelen.

LES BINKS

James Leslie Binks 1951-ben (más adatok szerint 1948-ban) született Észak-Írországban. Az első jelentősebb produkció, amelyben részt vett, Roger Glover kultikus, 1974-es albuma, a The Butterfly Ball and the Grasshopper’s Feast volt (amelyen olyan legendás nevek is szerepeltek, mint David Coverdale, Glenn Hughes és Ronnie James Dio). A fenti projekt még javában zajlott, amikor Binks-et meghallgatta, majd felvette soraiba a Judas Priest. A csapat 1977-es világ körüli turnéján már ő ült a dobok mögött; a kvintett egyébként ekkor jutott el első ízben a tengerentúlra.

Binks a kép jobb szélén

Binks csupán bő két évig volt a zenekar tagja, ám nevéhez olyan albumok kapcsolhatók, mint a Stained Class, a Killing Machine, illetve az Unleashed in the East koncertlemez. A szakításhoz végül az vezetett, hogy Halfordék egy direktebb, groove-központúbb irányba mozdultak volna, Binks viszont nem tudott változtatni a maga összetett, jazz által inspirált játékstílusán. Útjaik végül egy újabb amerikai koncertsorozat előtt váltak el egymástól, s a csapat azzal a Dave Holland-dal pótolta őt, akiről hamarosan részletesebben is szót ejtek.

A dobos volt a társszerzője a Beyond the Realms of Death című Judas Priest-nótának. Egykori zenésztársai később úgy emlékeztek, Binks hirtelen felkapott egy gitárt, mivel balkezes volt, megfordította, és megpendítette az első néhány akkordot, amely később a legendás ballada fő motívumát képezte.

A londoni The Monarch Camden klubban, valamikor a kétezres években

Hősünk ezt kővetően végig megmaradt underground szinten. Az egyik alkalom, amikor kitörhetett volna a középszerűségből, 1981-ben jött el, amikor csatlakozott ahhoz a Lionheart nevű csapathoz, amelyben Dennis Stratton (ex-Iron Maiden) gitározott és Jess Cox (ex-Tygers Of Pan Tang) énekelt. Ők melegítették be a közönséget a Def Leppard szigetországi turnéján, a stúdiólemezig viszont nem jutottak el. Nem úgy a Tytan nevű heavy metal csapat, amelynek 1985-ös, Rough Justice című debütalbumán Binks püfölte a bőröket.

A feldolgozásokat játszó The Shakers tagjaként, Oz gitárossal

A zenészt a továbbiakban különböző rock/metal feldolgozás-zenekarok (The Shakers, Metalworks, Broken Bones), illetve egy ír country/folk/pop trió, a Faintin’ Goats dobszerelése mögött találjuk; muzsikájával kocsmák és kisebb klubok közönségét szórakoztatta/szórakoztatja mind a mai napig. Legutóbb pedig egy progresszív folk rock együttes, a Kindred Spirit Phoenix Rising című albumán felelt a ritmusokért.

Les 2016-ban

DAVE HOLLAND

Némileg máshogy alakult utódja, az 1948-as születésű David (Dave) Holland „karrierje”. Ő a Judas Priest-hez való csatlakozását megelőzően, 1969-1979 között a jó nevű hard rock zenekarban, a Trapeze-ben játszott (többek között Glenn Hughes oldalán, egészen annak a Deep Purple-be történt, 1973-es távozásáig).

A Turbo-korszakos Judas Priest, Holland középen

A dobos 1979 augusztusában lett a Judas Priest tagja. Játéka olyan klasszikus albumokon hallható, mint a British Steel, a Point of Entry, a Screaming for Vengeance, a Defenders of the Faith és a Turbo. Talán kevesen tudják, hogy bár a Ram It Down stáblistáján is ott találjuk a nevét, a dobrészeket nem ő, hanem egy számítógépes program „játszotta fel”. Holland végül 1989-ben, egészségügyi és magánéleti problémák, plusz zenei nézetkülönbségek miatt távozott a csapatból. Utóda az a Scott Travis (ex-Fight, ex-Racer X) lett, aki máig a Judas Priest oszlopos tagja.

A ’90-es években Holland a rövid időre ismét összeállt Trapeze-zel turnézott, emellett workshop-okat tartott, magánórákat adott, valamint fiatal csapatokat menedzselt, akiknél nem egy esetben a produceri teendőket is magára vállalta. 1996-ban csupán a közös próbákig jutott Glenn Hughes-zal, Tony Iommi-val és a billentyűs Don Airey-vel; két évvel később pedig a Judas Priest eredeti énekesével, Al Atkins-szel kollaborált, együttműködésük gyümölcse a Victim of Changes című album, amelyen olyan korai Priest-nóták hallhatók, amelyekben Holland annak idején még meg játszott.

Aztán jött a megdöbbentő fordulat: a dobost 2004-ben bűnösnek találták molesztálás és nemi erőszakra tett kísérlet vétségében, amelynek szenvedő alanya egy 17 éves fiú tanítványa volt. A kihallgatások során Holland bevallotta, hogy biszexuális. 8 év börtönre ítélték, amit le is ült. 2006-ban kitudódott, hogy a zenész önéletrajzának megírását tervezi. A Judas Priest házi szerzőjének, Neil Daniels-nek ezt üzente a rácsok mögül: „Olyanért ítéltek el, amit nem követtem el.”

Holland a bíróságon
A cikk szerzője: Alby 45 további cikk
Az egykori Metal Attack/Rattle Inc. fanzine-ek képregényfigurája. Néhány évvel ezelőtt magánnyomozó-irodát nyitott, amely reflektorfényből eltűnt rockzenészek felkutatására szakosodott. :-)

Legyél az első aki hozzászól

Szólj hozzá!

Az e-mail címed nem kerül nyilvánosságra.


*