Coly a múltkoriakban egy alapos, háromrészes leírás keretén belül mutatta be nekünk a stoner színtér jellemzőit, alapvető, meghatározó zenekarait, kiadványait. Függetlenül attól, hogy én nem mélyedtem bele olyan mértékben a műfajba, vitatkozni nem tudok vele, az olyan klasszikusokat, mint a Kyuss, a Monster Magnet, a Spiritual Beggars, a High on Fire vagy az Orange Goblin, nagyon szívesen hallgatom.
Annyival egészíteném ki az értekezését, hogy alapvetően kellemes hangulata van a muzsikának, nincs az a depresszív, az életről lemondó töltete, mint a doom metal anyagok többségének, ugyanakkor sok előadó beleesik abba a hibába, hogy azokat a bizonyos jammeléseket, utaztató, elszállós, helyenként pszichedelikus részeket, témákat elnyújtja, ezáltal hamar monotonná, érdektelenné válik az adott alkotás.
Az amerikai Lafayette-ből (Louisiana) származó csapatban a stoner színtér egyik új üdvöskéjét ismertem meg. Friss, fiatal társaságról van szó, lévén 2013-ban alakultak, eddigi mérlegük egy EP (Forming the Void – 2014), egy album (Skyward – 2015), ez tehát a második nagylemezük. Amíg eddigi műveik szerzői kiadásban jelentek meg, addig a Relic-et a 2009 óta létező, stoner/sludge/doom/pszichedelikus vonalra berendezkedett olasz Argonauta Records adta ki, amelyhez idén szerződtek le. Megalakulásuk óta tagcserék nem történtek a csapat soraiban, Luke Baker dobos, Jordan Boyd basszusgitáros, Shadi Omar Al Khansa gitáros és James Marshall gitáros/énekes alkotja a felállást, akik jelen bandát megelőzően nem vettek részt más formációkban.
Esetükben a stoner rock csupán az egyik összetevő (mondjuk, 80%-ban), mert a muzsikában sludge hatások is tetten érhetők, nem beszélve arról, hogy nem árad a füst, a fűszag a hangfalakból. Értelemszerűen roppant súlyosan, töményen vezetik elő a riffeket, a basszustémákat, kiválóak a szólók, pontos, megbízható a dob, James Marshall érzelmektől fűtött hangja is teljesen rendben van, és ami a legnagyobb erényük, hogy nem nyújtják, nem játsszák túl a témákat. A nálam ebben a műfajban járatosabbak, szakavatottabbak biztos konkrét hatásokat is felhoznának párhuzam gyanánt (a Black Sabbath-é teljesen egyértelmű és logikus), én csak azt hallom, hogy az After the Earth, a The Endless Road, a Bialozar vagy az Unto the Smoke remek tételek, amelyek a stílus összes jellemzőjét magukon hordozzák. Utolsó felvételként a Led Zeppelin Kashmir-jának roppant jó, élvezetes feldolgozását vezetik elő. A hangzás telt és erős, minden tekintetben egy remek stoner/sludge albumot kapunk végeredményként.
Az idei esztendőben még nem találkoztam meghatározó stoner lemezzel, úgyhogy a Forming the Voidot mindenképpen ajánlom a rajongók figyelmébe. Bízom benne, hogy még sokat hallunk felőlük.
Leave a Reply