„Marx halott, Lenin halott és én sem érzem túl jól magam” – szólt az egykori aranyköpés. De vajon hogy érzi magát „Fast” Eddie Clarke, a Motörhead klasszikus felállásának gitárosa, miután egykori muzsikustársai átköltöztek az örök zenészmezőkre?
A csapat kezdeti időszakának dobosa, Phil „Philty Animal” Taylor 2015 őszén hunyt el, halálát májelégtelenség okozta. Alig néhány hétre rá, még ugyanazon év végén Lemmy-től is örökre el kellett búcsúznunk. Hírmondónak egyedül a gitáros, „Fast” Eddie maradt abból a csapatból.
Clarke 1977-1982 között volt a legendás zenekar tagja, játékát az első öt sorlemezen (Motörhead, Overkill, Bomber, Ace of Spades. Iron Fist) és természetesen a No Sleep ’til Hammersmith koncertalbumon hallhatjuk. Az egyre népszerűbb és sikeresebb csapat egységét egy látszólag piti ügy bontotta meg: a Motörhead és a Plasmatics nevű punkzenekar közösen készített EP-jére Lemmy és Wendy O. Williams a Stand by Your Man című country-klasszikus rockváltozatát is felénekelték. „Fast” Eddie úgy érezte, csapata ezzel mindannak hátat fordít, amit addig képviselt. Nem volt hajlandó játszani a felvételeken, így társai közölték vele: a továbbiakban nem számítanak rá. A Motörhead gitárosát egy héttel később már Brian „Robbo” Robertsonnak (ex-Thin Lizzy) hívták.
Egy tavalyi interjúban Clarke felidézte egykori csalódottságát, amit kirúgása miatt érzett: „Úgy képzeltem, hogy a Motörhead tagjaként, a színpadon fogok meghalni. Úgyhogy meglehetősen arcul csapott, amikor közölték velem, hogy elválnak útjaink.”
A gitáros nem sokáig sajnáltatta magát: az egykori UFO-basszusgitáros Pete Way-jel közösen megalapította a Fastway-t, amelynek első felállása az ex-Humble Pie dobos Jerry Shirley-vel és egy addig ismeretlen énekessel, Dave King-gel lett teljes. A csapat – miközben legalább kétszer feloszlott, majd újjáalakult – 1983 és 1990 között 6 stúdióalbumot jelentetett meg. A tagság ez idő alatt szép lassan kicserélődött Clarke körül, és hiába fordultak meg egy-két album erejéig olyan nagy nevek is a zenekarban, mint a billentyűs Don Airey vagy a basszusgitáros Neil Murray; hiába jegyeztek három dalt is a Trick or Treat című filmben; hiába játszott a Fastway olyan nagy nevek előtt, mint a Rush, a Scorpions vagy az AC/DC, soha nem jött el számukra a nagy áttörés időszaka, ami végül a zenekar megszűnéséhez vezetett.
Korábbi, a Motörhead-del folytatott kicsapongó életmódjáért Clarke-nak a ’90-es évek első felében kellett vezekelnie: kórházba került, és a felépülése hónapokat vett igénybe. Mindez jó alkalom volt arra, hogy megírja első szólóalbumát, amely It Ain’t Over Till It’s Over címmel 1994-ben látott napvilágot. A lemez dalai – nem meglepő módon – a Motörhead és a Fastway hatását viselik magukon, a Laugh at the Devil című nótát pedig nem más jegyzi szerzőként és énekesként, mint maga Lemmy.
Néhány évvel később tovább olvadt a jég az egykori zenésztársak között. A Motörhead 2000 októberében egy, a Brixton Akadémián adott nagyszabású koncerttel ünnepelte a csapat fennállásának negyedszázados évfordulóját (az ebből készült hanganyag – 25 & Alive: Live at Brixton Academy címmel – viszont csak három évvel később látott napvilágot).
A vendégmuzsikusok között ott volt „Fast” Eddie is (érdekes, „Philty Animal” Taylor viszont nem), aki az akkori motorfejekkel együtt nyomta le a The Chase Is Better Than the Catch és az Overkill című nótákat (utóbbi dalban egy bizonyos Brian May is ott pengetett mellettük). Eddie 2007-ben ismét csatlakozott Lemmyékhez, méghozzá a Sweden Rock fesztiválon, ahol a Motörhead-koncert ráadásblokkjában közösen adták elő az Overkillt, a Bombert és az Ace of Spades-t.
Bármilyen meghökkentő, 2011-ben újabb Fastway-album látott napvilágot (Eat Dog Eat), 2014-ben pedig Clarke egy második szólóalbumot is megjelentetett (Make My Day – Back to Blues), amelyen blues-os gyökereihez tért vissza (a Motörhead előtt Curtis Knight progresszív blues-rock zenekarában, a Zeus-ban pengetett, és játszott fel velük két albumot). Még ugyanebben az évben az egykori Motörhead-es kollégák, Lemmy, Clarke és Taylor – 1982 után ismét – egy színpadra álltak, méghozzá Birminghamben, hogy aztán eljátsszák az örök klasszikus Ace of Spades-t (a jelenet a YouTube-on is megtekinthető, „Philty” Taylor a dal kezdetekor elhagyja a színpadot).
A netes krónikák eddig követik „Fast” Eddie pályafutását. Élni él, életjeleket azonban (leszámítva a Lemmy halálával kapcsolatos reakcióját) az elmúlt két évben nem nagyon adott magáról.
Leave a Reply