Ha manapság old school thrash-ről van szó, akkor nálam ez az osztrák banda az első számú választás, náluk jobban senki sem (na jó, kevesen) tolja ezt a stílust.
Az előéletükről annyit kell tudni, hogy 2007-ben alakultak, még Damage-ként, és két demó (Time to Attack – 2008, Less Silence, More Violence – 2009) megjelentetését követően, 2010-ben változtatták a nevüket Deathstorm-ra. Tagságuk (Marco „Mac” Stebich – basszusgitár/ének, Mani – dob, Ferl – gitár) a kezdetek óta változatlan, míg három évvel ezelőtt Steindl személyében egy másodgitáros csatlakozott hozzájuk.
Ez évi hanghordozójuk nem új anyag, hanem az első, Storming with Menace 12” EP (2011) és a The Gallows 10” EP (2015) CD-n napvilágot látott gyűjteménye. (Az első EP és az As Death Awakes bemutatkozó album az I Hate Records égisze alatt jött ki, a Terroramá-val közös split 7”-t a To The Death Records gondozta, a második EP-t a Dying Victims Productions jelentette meg, míg tavalyi, Blood Beneath the Crypts lemezüket a High Roller Records dobta piacra). Kizárólag üdvözölni tudom, illetve zseniálisnak tartom a svéd kiadó ötletét, hogy a korlátozott példányszámú, csak bakeliten hozzáférhető kiadványokat most CD-n is közzé teszi, mert így a banda fanatikusai – elsősorban azok, akik nem jutottak hozzá az EP-khez – teljessé tehetik kollekciójukat.
Elég csak a Storming with Menace címet említenem (magát a dalt nem dolgozták fel), és mindenki előtt világossá válik a csapat legfőbb, legmarkánsabb inspirációja, ez pedig a Terrible Certainty-korszakos Kreator. Mind Mac acsarkodó, agresszív, hisztérikus éneke, mind a brutális nóták egyértelműen Millé-ék harmadik lemezének hangulatát, irányvonalát idézik, és noha nyilvánvalóan koppintásnak hat a végeredmény, a banda annyira jól csinálja mindezt, hogy nem lehet rájuk haragudni. Erőtől duzzadó, itt-ott váltásokkal tűzdelt, sebesség-centrikus dalokat írtak (a Prepare for the Slaughter nagy kedvencem), bármelyik alkotásuk simán megállta volna a helyét a dicsőséges ’80-as években, az pedig hab a tortán, hogy a hangzás is ahhoz az időszakhoz igazodik, szó sincs túlpolírozott, steril megszólalásról.
Aki nem ismeri a Deathstorm-ot, annak mindenképpen ajánlom őket, az old school thrashereknek pedig egyenesen kötelező. Remélem, még idén, de legalább jövőre új anyaggal örvendeztetnek meg bennünket.
Leave a Reply