Bár Steve Harris basszusgitáros már 1975-ben megalapította az Iron Maident, Clive Burr-re csak 1979-ben, az első klasszikus felállásból utolsóként találtak rá, miután a csapat addigi dobosa, Doug Sampson egészségügyi okokból nem tudta vállalni a további fellépéseket. Az 1957-es születésű Burr azt megelőzően a Samson nevű csapatban játszott, a zenekar első két kislemeze köthető a nevéhez. Érdekesség, hogy távozását követően érkezett meg a zenekarba az ott Bruce Bruce művésznéven szereplő énekes, akit hamarosan Bruce Dickinsonként ismert meg a heavy metal közönsége.
Burr játéka az Iron Maiden első három sorlemezén, valamint az 1980-1982 között kiadott single-ken és EP-ken hallható. A Number of the Beast-en még együtt játszott a Samson-ból őt ide követő Dickinsonnal. Társai végül 1982-ben tették lapátra, meglehetősen banális okból, egy igen szomorú esemény apropóján. Az amerikai Beast on the Road turné kellős közepén Burr édesapja tragikus hirtelenséggel, szívrohamban elhunyt. A dobos hazautazott a temetésére, társai – akkor még beugró jelleggel – a Trust nevű francia csapat ütősével, Nicko McBrain-nel pótolták. Amikor visszatért, érezte, hogy megváltozott körülötte a levegő, mégis megdöbbent, amikor a turné végén társai közölték vele, hogy a továbbiakban nem tartanak igényt a szolgálataira.
Az indok az volt, hogy túl sokat iszik. Egyes vélemények szerint egy kicsit jobban szerette a sört, a szexet és a rock ’n’ roll életformát, mint a többiek. Clive viszont azt állította, se többet, se kevesebbet nem ivott, mint zenésztársai. A lényegen ez persze már semmit nem változtatott.
Így lett Nicko McBrain az Iron Maiden dobosa, Clive pedig – a Trust-é, akiknek ugye sürgősen szükségük volt egy ütősre. Vagyis a két együttes „egyszerűen” dobost cserélt. Burr végül a gall csapat két albumán (az 1983-as Trust-on és az egy évvel későbbi Man’s Trap-on) működött közre.
A muzsikus közben egy egész hétig Graham Bonnett zenekarával, az amerikai Alcatrazz-zal is próbált, majd a Trust után a rövid életű N.W.O.B.H.M. szupergroup, a Gogmagog következett. Utóbbiban Burr mellett egy másik ex-Iron Maiden tag, az énekes Paul Di’Anno, a későbbi Maiden-gitáros Janick Gers (ex-Gillan, ex-White Spirit), az ex-Def Leppard gitáros Pete Willis, valamint a szintén nem kezdő basszusgitáros, Neil Murray (Whitesnake, Black Sabbath) játszott. A csapat közös energiáiból sajnos csak egy 1985-ben megjelent kislemezre futotta.
Mindeközben a dobos – egykori Praying Mantis-tagokból – létrehozta ugyancsak tiszavirág életűnek bizonyuló saját formációját, a Clive Burr’s Escape-t. Újabb érdekesség, hogy az időközben újjáalakult Praying Mantis 1996-os koncertalbumán (Captured Alive in Tokyo City) is jelen cikk hőse verte a bőröket – úgy, hogy hivatalosan nem vált a csapat tagjává. Ugyanez volt a helyzet egy másik brit banda, az Elixir esetében is, amelynek egy stúdiólemezén (az 1990-es Lethal Potion-ön) hallható Burr játéka.
A dobosnak egy nagy dobása volt még, a Desperado 1996-os albuma, a Bloodied, But Unbowed. A csapatot rajta kívül Dee Snider énekes (ex-Twisted Sister), Bernie Tormé gitáros (ex-Gillan, ex-Atomic Rooster) és Marc Russell basszusgitáros alkotta. Az anyag érdekessége, hogy a dalok már Snider előző zenekara, a Widowmaker időszakában megszülettek. Az albumot – 1990-ben, Ace címmel – fel is vették, ám ebben a formájában soha nem jelent meg. A Desperado-féle változat három extra nótát tartalmaz. Az Ace-t végül – némi módosításokkal – a Deadline Music adta ki 2006-ban.
Burr-nél a ’90-es évek végén szklerózis multiplex-et diagnosztizáltak. A zenész fokozatosan vált mozgásképtelenné, és idővel kerekesszékbe kényszerült. Az Iron Maiden több jótékonysági koncertet is adott (Clive Aid, az elsőt 2003-ban a Brixton Akadémián, az utolsót 2007-ben), amelyek bevételeiből az időközben létrehozott Clive Burr MS Trust Fund-ot támogatták. A sors groteszk fintora, hogy a néhai dobos élettársa, Mimi is ebben a betegségben szenved. A zenészt végül álmában érte a halál 2013. március 12-én. Idén lett volna 60 éves. Londonban hunyt el, és ott is helyezték örök nyugalomra.
Steve Harris így reagált a történésre: „Szörnyen szomorú hír ez. Clive mindannyiunk régi barátja volt, egy csodálatos ember és óriási dobos, meghatározó szerepet játszott az Iron Maiden indulásában.” Bruce Dickinson szerint „Clive a szklerózis multiplex legsötétebb napjaiban sem veszítette el humorát és tiszteletlenségét”.
Burr stílusa rengeteg fiatalabb pályatársát inspirálta, így Dave Lombardo, Charlie Benante és az ex-Machine Head dobos Dave McClain is máig egyik példaképeként tekint rá.
Leave a Reply