Cadaveres, Don Gatto, Nova Prospect – 2017. március 25.; Szombathely, Végállomás

A Cadaveres honlapját nézegetve jutott a birtokomba az az információ, hogy a csapat március végén fellép a szombathelyi klubban. Részemről nem volt kérdés, hogy megtekintsem őket, mivel tavaly decemberben kiadott lemezük, a The Fifth House letaglózott, így értelemszerűen roppant kíváncsi voltam élő produkciójukra.

A kecskeméti Nova Prospect nyitotta az estét, és koncertjük után úgy nagyjából az állkapcsomat kerestem a földön. Hozzáteszem, sajnos ekkor még kevesen voltunk, pedig a (és erre nem tudok jobbat kitalálni) modern rockban utazó csapat fergeteges bulit adott. Az talán nem számít különlegességnek, hogy frontjukon – Besnyő Gabriella személyében – egy hölgy áll, de, amit ez a csaj művelt a színpadon, ilyet én hazai női rockénekesektől még nem láttam. Teljesen átadta magát a zenének, táncolt, ugrált, fetrengett, a kontroll-ládára ült, térdelt, ráállt a színpadon található rácsra; egyszerűen elképesztő volt, belakta az egész színpadot, a hátán vitte el koncertet. Ahhoz pedig már kommentárt sem tudok fűzni, hogy szócsővel a kezében jött ki a nézőtérre, és úgy énekelte a dalokat. Hozzá képest a többiek – kis túlzással – bábok voltak: asszisztáltak a produkcióhoz, szinte meg sem mozdultak, ellenben feladatukat precízen látták el. Itt kell megjegyeznem Kiss Dániel dobos teljesítményét, akinek személyében egy nagyon tehetséges ütőst ismertem meg. Roppant pontosan, változatosan, néha székére felállva játszott, emelve előadásuk fényét. Ahogy fentebb említettem, modern rockként definiálható, samplerekkel, billentyűkkel, effektekkel dúsított zenéjüket senkihez és semmihez nem tudom hasonlítani. Groove-okkal átitatott tételeik, mint az Itt az idő!, a Credo vagy a Diadal nagyon sütöttek. Gabi révén a Zanzibár jutott róluk eszembe, de náluk sokkal igényesebb, jobb csapatról beszélünk. Következő koncertjeiket lehetőség szerint próbálom nem elmulasztani.

Második fellépőként egy adrenalinbomba, a Don Gatto jött. Mit jött: gyalult, hengerelt! A Nova Prospecthez hasonlóan őket is most láttam/hallottam először, a műsoruktól pedig teljesen „kikészültem”. Alapra vett, zsigeri, gyors, dallamos, itt-ott középtempóba hajló váltásokkal, szaggatott riffeléssel tarkított hardcore/punk ötvözetük (pl. For the Friendship for the Fun, Drink It All, Same Shit, No Turning Back) mindenkit nagyon beindított. Acélos Balázs gitáros, mint showman állt a középpontban: megállás nélkül pörgött, ugrált, mozgott; kattant átkötő szövegeivel sokat dobott a hangulaton. Miután nyolc éve változatlan felállással dolgoznak, adott volt a húzós, feszes, lendületes produkció. Remélem, hogy június 22-én, az Ukk And Roll fesztivál első napján újra elcsípem őket.

Az estét a Cadaveres zárta, akikhez legutóbb tavaly február végén, Zalaegerszegen volt szerencsém. Esetükben is egy összeérett, profi tagság adja az alapot, ennek tükrében pedig teljesen egyértelmű volt az intenzív előadás. Tavalyi, The Fifth House című lemezük nemcsak pályafutásuk legjobbja, hanem az egész magyar underground színteret tekintve is az egyik legzseniálisabb alkotás; mind önmaguk, mind a hazai mezőny számára roppant magasra emelték a lécet. Korn-hatásokból táplálkozó nu metal-juk nem feltétlenül találkozik az én ízlésemmel, de az ő tálalásukban nagyon bejön, amelynek kulcsa Bölcsföldi Zoltán énekes teljesítménye. A torokgyilkos üvöltésekből játszi könnyedséggel vált fogós dallamokba, refrénekbe és ez a két összetevő teszi briliánssá a bandát, illetve az Az Ötödik Házat.

A korong dalainak több mint a felét eljátszották (pl. Event Horizon, The Mother of All Tales, Law of Motion, illetve a Nadir-frontember Tauszik Viktorral közösen előadott Menedék), a régi időket pedig a The Chief-fel, a The Butterfly-jal, a Soul of a New Breed-del, illetve a Twenty Twelve-vel idézték meg. Nagy sajnálatomra kimaradt az Absolute Zero, mint az anyag egyik abszolút csúcspontja. Színpadi akció náluk is volt, amelyből Körmi gitáros és Delcsik Balázs basszusgitáros vették ki a legaktívabban a részüket. Mindegyik csapat tiszta, erős megszólalás keretén belül adta elő programját, egyszóval hibátlan volt az este. Három együttes, három különböző stílus vonult fel; úgy gondolom, az összes jelenlévő jól szórakozott, jól érezte magát. Én nagyon.

A cikk szerzője: Dávid László 851 további cikk
Első cikke 1994-ben jelent meg a Metal Hammerben. Hazánk első webzine-je, a Ragyogás egyik alapítója. Később a Stygian Shadows fanzine munkatársa, hazai és külföldi fanzine-ek/webzine- ek cikkeinek szerzője.

Legyél az első aki hozzászól

Szólj hozzá!

Az e-mail címed nem kerül nyilvánosságra.


*