Robert Wayne „Bobby” Gustafson 1965-ben született New Yorkban. Az Overkillt megelőzően, 1980 és 1982 között a The Dropouts nevű garázsbandában bontogatta szárnyait. Ahogy azt az előző cikkben is írtam, csupán a negyedik hullámban (igaz, ezek meglehetősen rövid hullámok voltak), Rich Contét és Mike Sherryt váltva, 1982 végén, 1983 elején lett egy személyben – mindössze 17 évesen – az együttes gitárosa. Az 1983-as Power in Black demót is már vele, a klasszikus kvartett-felállásban vették fel.
Ő ösztönözte a többieket arra, hogy a feldolgozások helyett saját szerzeményeket játsszanak, amelyekért a Feel the Fire albumon és a The Years of Decay esetében is gyakorlatilag egy személyben ő volt a felelős.
Gustafson az Overkill első négy nagylemezén és az ebben az időszakban megjelent két EP-n játszott, majd 1990-ben ő is távozott a csapatból. Közte és Verni között jó ideje nézeteltérések voltak az együttes zenei irányvonalát illetően; Blitz a basszusgitáros mellé állt, és megkérte Gustafsont, hogy hagyja el a fedélzetet. Ezt követően a zenekar ismét visszaállt a kétgitáros felállásra.
A gitáros ezt követően a Cycle Sluts From Hell-ben is megfordult, egy szólót is rögzített a csapat készülő anyagához, ám a banda egyetlen megjelent nagylemezén hivatalosan nem játszott. Szerepel viszont a lányok annak idején talán legnépszerűbb klipjében, az I Wish You Were a Beer-ben. A csapat (és Bobby) egy két hónapos európai turnén is részt vett a Motörhead társaságában.
A Dave Lombardo-vezette Grip Inc.-nek 1993-ban, vagyis a megalakulás évében volt tagja, hangzóanyag azonban itt sem őrzi emlékét. Bobby ezt követően New York-ban végre összehozta első saját projektjét, az I4NI-t (Eye For An Eye), de a mérsékelt helyi sikerek nem elégítették ki. A Billy Milano-val (SOD, MOD) való együttműködés ígérete csábította át a nyugati partra, de a zenekar-alapításig végül nem jutottak el. Lett helyette más: a nemrég óta létező, mindössze egyetlen demót maguk mögött tudó Pleasure & Pain nevű San Francisco-i szupergroup-hoz csatlakozva, velük újjáélesztette a I4NI-t, amelynek 1995-ös demóján olyan arcok játszottak mellette, mint a dobos-énekes Tom Hunting (Exodus), a basszusgitáros Jon Torres (Angel Witch, Heathen, Laaz Rockit) és a gitáros John Wayne Torgussen.
A hanghordozó megjelenése után, mindössze egyetlen fellépést követően azonban a zenekar feloszlott. Gustafson ezt követően a legendás metal menedzser, Debbie Abono (Possessed, Testament) közbenjárásának köszönhetően csatlakozott a texasi, indusztriális metált játszó Skrew nevű texasi csapathoz, ahol énekesként tartottak igényt a szolgálataira. Velük végre a lemezmegjelenésig is eljutott (Shadow of Doubt, 1996), ezt követően viszont a csapat szüneteltette működését, úgyhogy Bobby Floridába költözött, és egy időre hátat fordított a zeneiparnak.
2001-ben a semmiből megjelent az I4NI azonos című, három nótát tartalmazó EP-je, néhány évvel később viszont Gustafsont már a Response Negative nevű floridai csapat soraiban találjuk, akikkel ismét csak egy demóig és két videó (Eteched in Sickness és Carnivorous Lust, mindkettő 2004) megjelentetéséig jutott. Ezt követően Gustafson egy időre ismét letette a gitárt, és sógora vízvezetékszerelő vállalkozásában dolgozott.
Bobby 2014 óta a Satan’s Taint nevű zenekar gitárosa, amelynek 2015-ben jelent meg Songs for the Einherjar című, 5 dalt tartalmazó EP-je. Gustafson magánéletéről annyit tudni, hogy jelenleg is Floridában él, nincs saját családja, hobbija a sörözés és a motorozás.
Leave a Reply