
Levélváltás Arjen Lucassen-nel, az Ayreon projekt atyjával
Hivatalosan három nap múlva, április 28-án jelenik meg az Ayreon új, monumentális duplaalbuma, a The Source. Ennek apropóján kérdeztem a kezdetekről, egy-egy ilyen lemez megszületésének folyamatáról és természetesen a friss anyagról a projekt szellemi atyját, a holland énekes-gitáros-mindenes Arjen Lucassent.
Rattle Inc.: Arjen, mikor döntötted el, hogy konceptalbumokat fogsz készíteni a szokványos „tíz különálló dal egy lemezen” anyagok helyett?
Arjen Lucassen: Mindig is ezt szerettem volna csinálni, amióta csak először hallottam a Jézus Krisztus Szupersztárt. 10 éves lehettem akkoriban. Amikor a ’80-as, ’90-es években különböző metálbandákban (Bodine, Vengeance – a szerk.) játszottam, erre nyilván nem volt lehetőségem, ám amikor 1993-ban elindítottam a szólókarrieremet, azonnal nekiláttam a megvalósításnak.
R. I.: Az első Ayreon-album, az 1995-ös The Final Experiment előtt is léteztek metál operák?
A. L.: Nem hinném. Talán a Queensryche Operation: Mindcrime-ja nevezhető annak, bár abban még csupán egy énekes szerepelt. Rockoperák természetesen léteztek, ilyen volt például a The Who Tommy-ja.
R. I.: Az 1998-as Into the Electric Castle megjelenése volt a fordulópont, amelyet követően a metál berkein belül is elfogadottá vált ez a műfaj?
A. L.: Valószínűleg igen. Nagyjából attól kezdve világszerte egymás után jelentek meg a metál operák. Lehet, hogy egy kissé önhitt kijelentésnek tűnik, de szeretem azt hinni, hogy a heavy metálon belül én teremtettem meg ezt a műfajt.
R. I.: Az évek során melyik lemez vált a legsikeresebb albumoddá?
A. L.: Az Into the Electric Castle-ból és a The Human Equation-ből kelt el a legtöbb példány világszerte, de az új anyag, a The Source előzetes eladásai minden eddigi, ilyen jellegű részeredményt felülírnak, ami nagyon ígéretes.
R. I.: Ha már rátértünk a napokban megjelenő új konceptalbumra: miről szól a The Source?
A. L.: Ha a történetét nézzük, akkor az emberiség bölcsőjéről, arról, hogy honnan jöttünk. Mondanivalóját tekintve pedig a modern technológiáktól való függőségünkről.
R. I.: Ez a történet is az általad teremtett Ayreon Univerzumban játszódik?
A. L.: Igen. Az Into the Electric Castle albumon indult Forever/Planet Y sztori előzményét írtam meg; azt, ahogy az egész kezdődött.
R. I.: Le tudod írni, hogy néz ki ez a világ?
A. L.: Attól félek, hogy ez számomra sem teljesen egyértelmű. 🙂 De van remény, hogy egyszer még kiderül…
R. I.: Zeneileg történt-e valamilyen változás az előző albumhoz képest?
A. L.: Valamivel súlyosabb, gitár-centrikusabb lett, mint a 2013-as The Theory of Everything. Ugyanakkor az az Ayreon hangzás és stílus, amit az évek során kialakítottam, ezen az albumon is azonnal felismerhető.
R. I.: 12 énekes szerepel a lemezen; nem lehetett egyszerű munka ezt megszervezni…
A. L.: Így igaz, bár kitűnő énekesekről van szó, akikkel öröm volt együtt dolgozni, ami a szervezést is nagyban megkönnyítette.
R. I.: Kiket volt a legnehezebb becserkészni a The Source-ra?
A. L.: Azokat, akik nem szerepelnek a lemezen. 🙂
R. I.: Hogyan találtál rá Zaher Zorgatira, a Myrath énekesére? Nekem nagy kedvencem…
A. L.: Az egyik rajongónk tudta, hogy szeretem a keleti zenéket, hiszen az albumainkon gyakran használtam fel ilyen dallamokat. Ő ajánlotta, hogy tegyek egy próbált a Myrath-tal, nekem pedig nagyon tetszett, amit hallottam!
R. I.: Mit gondolsz, mennyire megtisztelő híres művészek számára, hogy szerepelhetnek az Ayreon-albumokon?
A. L.: Ez számomra óriási megtiszteltetés! A zenésztársaktól jövő elismerés a legnagyszerűbb érzés, amit csak el tudok képzelni.
R. I.: Mi történik előbb: kinézed az énekest, és neki írsz egy szerepet, vagy fordítva: megírod a sztorit, a karaktereket, és azokhoz keresel megfelelő vokalistát?
A. L.: Először az énekest választom ki, aztán találom ki a karaktert, amely illik az adott muzsikus személyiségéhez. Ezt követően írom meg az énekdallamokat és a szöveget, amelyeknek szintén passzolniuk kell a vokalista előadásmódjához, stílusához.
R. I.: Az Ayreon esetében érthetően ritkák az élő fellépések. Szeptemberben lesz két előadásotok Hollandiában; máshol nem várható hasonló?
A. L.: Logisztikailag és pénzügyileg lehetetlen vállalkozás lenne kivitelezni. Egy ilyen show-nak az előkészítése legalább két évet vesz igénybe. Alapvetően pedig egy világtól elzártan élő és alkotó ember vagyok, nem turnézom.
R. I.: Milyen változásokat vársz az új lemezcéghez, a Mascot Label Group-hoz való szerződéstől? Nem ismeretlenek számodra, hiszen már a 2009-es Guilt Machine anyagod is náluk jelent meg.
A. L.: Így igaz. Eddig fantasztikus munkát végeztek, tökéletesen elégedett vagyok a döntésemmel.
R. I.: Hogyan vesz részt a munkában a párod, Lori Linstruth? Igaz, hogy ő írta például a The Theory of Everything szövegeit?
A. L.: Én írom a szövegeket, ő pedig javítja azokat. Mivel angoltanár, előfordul, hogy teljesen más lesz a végeredmény, mint amiből kiindultunk. 🙂 Lori nagyon kreatív személyiség, teljesen elveszett lennék nélküle!
R. I.: Hogy van a könyököd? Tudsz már játszani vele?
A. L.: Köszönöm az érdeklődésedet: elég kellemetlen, hogy valahányszor behajlítom a karom, az inam mindig átcsúszik a csontom fölött. De megtanultam együtt élni vele. Sajnos csak 70 százalék egy sikeres operáció esélye, így inkább nem kockáztatom meg a beavatkozást.
R. I.: Mi a következő terved: esetleg egy újabb projekt vagy egy szólóalbum?
A. L.: Soha nem tervezek előre, hagyom, hogy a dolgok a maguk természetes módján történjenek meg. Tudom magamról, hogy ha készítek is tervet, soha nem tartom magam hozzá. Így aztán nem tudom megmondani, mi a következő projekt, ez még számomra is meglepetés lesz!
Leave a Reply