(A március 8-án megjelent, Kő kövön című cikk folytatása)
Az 1990-es évek első felében a Kyuss nevéhez fűződtek azok a sivatagi partik, ahol a csapat a rajongók kis csoportjától övezve játszotta sokszor végeérhetetlen jammeléssé fajuló dalait. Az áramot hatalmas, gázolaj-üzemű generátorok szolgáltatták, a hallgatóság tagjai pedig sörösüveggel a kezükben hajnalig tiporták a homokot.
A csapat, amely már életében legendává vált, végül 1995-ben oszlott fel, tagjai azonban ezt követően is terjesztették a stoner-kórt: az énekes John Garcia többek között az általa alapított Slo Burn-ben, az Unidában és a Hermano-ban, a dobos Brant Bjork a Fu Manchu-ban, a négy- és hathúroson egyaránt játszó Nick Olivieri a Mondo Generatorban, a csapat legutolsó basszusgitárosa, Scott Reeder pedig a The Obsessed-ben.

A legjobban talán a gitáros Josh Homme további pályafutását ismerjük (Queens of the Stone Age, Eagles of Death Metal, Them Crooked Vultures). Azt viszont lehet, hogy kevesebben tudják róla, hogy 1997 augusztusában elindította azt az izgalmas, Desert Sessions elnevezésű programot, amelynek keretében a kaliforniai De La Luna ranch-on berendezett stúdióba különböző zenészeket hívott meg, akik egy hét alatt körülbelül 10 számot írtak meg és rögzítettek közösen. Az elkövetkező hét évben tíz albumot készítettek ilyen módon. A dolog külön érdekessége, hogy a számokat ezt követően soha nem játszották ugyanebben a felállásban. A projekthez az évek során olyan zenészek csatlakoztak, mint a Kyuss, a Fu Manchu, a Soundgarden, a Monster Magnet, vagy az Eagles of Death Metal egyes tagjai, illetve PJ Harvey énekesnő.


A sivatagi szcénához az említetteken túl olyan jó nevű bandák tartoznak, mint például a Karma to Burn, a Che, a Masters of Reality, a Nebula, a Yawning Man, vagy a Fatso Jetson. A stoner zenékre szakosodott MeteorCity Records istállójában pedig olyan csapatokat találunk, mint a The Atomic Bitchwax, a Blind Dog, a svéd Dozer, vagy a Black Pyramid. Mellettük pedig olyan új csapatok is feltűntek a „sivatag peremén”, mint a Sixty Watt Shaman, az ugyancsak svéd Lowrider, a Goatsnake és az argentin Los Natas. A sort persze a végtelenségig lehetne folytatni. A cikksorozat harmadik, befejező részében néhány konkrét lemezt is fogok ajánlani.


(folyt. köv.)
Leave a Reply