Metal Militia, Tyrant, Tormentor – így indult az esseni, Miland „Mille” Petrozza énekes/gitáros, Roberto Fioretti basszusgitáros és Jürgen „Ventor” Reil dobos alapította csapat története 1982-ben, mielőtt a Kreator nevet vették volna fel. A név nemcsak egy szójáték az angol creator szóra vonatkozólag, hanem a germán mitológiában egy démon neve.
Tormentorként két demót (Blitzkrieg – 1983, End of the World – 1984) rögzítettek, majd miután véglegesen megállapodtak a Kreatorban, egy próbatermi felvétellel (1985) folytatták pályafutásukat, és ennek révén kerültek a Noise-hoz (a kiadó is forszírozta a névváltoztatást, mert több Tormentor létezett a színtéren). A banda semmit sem bízott a véletlenre, a tíz nap alatt rögzített Endless Pain-nel, a Flag Of Hate EP-vel, illetve a Pleasure to Kill-lel a thrash felső ligájába katapultálták magukat, a műfaj egyik vezérévé, meghatározó csapatává soroltak. Ekkor indultak első turnéjukra is, hiszen addig mindössze öt koncertet adtak.
1986 végén az addig trióként dolgozó zenekarba egy másodgitáros, Jörg „Tritze” Trzebiatowski érkezett, új távlatokat nyitva a muzsikában. Ezúttal a csapat a hannoveri Horus stúdiót választotta a felvételek színhelyéül, a producer Roy Rowland lett, a végeredmény pedig 1987. szeptember 22-én került a boltokba. (Felvezetésként márciusban a Behind the Mirror single jött ki, rajta a címadó felvétel mellett a Tygers of Pan Tang nevű zenekar Gangland című számának feldolgozásával). Amíg a Destruction a komplexitásra, a harmóniákra, a Sodom az egyszerűsége (bár a Persecution Maniá-val óriásit léptek előre), a Kreator az agresszióra helyezte a hangsúlyt, e három banda közül ők voltak a legbrutálisabbak. Noha az első két korong klasszikus volta megkérdőjelezhetetlen, egy-két töltelék becsúszott rajtuk (pl. Living in Fear, Carrion, The Pestilence), ezen a lemezen egy darab sincs, azaz egy hibátlan remekmű született a műhelyükben. Az albumon három változás következett be: 1. a dalokat kizárólag Mille énekelte fel, 2. ezen a korongon mutatkozott be Tritze, ezáltal a brutalitást, az agressziót magasabb szintre emelték, 3. elődeihez viszonyítva változatosabb nótákat alkottak.
Mindent elsöprő lendülettel kezdődik a lemez a Blind Faith-tel (gyilkosak Ventor pörgetései), és a lendület, az energia egy szemernyit sem csökken a záró Behind the Mirror-ig. Rengetget nyert az együttes Tritze csatlakozásával (nem tudom, mekkora szerepe volt/lehetett a dalszerzésben), a két gitár adta lehetőségeket maximálisan kihasználják, és tagadhatatlan, hogy sokat fejlődtek. A Storming with Menace doom-os tempói, a Rob futamaival kezdődő címadó szerzemény, az As the World Burns, a középtempós váltásokat felvonultató No Escape vagy a One of Us egy érettebb csapatot mutat, egyben törekedtek a monotónia, az unalomba fulladás elkerülésére. A hangzás és a szövegek terén is fejlődtek, ekkor jelentek meg a háborúval, politikával és antifasizmussal foglalkozó témák. A megklipesített Toxic Trace-nek köszönhetően a csapat bekerült az MTV-be, ami a D.R.I.-jal közös turnéval egyetemben meghozta a Kreatornak az amerikai sikereket, a tengerentúlon is komoly rajongótáboruk alakult ki.
Mindannyian jól tudjuk, hogy a csúcsra a Coma Of Souls-szal értek fel, a ’90-es években viszont volt egy kis hullámvölgy, „pályamódosítás” (Renewal, Outcast, Endorama), de a Violent Revolution óta újra a régi fényükben csillognak. Korai albumaik a legfontosabb thrash klasszikusok közé tartoznak, karrierjükről csak maximális tisztelettel és elismeréssel lehet nyilatkozni.
Leave a Reply