Két-három évvel ezelőtt tettem egy nagyobb kirándulást a stoner rock/metál zenék világába. Ami erre indított, az a Kyuss, a Karma To Burn, a Spiritual Beggars és még néhány hasonló banda megismerése és megkedvelése volt. Azt gondoltam, szükségem van még ilyen muzsikákra.
Azzal együtt, hogy élveztem az utazás minden percét, nem volt könnyű dolgom – felismerni a határvonalakat az említett stílus és a rokon műfajok között. Nem mintha lényeges lenne, hogy éppen stoner vagy pszichedelikus rockot, sludge metált, esetleg doom-ot hallhatok, ha tetszik a zene. Régi felismerésem, hogy a stílusok között nincsenek éles határvonalak, az egyes műfajok fokozatosan mosódnak át egymásba. Ahogy a színskála szomszédos árnyalatai is alig észrevehető mértékben különböznek egymástól, úgy olyan együtteseket is találsz, amelyek nem ugyanolyan, de nagyon hasonló zenét játszanak. Az elsőtől fokozatosan távolodva jutunk el egy másik stílusig, majd egy újabb zenei világba és így tovább.
De nem csak ezért nehéz eligazodni a stoner- és a vele rokon zenék világában. Egyes internetes lexikonoldalak olyan csapatokat is ebbe a kategóriába sorolnak (Corrosion Of Conformity, Down, Queens Of The Stone Age stb.), amelyek egészen biztos nem ide tartoznak. Máshol viszont éppen hogy meglehetősen foghíjas listákat találunk. A szájtok harmadik csoportja pedig egyetlen csomagként kezeli a fent említett műfajokat.
De nézzük szépen sorban! Definíciója szerint a stoner rock vagy stoner metal, amit sivatagi rock-ként is emlegetnek, a heavy metal, a pszichedelikus rock, az acid rock, a blues-rock és a doom metal elemeinek ötvözésével jött létre. Gyökerei – minő meglepetés! – egészen a Black Sabbath-ig nyúlnak vissza, kialakulása a ’90-es évek elejére tehető. A szakirodalom szerint az első igazi stoner rock csapatok a Kyuss és a Sleep voltak, de korai korszaka okán a Monster Magnet is az „alapító atyák” közé sorolható. Érdekes egybeesés, hogy mindhárom csapat bemutatkozó albuma ugyanabban az évben, 1991-ben jelent meg (szevasztok, grunge-erek!).
A műfaj megkülönböztető stílusjegye a súlyos, tömör hangzás, az erősen torzított, őrlő gitárriffek, a lassú, legfeljebb közepes tempó, a dallamos ének és a retró hangulat. A zene, amely sokszor tűnik jammelésnek, nemcsak az előadókat, hanem a hallgatóságot is transz-szerű állapotba hozza. A „stoner” kifejezést többféleképpen magyarázzák (például lezsibbadni a transzcendentális élményt okozó hallucinogén anyagoktól, esetleg „megkövülni” a hallott zenétől), nekem elsőre a kőszikla súlyossága, a kőfejtés, kőhordás embert próbáló nehézsége ugrik be róla. A New Musical Express például úgy írta le a Kyuss zenéjét, mintha százkilónyi forró sivatagi homok zúdúlt volna a heavy metal tömör fém platformjára.
S hogy mi köze a stoner rock műfajának a sivatagi homokhoz? A cikk következő részéből ez is kiderül.
Leave a Reply