Az underground-fanatikusoknak – főleg a death metalban járatosaknak – nem kell bemutatni David Sánchez González, alias Dave Rotten nevét. Évtizedek óta a földalatti metal mozgalom egyik legismertebb figurája, aki egyrészt saját csapatai (pl. Avulsed, Christ Denied, FamishGod, Putrevore), másrészt kiadói (Drowned Productions, majd Repulse Records, manapság pedig Xtreem Music) által hívta fel magára a figyelmet, és vívott ki ezáltal kultikus státuszt. Elsősorban a death metal a fő területe, de más formációival a black metalba (Yskelgroth), illetve a doomba (Golgotha, FamishGod) is belekóstolt.
A Holycide-ban Dave az old school thrash metal iránti vágyát elégíti ki. A zenekart 2004-ben hívta életre Vicente Paya gitárossal, de nagyon sokáig semmi nem történt velük, nem jutottak egyről a kettőre, mert nem találtak elkötelezett, fanatikus zenészeket. 2009-ben Paya megunta a kialakult helyzetet, kilépett, a helyére Ricardo Moreno érkezett, aki viszont csak egy évig volt a banda tagja, majd Miguel Bárez gitáros (2012-ben) és Dani Fernández basszusgitáros (2013-ban) csatlakozásával felvették első demójukat – igaz, dobgép segítségével –, a No Escape-et (2013). A felállás Jorge Utrera dobos és Salva Esteban gitáros érkezésével (mindketten 2014-ben) vált teljessé, a 2015-ös Toxic Mutation EP – rajta a demó két nótájával – már velük készült.
Valljuk be őszintén, Spanyolország soha nem tartozott a metal világ elitjéhez, azonban underground szinten van néhány jó bandájuk. Ami engem illet, a Scent of Death-t, a Graveyard-ot, a Morbid Flesh-t, a Körgull The Exterminator-t, vagy a –sajnos már feloszlott – Unconsecrated-et kifejezetten kedvelem. Ehhez a körhöz csatlakozott a Holycide. Muzsikájukban az a legfeltűnőbb – és ez már első hallás után tetten érhető –, hogy a basszusgitárt nem tüntették el a keverés során, mi több, kiemelt szerepet kap, egyenrangú partnere a gitároknak; ilyetén az Anthrax és a Nuclear Assault ugrott be hatás, párhuzam gyanánt. Ennek a két csapatnak a befolyását igazolják például a címadó dalban, vagy a Human’s Last Dawn-ban felbukkanó csordavokálok is.
Kifejezetten erős, jó szerzeményeket tettek fel a lemezre, a nóták a gyors, csipetnyi tradicionális metallal fűszerezett thrash riffeket, a vijjogó szólókat és a döngölős témákat éppúgy felvonultatják, mint a középtempókat (pl. Afterworld Remnants, Eager to Take Control, Bonebreaker), tehát maximálisan kihasználják a stílus adta kereteket. Érdekesség a Motörhead című felvétel, amely egyrészt főhajtás Lemmy (R. I. P.) és zenekara előtt, másrészt a refrénben klasszikus Motörhead nóták címei hangzanak el; a Losers feldolgozásával pedig a kultikus Los Angeles-i Detente emléke előtt tisztelegnek. Úgy gondolom, felesleges összehasonlítási alapokat írnom, az old school thrash metal kifejezés önmagáért beszél, csupán a vaskos, agresszív, tömény hangzás idézi korunkat.
Mindent összevetve, korrekt bemutatkozást tett le a kvintett az asztalra, de egy olyan tapasztalt, rutinos „vén” rókától, mint Dave Rotten ez nem meglepetés. A klasszikus thrash metal kedvelőinek nyugodt szívvel ajánlom, remélem, mihamarabb jön a folytatás.
Leave a Reply