Vajon az internet korában van létjogosultsága egy-egy lemezkritikának vagy -ajánlónak? Manapság, amikor két- három klikkeléssel (és anyázással a reklámok miatt) se’perc alatt mindenki számára elérhető, letölthető, meghallgatható és véleményezhető minden! Ki tudja? Mindenesetre Colynak megígértem, hogy írok pár sort az új Havok albumról, hátha sikerül néhány embert klikkelésre bírni. 🙂
Az újkori thrash szcéna szűk élmezőnyéhez tartozó, denveri Havok hosszú ideje – a 2013-as Unnatural Selection óta – nem jelentkezett friss nagylemezzel. David Sanchezék a mai thrash brigádok többségével ellentétben nem a klasszikus értelemben vett, tipikus old-school jelleggel közelítenek a műfajhoz, inkább újító, friss hatásokkal operálnak. Ahogy futballkörökben is elnyűtt közhely a „Végy egy jó kapust!” kitétel, úgy a minőségi thrash metal is hasonló alapelven nyugszik: végy egy jó dobost! Hát, Pete Webber maximálisan megfelel a fenti kritériumnak: egyszerűen beszarás, amit művel! Lombardo óta nem hallottam ilyen jellegzetes, feszes és fineszes dobolást.
A korongon abszolút minden a helyén van: a csattogó basszus, a zakatoló kétlábdobok, a kristálytiszta szólók, a gatyaszaggató riffek, az üvöltő csordavokál… A lemez csakúgy fröcsög a dühtől, a csapat részéről minden politikus mehet az anyjába: „Hang ’em High”, vagyis „Akasszátok őket magasra!!!”.
Mindemellett azt is kifejezetten hallani a lemezen, hogy Megadave Mustaine-ékkel turnéztak a közelmúltban; több számban is (Dogmaniacal, Circling the Drain) letagadhatatlan Megadeth-motívumokat véltem felfedezni. A régi szép időket idézve, bónuszként pedig a végére még egy jól sikerült Pantera-feldolgozást (Slaughtered) is odakentek.
Egy szó, mint száz, a Conformicide az idei év egyik legjobb thrash anyaga lehet, nehéz lesz űberelni! A csapat április 19-én Bécsben játszik a Warbringer társaságában, a magam részéről kötelező program!
Leave a Reply