Grim Reaper: Rock You to Hell (1987)

A ’70-es évek közepén/végén elindult N. W. O. B. H. M. mozgalom komoly forradalmat robbantott ki a heavy metal színtéren. Gyakorlatilag friss vért pumpáltak a muzsikába, rengeteg új zenekar bukkant fel a megfáradt vagy feloszlott bandák – például a Black Sabbath, a Led Zeppelin, vagy a Deep Purple – árnyékában/után, amelyek új, korszerűbb megközelítéssel nyúltak a zenéhez.

Hogy miért éppen Anglia (az Egyesül Királyság) lett a heavy metal új hullámának katalizátora, nem tudom, a lényeg, hogy így alakult, és ezért a folyamatért nemcsak Európában, hanem a tengerentúlon is nagyon hálásak voltak a rajongók, illetve az akkortájt felbukkanó zenekarok. Ugyanakkor egyáltalán nem voltak könnyű helyzetben a bandák, mert a diszkó és a punk lázában égő Angliában senki nem volt hajlandó tudomást venni róluk, a korabeli szaklapok is lekezelően bántak velük. Az Iron Maiden áttörésével azonban minden megváltozott, majd nagyon gyorsan felsorakozott mögéjük a Judas Priest, a Motörhead, a Raven, a Venom és a Saxon, akik egyben a stílus vezérhajóivá is avanzsáltak. Rengeteg, ma már kultikus brit banda jött létre ekkoriban, mint például a Blitzkrieg, a Diamond Head, a Jaguar, a Savage, a Chateaux, a Witchfinder General – a sort még hosszan lehetne folytatni.

A Grim Reapert 1979-ben, Droitwich-ben (Worchestershire) alapította Nick Bowcott gitáros, de az első, stabil felállás –több tagcserét követően – csak 1982-re állt össze, amikor Steve Grimmett énekes (ex-Medusa), Dave Wanklin basszusgitáros és Lee Harris dobos is csatlakozott hozzá. Ezt megelőzően már szerepeltek a The Reaper című felvétellel az 1981-ben megjelent Heavy Metal Heroes válogatáson, illetve ugyanebben az évben jelentették meg Bleed ’em Dry című demójukat, igaz akkor még Paul DeMercado énekessel a mikrofon mögött.

A környékükön egészen jól csengett már a nevük, országszerte viszont azzal hívták fel magukra a figyelmet, hogy megnyerték a Battle of the Bands versenyt (100 zenekar vett rajta részt), a győzelemért járó stúdióidőt pedig a For Demonstration Only demó (1982, immár Grimmett-tel a soraikban) felvételeire fordították. Az anyag nagyon megtetszett Darry Johnston-nak, aki leszerződtette a csapatot saját kiadójához, az Ebony Recordshoz. 1983-ban debütáltak a négy nap alatt rögzített See You in Hell albummal, amely a következő év augusztusában a Billboard lista 73. helyéig kúszott fel. (Az USA-ban 1984. július 13.-án jött ki a korong). A zene túl vad volt ahhoz, hogy beférkőzzön a rádiók Top 40-es felvételei közé, azonban a címadó számra forgatott klip vad rotációba került az MTV-n, és a hazai turnéval megfejelve elősegítette az eladási példányszámok növekedését.

Nem sokkal a lemez megjelenését követően Lee Harrist Mark Simon váltotta, így a további két Grim Reaper album már vele készült el. Az 1985-ös Fear No Evil (ezúttal kilenc nap állt rendelkezésükre a felvételeket illetően) tovább növelte az ázsiójukat. A címadó felvételre a Heathrow repülőtér közelében készített (Chris Gaberin által rendezett) videoclip újfent megtette a hatását az eladások vonatkozásában, valamint az MTV-n is népszerűvé tette őket. Ekkor tűnt fel a borítón a hátborzongató, félig ember, félig farkas Grim Reaper karakter, akinek mottója a „félj a kaszástól, senki nem menekül gonosz hatalmától” volt.

Sikeres turnét bonyolítottak le a Fear No Evil-t promotálandó, amelynek fénypontja az 1985. augusztus 24-én a dallasi Cotton Bowl-ban tartott Texxas Jam (Texxas World Music Festival) fesztiválos fellépése volt a Victory, a Bon Jovi, Ted Nugent, a Night Ranger, a Scorpions és a Perfect Strangers albumot népszerűsítő Deep Purple társaságában, mintegy 20 ezer ember előtt. Egyúttal eddigre vált védjegyükké Steve Grimmett magas fekvésű hangja, illetve Nick Bowcott jellegzetes, könnyen beazonosítható gitárjátéka.

A folytatás, egyben a banda hattyúdalát jelentő Rock You to Hell az Ebony-val folytatott jogi csaták miatt csúszott, ezért csak 1987. szeptember 5-én került a boltok polcaira. Noha ezekben az időkben a Grim Reaper dallamos heavy metalja – a thrash/speed bandák térnyeréséből kifolyólag – némileg kegyvesztetté vált, a zenekar nem okozott csalódást rajongóinak, sőt, legjobb lemezüket jelentették meg. Ugyan az együttes semmi extrát nem tett a muzsikájába, eszük ágában sem volt kísérletezni, így is kilenc roppant fogós szerzeményt tettek fel a lemezre. A dalok nagyszerűsége egyszerűségükben rejlett, az első két anyag zenei világát fejlesztették itt tökélyre.

Húzós, zakatolós, lendületes riffekre, tempókra, azonnal és könnyen megjegyezhető refrénekre épülnek az olyan tételek, mint a megklipesített címadó szerzemény, a Night of the Vampire, a When Heaven Comes Down, vagy a Rock Me ’till I Die; és csupán a középtempós darabokban, a Lust for Freedomban és a Suck It and See-ben vesznek vissza valamelyest a sebességből. Tényleg nincs nagyon itt mit elemezni: mindenféle cicomától mentes, tradicionális heavy/speed metalt kínálnak a nóták. A lemez megjelenése után pedig – mintegy megkoronázva karrierjüket – a Hell On Wheels turnén, a Helloween-nel és az Armored Saint-tel léptek fel az Egyesült Államokban.

Nick Bowcott

Sajnos sem a nagykiadós terjesztés, sem a népszerű videoklip nem tudta megmenteni a zenekart, amely 1988-ban egyrészt belső, személyi problémákból, másrészt még mindig a kiadóval folytatott ütközetekből kifolyólag feloszlott. Állítólag ekkoriban kezdtek (volna) el dolgozni a Nothing Whatsoever To Do With Hell címre keresztelt negyedik albumukon, de a kiadóval folytatott jogi háború halálos csapást mért a zenekarra.

A Grim Reaper feloszlása után Steve Grimmett az Onslaught-hoz csatlakozott (a fantasztikus In Search of Sanity-n hallható), majd életre hívta a máig aktív Lionsheart-ot, ugyanakkor pályára állította saját szólócsapatát is. Nick Bowcott szabadúszó újságíróként a Circus és a Guitar World magazinoknál dolgozott, majd a Marshall erősítők amerikai divíziójának lett a munkatársa; a ritmusszekció pedig teljesen visszavonult a zenéléstől.

2006 óta beszélünk újra Grim Reaper-ről (több fesztiválon is fellépett a klasszikus tagságból csak Steve Grimmett-tet felvonultató zenekar), és a 2011-ben kiadott Alive and Kicking-gel (klasszikus Grim Reaper-nótákat tartalmazó, 100 példányszámra korlátozott kiadvány, amely kizárólag a görög turnén volt kapható), valamint a tavaly megjelent Walking in the Shadows-zal bizonyítást nyert, hogy Steve Grimmett-ből sem a lelkesedés, sem a spiritusz nem fogyott ki. A tavalyi év végén/idei év elején sajnálatos amputáción átesett Steve továbbra is jó formában van, remélem, még sok hanghordozóval kedveskedik nekünk, rajongóknak. Mind az egyetemes metal színteret, mind Steve Grimmett karrierjét figyelembe véve a Rock You to Hell egy headbanger és ökölrázós himnuszokkal teli örök klasszikus.

A cikk szerzője: Dávid László 716 további cikk
Első cikke 1994-ben jelent meg a Metal Hammerben. Hazánk első webzine-je, a Ragyogás egyik alapítója. Később a Stygian Shadows fanzine munkatársa, hazai és külföldi fanzine-ek/webzine- ek cikkeinek szerzője.

Legyél az első aki hozzászól

Szólj hozzá!

Az e-mail címed nem kerül nyilvánosságra.


*