Érdekes és egyben izgalmas kérdés, hogy a heavy metal irányzatokért ki/kik a felelős/felelősek, egy-egy alstílus kialakulása kinek/kiknek a nevéhez köthető? Magáért szeretett muzsikánkért egyértelműen a mindenható, sajnos visszavonult Black Sabbath-nak lehetünk hálásak, de mi a helyzet a többi, a heavy metalon belül létrejött műfajjal?
A punk és a felgyorsított N. W. O. B. H. M. ötvözeteként az Anvil, az Exciter, az Anthrax, a Metallica, a Slayer színrelépésével elindult a thrash metal, a Motörhead muzsikájának egy brutálisabb verzióját képviselő Venom (majd később a Bathory) a black metalt hívta életre, a Savatage a power metal, a Napalm Death a grindcore vonalat indította el stb. Ami a death metalt illeti, ennek a stílusnak a születését mindenki Charles Michael „Chuck” Schuldiner (R. I. P.) nevéhez köti, ugyanakkor vele egy időben bukkant fel a Master/Death Strike, a Possessed, a kanadai Slaughter, illetve Európában a Hellhammer. 1983-at, 1984-et írtunk ekkor. (A Hellhammerhez annyit fűznék hozzá, hogy Tom Warrior és Steve „Savage Damage” Warrior, alias Urs Sprenger a Grave Hill feloszlása után még Hammerhead-ként hívta életre 1982-ben, majd nemsokára Hellhammerre változtatták nevüket. Őket a black metal előfutáraihoz sorolják, de rengeteg, később alakult death metal banda is sokat merített a munkásságukból, nem beszélve a Celtic Frostról, amely tulajdonképpen a Hellhammer jogutódja lett).
Chuck 1983-ban, Orlandóban, a Venom gitárosa előtt tisztelegve Mantas néven alapított zenekart Barney „Kam Lee” Kamalani Lee énekes/dobossal és Frederick „Rick Rozz” DeLillo gitárossal. Az akkor 16-17 éves fiatalok célja az volt, hogy elmenjenek a falig, vagyis a lehető leggyorsabb, legextrémebb zenét alkossák meg. Legfőbb hatásaik a Venom, a Slayer és a Hellhammer voltak, ugyanakkor Chuck rajongott a klasszikus heavy metalért, míg Kam Lee a punk, hardcore/punk muzsikákat kedvelte. E törekvéseiket öt demón (mindegyik 1984-ben került rögzítésre) valósították meg (az Emotional című felvételen Dave Tett basszusgitározott, a többit bőgő nélkül vették fel), majd 1984 végén Death-re keresztelkedtek át.
Nem mennék bele részletesen a banda pályafutásába, legyen elég annyi, hogy fennállásuk alatt rengeteg tagcsere történt náluk. 1985-ben – igaz, rövid időre – Kaliforniába, egészen pontosan San Francisco-ba tette át székhelyét Chuck, ahol az ex-D. R. I. dobos Eric Brecht-tel, illetve Erik Meade basszusgitárossal négy demót készített – köztük a Back from the Deadet –, sőt 1986-ban egy rövid időre fel is oszlott a csapat, miután Chuck a kanadai Slaughter-hez csatlakozott. Mivel ez a kooperáció nem volt hosszú életű, Chuck visszatért Kaliforniába, és az ex-Burnt Offering dobossal, Chris Reifert-tel további három demót rögzített. (Ezek közül egy ’86-os felvételen Eric Brecht – itt gitárosként – is játszott, a többit Chuck Chris-szel kettesben csinálta).
A bemutatkozó Scream Bloody Gore albumot egy Scream Bloody Gore Aborted Sessions anyag előzte meg 1986 júliusában, amely alapján a Combat szerződést ajánlott a Death-nek. Az anyag elsőként (rajta a Torn to Pieces-szel, a Legion of Doom-mal, a Scream Bloody Gore-ral, a Sacrificial Cunt-tal, a Mutilation-nel, a Land of No Return-nel és a Baptized in Blood-dal) Floridában került rögzítésre, azonban Chuck és a kiadó elégedetlenek voltak az eredeti ritmusfelvételekkel, így Hollywoodba utaztak, és a Los Angeles-i Music Grinder stúdióban, Randy Burns felügyelete alatt az egészet újravették.
Sok újat, okosságot nem lehet mondani az albumról. Korszakalkotó, stílusteremtő (stílusdefiniáló), klasszikus, pusztító, megkerülhetetlen – kifogytam a jelzőkből –, egyben meggyőződésem, hogy az 1987-es esztendő legbrutálisabb, legszélsőségesebb alkotása. Itt még híre-hamva nem volt a változatosságra való törekvésnek, a későbbi Death-re jellemző progresszivitásnak, dallamosságnak; a korong egy az egyben egy hatalmas gyalu, száguldás, fékevesztett agresszió. Chuck extrém hangjára, hörgésére óriási hatással volt Jeff Becerra, ugyanazt a démoni, sötét, gyilkos, beteg, gonosz őrjöngést, orgánumot képviseli, hallatja, mint amit a Possessed frontembere vezetett elő a halhatatlan, az extrém metal alfáját és omegáját jelentő Seven Churches-en.
Noha a borítón feltüntették John Hand-et, mint másodgitárost, az igazság az, hogy egyetlen hang sem fűződik a nevéhez; az összes gitár- és basszusgitártémát Chuck játszotta fel, és John csak a felvételek befejezése után lett a Death tagja. Az viszont biztos, hogy a dobokat Chris Reifert kezelte.
Annak ellenére, hogy a Death egy raklapnyi demót, próbatermi felvételt készített a Scream Bloody Gore-t megelőzően, csupán a számok fele (Infernal Death, Baptized in Blood, Zombie Ritual, Evil Dead, Mutilation) származik ezekről az anyagokról, a többi új nóta volt, míg a Land of No Return és a Beyond the Unholy Grave nem kerültek fel az albumra; ezek a szerzemények a korong újrakiadott változatán, változatain kaptak helyet. A Sacrificial Cunt-ot a kiadó kérésére Sacrificial-ra rövidítették, mert a Combat nem akart összetűzésbe kerülni a P. M. R. C.-vel. Néhány dalt horrorfilmek ihlettek: a Regurgitated Guts-ot a City of The Living Dead (1980, The Gates of Hell-ként is ismert), a Beyond The Unholy Grave-et a Beyond (1981), míg a Zombie Ritual-t a Zombie (1979) című alkotás inspirálta.
Joel McIver metal újságíró szerint a lemez fordulópontot jelentett az extrém metalban, és az első, igaz death metal kiadványként jellemezte. Az album borítóját Ed Repka készítette, akinek ez volt korai munkáinak egyike, és lett ennek köszönhetően a thrash/death metal színtér egyik legkeresettebb, legfoglalkoztatottabb illusztrátora.
1987. május 25.-én (death) metal történelmi dátum: egy páratlan karrier kezdődött el ekkor a Scream Bloody Gore kiadásával. Chuck Schuldiner, illetve mindenkori zenésztársai kizárólag klasszikusokat, hibátlan, zenekarok sokaságára komoly hatást és inspirációt gyakorló lemezeket tettek le a heavy metal műfaj asztalára. Halála mind a mai napig érzékeny, feldolgozhatatlan veszteség a színtér számára; egy óriási muzsikussal, egyéniséggel vagyunk nélküle szegényebbek. Mindegy, hogy a Death-ről vagy a Control Denied-ról van szó, műveit, alkotásait örökké hallgatni fogom.
Leave a Reply