A „brutal US death metal” ugyanolyan címke, mint az „old school thrash”, a „traditional doom” vagy a „N.W.O.B.H.M.”, tehát nem lehet lyukra futni, a fanatikus tudja, mire számíthat a kiadványtól. Ráadásul a legtöbb esetben a borító is segít a tájékozódásban.
A 2004-ben alakult San Diego-i banda (ilyen névvel és ebben a stílusban létezik egy houstoni formáció is) egy demó, egy promó, egy split DVD és két album után, idén márciusban jelentette meg harmadik nagylemezét. Előző kiadványaikhoz képest alaposan megváltozott a tagság, hiszen a kezdetektől jelen lévő Steve Crow gitárost elhagyták korábbi társai; hozzá csatlakozott aztán 2014-ben Ryan Tyler basszusgitáros és Sam Townsley énekes, Tyson Jupin dobos pedig tavalyelőtt érkezett, amelynek eredményeként az eddigi kvintett formáció kvartetté karcsúsodott.
Nincs nehéz dolga a kritikusnak, amikor véleményt kell formálnia az anyagról: már a Penumbræ intróját követő Dawn is előrevetíti, hogy mi várható az előttünk álló mintegy 34 és fél percben. A korai Suffocation, Deicide, Cannibal Corpse stb. vonalán mozog a banda, tehát a gyors, brutális death/grind ütemeket középtempós, illetve doom-ba hajló témákkal, váltásokkal (pl. Omniscient Perturbations, Nefarious Sanguine Decree) variálják. Javukra írandó azonban, hogy a szerzeményeket nem bonyolítják túl, nem nyújtják, mint a rétestésztát, törekednek a harmóniák beépítésére (Legion), így a nótákat relatíve könnyű befogadni, a technikázás nem megy a hallgathatóság rovására.
Lopom Vectomi kolléga Havok-ismertetőjében írott sorát, miszerint a labdarúgásból ismert „végy egy jó kapust!” a metalban a „végy egy jó dobost!” elvét jelenti, amely kitételnek a Condemned is teljes mértékben megfelel, mivel Tyson Jupin személyében egy precíziós gép ül a dobszéken. Játéka változatos, erőteljes, mindenféle megerőltetés nélkül vált death/grind-ból doom-ba vagy vissza, ahogy az adott felvétel kívánja. Sam Townsley mély, öblös hörgéssel adja tudtunkra gondolatait, mellőzi a sok, hasonszőrű bandában dolgozó énekes által alkalmazott, disznóvisításra emlékeztető hangokat. A hangzás tömény és brutális, tehát valamennyi, a brutal US death metal felé támasztott követelménynek eleget tesz az album.
Mivel manapság már nincs új a nap alatt – vagy csak kevés, illetve ritkán –, ez az anyag sem eredetiségével hívja fel magára a figyelmet, viszont minőségi death/grind pusztítást kínál.
Leave a Reply