A fenti címmel a napokban jelent meg magyarul, és a vasárnapi, Barba Negra-beli koncerten is kapható lesz Scott Ian önéletrajzi könyve. A fordítót, Dudich Ákost a kötet megszületésének körülményeiről kérdeztem.
Rattle Inc.: A rockzenét szerető közönség első ízben valószínűleg újságírói minőségedben találkozhatott veled. Mikor kezdtél könyveket írni, megjelentetni?
Dudich Ákos: Igazából sosem szerepelt a terveim között sem a könyvírás, sem a könyvkiadás. Bár már egészen korán elkezdtem fordítással foglalkozni, de erre csak munkaként tekintettem, ekkoriban a zenei újságírás volt a nagy szerelem. Több könyvkiadónak is dolgoztam, még olyan is szerepelt köztük, ahol napi 8 órában dolgoztam – atyaúristen! –, mint fordító, szerkesztő, sajtós. Aztán 2011-ben a Silenos Kiadó vetette fel, hogy mi lenne, ha írnék egy könyvet a Vágtázó Halottkémekről, amire végül ráálltam, mert ismertem a zenekar tagjait. Nekik is tetszett az ötlet, és én is úgy voltam vele, hogy ha valamit hűen tudok tolmácsolni, az a VHK-életérzés, hiszen azon nőttem fel, az ő dallamaik folynak az ereimben. A könyvkiadás ötlete pedig egy kényszerhelyzetből, vagy inkább makacsságból született, amikor 2015 végén azzal szembesültem, hogy senki nem akarja kiadni Rex Brown Pantera-könyvét. Én viszont csak azért is meg akartam jelentetni, így rávettem Horváth István „Pityesz”-t (ex-Freshfabrik, ex-Neck Sprain), hogy legyen ebben a segítségemre. És megcsináltuk, sőt, Max Cavalera biográfiájával még rá is dupláztunk!
R. I.: Megemlítenél néhány olyan zenészt, együttest, akiknek a biográfiáját neked köszönhetően olvashatjuk magyarul is?
D. Á.: Anthony Kiedis (RHCP), Iggy Pop, Rage Against the Machine, Queens of the Stone Age stb.
R. I.: Általában mi a te szereped ebben a folyamatban: kizárólag fordítasz, vagy te is teszel az anyaghoz valamit?
D. Á.: Ha fordításról beszélünk, akkor nyilvánvalóan egy korábban már megjelent könyvet ültetek át magyarra, és legfeljebb egy kis előszóval vagy utószóval egészítem ki azt.
R. I.: A Pantera- és a Max Cavalera-könyvről már tudjuk, hogy önerőből adtátok ki, de mi a helyzet a többi kötettel?
D. Á.: Korábban mindig állt ezek mögött egy kiadó, Rex Brown és Max Cavalera könyve volt a két első, amelyeket közösségi finanszírozás segítségével jelentettünk meg Pityesszel. Scott Ian Anthrax-könyve mögé pedig a Konkrét Könyvek Kiadó állt be, de a rajongók segítségére is nagy szükségünk volt, mert az Alexandra-botrány minden kis kiadót megreccsentett.
R. I.: Hogyan jött a mostani kötet ötlete?
D. Á.: Ráeszméltem, hogy a négy nagy (Big 4) thrasher banda közül csak az Anthrax-ről nem jelent meg könyv magyarul. Nos, ezt most korrigáltuk.
R. I.: Ez alkalommal milyen forrásból dolgoztál?
D. Á.: Scott Ian önéletrajzából.
R. I.: A könyv melyik fázisában vetted fel a kapcsolatot a gitáros menedzsmentjével?
D. Á.: Amikor befejeztük a Cavalera-könyvet, és újra felfedeztem, hogy az égen vannak felhők, vagyis ismét egy picit szabadabban tudtam lélegezni, akkor gondoltam rá, hogy milyen jó lenne, ha Scott is írna egy külön előszót a magyar kiadáshoz, ahogy Rex Brown is tette. Így aztán írtam az ügynökségének, ahonnan pozitív válasz érkezett.
R. I.: Az írás végül megérkezett, bár jöhetett volna egy pár nappal előbb is…
D. Á.: Igen, ha egy nappal később érkezik, akkor már semmiféleképpen nem tudtuk volna beletenni a könyvbe. Amikor megkaptam, éppen ragasztották a köteteket, így fizikailag lehetetlen volt már beszúrni ezt a plusz egy oldalt. Viszont, mivel még a csomagolás előtt tartottunk, gyorsan összedobtunk egy könyvjelzőt, amire ráraktuk Scott üdvözlő mondatait, és három lelkes leányzó a könyvjelzőket egyenként behelyezte a cirka ezerkétszáz könyvbe. Nem tudom, meddig tartott nekik, de másnap, amikor bementem az első adag könyvért a nyomdába, még mindig ezzel foglalatoskodtak, és a mosolyuk nem volt őszinte…
R. I.: A Kirk Hammett-előszó hogy jött össze: te intézted vagy a menedzsment?
D. Á.: Az az eredeti könyvben is szerepel. Kirk-ról tudni kell, hogy Scott nagy haverja.
R. I.: Találkoztál-e már mostani könyved hősével?
D. Á.: Még nem találkoztunk, de örülök, hogy volt annyira jó fej, hogy megírta nekünk az előszót. Remélem, vasárnap a Barba Negrában személyesen is megismerkedünk majd.
R. I.: Mi az a legérdekesebb információ (lehet akár több is) amit eddig nem tudtál Scott-ról, és a könyv készítése folyamán derült ki számodra?
D. Á.: Szerencsére sok ilyen van, mert Scott rendkívül őszintén és nagyon részletesen meséli el az életét. Az egyik, hogy szegény Anthrax-et egy időben még az ág is húzta, folyamatosan mindenféle problémájuk volt. A másik, hogy gyakorlatilag Scott makacssága tartotta életben a csapatot. A harmadik, hogy az apósa nem más, mint az énekes Meat Loaf. Ja, és hogy legalább annyira nem bírja a füvet, mint én…
R. I.: Bár a mostani kiadvány még „nyomda-meleg”, ott van-e már a következő könyv ötlete a fejedben?
D. Á.: Mivel igénylem a változatosságot, most a szerzői könyvek kerülnek sorra. Áprilisban jelenik meg a rendszerváltás idején nagy népszerűségnek örvendő magyar thrash banda, az Undertaking könyve, amelyet Jakab Viktorral, a csapat egykori basszusgitárosával közösen hoztunk tető alá. Ám lehet, hogy még előtte kijön a háromrészesre tervezett Faith No More képregényem első része; az már a finisben van, én pedig éppen a második rész jeleneteit és párbeszédeit írom.
Válasz írása