Ha egyetlen rocklemezt kellene megneveznem, amelyik zenéjével hűen demonstrálja a jelen (közelmúlt) műfaji sokszínűségét, szövegeivel pedig társadalmi viszonyaink kaotikusságát, ez lenne az. Hogy milyen skatulyába próbáljuk belegyömöszölni az együttest (alternatív rock, nu metal, akármi), lényegtelen: a SOAD-ban örmény származású, amerikai „őrültek” játszanak – őrült jó zenét.
Ez a kulturálisan többdimenziós háttér mindenekelőtt utolsó két lemezükön, az akár duplaalbumként is felfogható, ugyanabban az évben napvilágot látott Mezmerize-on és Hypnotize-on tárul fel a maga teljességében. Zeneileg ezek a legváltozatosabb, legizgalmasabb anyagaik, amelyek közül szerintem az előbbi sikerült erősebbre. Mondhatni, a harmadik korong (Steal This Album!) után húztak egy vonalat: zenéjük, azon belül slágeresebb dalaik a szélesebb közönség által is befogadhatóbbá váltak, ami persze nem jelenti azt, hogy muzsikájuk könnyen emészthető lenne.
Meghökkentő ritmusváltások és vokális megoldások, a durvaság és a líra váltogatása, fülbemászó dallamok, társadalomkritikus szövegek – minden együtt van a sikerhez. A mindössze bő 36 perces album az első pillanattól az utolsóig élvezetes; nehéz is kedvenc számot megneveznem róla. Ha mindenképpen muszáj, akkor a B.Y.O.B (Bring Your Own Bombs)–Violent Pornography–Old School Hollywood–Lost in Hollywood négyest említeném.
A gitáros Daron Malakian ezen az albumon gyakorlatilag Serj Tankian egyenrangú társává lépett elő ének-fronton, s bár ez tovább színesítette a csapat megszólalását, rövid időn belül komoly negatív következményekkel járt. Nem ismerem azt az emberi-szakmai krízishelyzetet, ami végül az együttes feloszlásához (négyéves szüneteltetéséhez) vezetett, ám sejthető, hogy a két dudás nem fért meg egy csárdában. Ezt mi sem mutatja jobban, mint hogy az istenhozzádot követően előbb Tankian jelentetett meg szólólemezt (Elect the Dead, 2007), amit még két másik hasonló kiadvány követett, amelyre „válaszként” Malakian is kiadta a Scars on Broadway bemutatkozó, mind ezidáig egyetlen albumát (Scars on Broadway, 2008), amin ki más is énekelte volna az összes dalt, mint ő maga?
2010. november végén aztán a várva várt hír is megérkezett az együttes háza tájáról, amikor bejelentették a SOAD visszatérését. A csapat azóta is aktív, a kérdés már csak az, mikor lesz új stúdióalbum, és azon milyen stílusú számok kapnak majd helyet: a Mezmerize-zal megkezdett utat folytatják, visszakanyarodnak a gyökereikhez vagy megint valami teljesen újjal lepnek meg bennünket? Remélem, hamarosan kiderül.
Válasz írása