Sanvoisen

A zenéjüket hallva meg nem mondanám róluk, hogy németek, pedig azok (voltak). Sajnálatosan rövid pályafutás jutott nekik, holott éppen azzal a lemezükkel alapozták volna meg jövőbeli sikereiket, ami aztán sajnos a zenekar hattyúdala is lett.

A Sanvoisen 1990-ben alakult a németországi Pforzheim-ben. Első demójuk még abban az évben megjelent, a bemutatkozó nagylemezre viszont négy évet kellett várni. Ez volt az Exotic Ways, amit az egyik mértékadó zenei szaklap a „szolid” jelzővel illetett. Nem vitatkoznék velük, az anyag nálam sem vert fel nagy port. Annál inkább az ezt követő Soul Seasons, amelyen dallamos, érzelem-gazdag, helyenként progresszív power metal hallható.

Nekem elsőre a Queensryche és a Dream Theater, esetleg még a Fates Warning jutott eszembe róluk, nem is annyira a komplex zenei megoldásoknak (azokkal elég mértéktartóan bántak), mint inkább az éneknek és a számok hangulatának köszönhetően.

A görög származású vokalista, Vagelis Maranis inkább a magasabb tartományokban mozog, produkciója szerencsére egy pillanatra sem válik fülsértővé vagy nyálassá. Az alapcsapatot (Angel Schönbrunn és Hendrik Böttcher – gitár, Horst Gamo Andree – basszus, Ulf S. Gokeler – dob) ezen az albumon Oli Bauer segíti ki billentyűs hangszereken.

1997-es Soul Seasons számos slágernótát rejt. Személyes kedvenceim a nyitó Spirits, az album csúcspontjának tekinthető The Difference, a lírai Broken Silence, illetve az ugyancsak fogós refrénnel operáló Somebody’s Stolen My Name.

Meglepő módon, a viszonylag sikeres album megjelenését nem egy nagyobb Európa-turné vagy egy több albumra szóló lemezszerződés követte kiadójukkal, a Noise Records-szal, hanem tagcserék sora, ami meg is akasztotta a csapat lendületét. 1999–2000 fordulóján még rögzítettek egy négyszámos demót, addig kiadatlan nótákkal, ám az eredeti zenekarból akkorra már csak a gitáros Angel Schönbrunn maradt hírmondónak, ráadásul a demó végül meg sem jelent. Ez egyben a Sanvoisen végét is jelentette. Kár értük, ki tudja, milyen (jó) zenét hallhattunk volna tőlük a harmadik lemezen…