Na, még egy új „rovat”: ebben olyan albumokról ejtek néhány szót, amelyeket ti ajánlottatok a figyelmembe. Hallgatok rátok, illetve pluszban rádolgozom azokra a zenékre, amelyeket magamtól is elővennék.
CELTIC FROST: MONOTHEIST (2006)
A csapat összes korábbi munkáját ismerem, és különösen első korszakuk durvább anyagait szeretem, ez az album viszont nagyon nem jött be. Hangulatlemez, elvont, művészi témákkal. A kántálós ének, az operisztikus női dalbetétek, a súlyos hömpölygés nem felpörget, sokkal inkább lefáraszt. Hogy visszatérő anyagként mennyire nem talált kedvező fogadtatásra, mi sem mutatja jobban, mint hogy nem volt folytatás.
CYCLONE TEMPLE: I HATE THEREFORE I AM (1991)
Ebből a körből ez az album jött be leginkább. A csapat a thrash második-harmadik hullámának méltatlanul keveset emlegetett tagja. Zenéjük tiszta, befogadható, jó témákkal, riffekkel, lírai felvezetésekkel, dallamos énekkel. Változatos, általam többedszerre is szívesen hallgatott anyag.
VAIN: NO RESPECT (1989)
Több thrasher által is ifjúkori kedvencei között említett „hajbanda”. Kíváncsi voltam, mit tudhat a Death Angel bemutatkozó albumát producerként jegyző Davy Vain és csapata. Muzsikájukat a műfaji palettán elsőre a Skid Row és a Hanoi Rocks közé helyezném. Dalaik fogósak, megszólalásuk egyedi, a lemez egyetlen nagy slágergyűjtemény, ám a rá jellemző bébi-bébizős szöveg- és hangulatvilág távol áll tőlem. Érdekes utazás volt, ám valószínűleg nem fognak beépülni a kedvenceim közé.
Leave a Reply