A Shock! magazin újságíróitól, a legutóbbi Metallica-album kapcsán olvastam először a „jóra hallgatni” kifejezést. Vagyis, annyiszor meghallgatni valamit, újra és újra, hogy a végén elkezdjen tetszeni. Persze előbbi nem feltétlenül eredményezi az utóbbit: csak attól nem fog tetszeni egy alapvetően gyenge vagy unalmas anyag, hogy sokszor meghallgatom. Legalábbis remélem.
Éppen ezért valamivel szerencsésebbnek tartom az „ismerősre hallgatni” meghatározást, amikor is 3-4 hallgatás után már valamennyire otthon vagyok a számokban, tudom, hogy mi mi után következik, akár a lemezen, akár egy dalon belül is. Ennyi ismerkedést, összemelegedést követően már máshogy hat rám egy anyag: egyrészt a hatása alatt állok, másrészt felül tudok emelkedni rajta, és kívülről, objektíven megítélni a zenekar teljesítményét.
Nem véletlenül hallgatunk meg ennyiszer egy számunkra új lemezt, mielőtt véleményt, ismertetőt írnánk róla – ahelyett, hogy az első találkozást követően azonnal géphez ülnénk, és rögzítenénk a pillanatnyi benyomásainkat. Persze utóbbinak is lehet létjogosultsága, de akkor minden albumot ilyen szemszögből kellene nézni, ilyen füllel hallgatni. Ez esetben viszont azzal is számoljunk, hogy figyelmünket, befogadóképességünket a pillanatnyi hangulatunk, frissességünk vagy fáradtságunk, zenével való telítettségünk is befolyásolja.
Ahhoz viszont, hogy egy albumot viszonylag rövid időn belül 3-4 alkalommal is meghallgassunk, időre van szükség, ami egyben azt is jelenti, hogy más lemezekre kevesebb idő jut.
Hadd végezzek egy rövid közvélemény-kutatást: TI ÁTLAGOSAN MENNYI IDŐT TÖLTÖTÖK ZENEHALLGATÁSSAL? HÁNY LEMEZT HALLGATTOK MEG NAPONTA?
Én (munka és gyereknevelés mellett) nagyjából egyet. Ha elég sokat utazom (nem jellemző), akkor maximum kettőt. Hát, így nehéz ismerősre hallgatni valamit. Vagy minden olyan újdonságot befogadni, amit illene ismerni. Vagy az újak mellett a régi kedvenceket is hallgatni. Őszintén szólva, a sok egyéb elfoglaltság mellett ennyi zene elég is egy napra. Így viszont lassabban haladok a befogadással, mint amilyen tempóban a friss anyagok érkeznek.
Mi a megoldás? Szűrni, válogatni, és tényleg csak a legjobb zenékkel foglalkozni. Szerencsére továbbra is hobbi-szinten, nem pedig hivatalból foglalkozom a műfajjal. Annyi muzsikát hallgatok, amennyi jólesik, és annyiról írok, amennyiről szeretnék. Örülök, hogy így alakult, hogy az oldal továbbra is „csak” egy fan(ok által tartalommal megtöltött maga)zine.
Ti hogy álltok a zenehallgatás és a rendelkezésetekre álló idő viszonyával?
Leave a Reply