Kevés olyan hazai zenekar létezik, amelynek pályafutását gyakorlatilag a legelső lépéseitől fogva fanatikusan, megkülönböztetett figyelemmel kísérem. Az egyik ilyen csapat az 1996-ban Székesfehérvárott, még Genocide-ként alakult (egy rövid ideig, egészen pontosan egy koncert erejéig Vespa Crabro-ként is dolgoztak) Gutted (1998 óta használt nevüket a Cannibal Corpse egyik dala után vették fel), hiszen legelső, Grinding demójuk megjelenése óta (1996) legnagyobb kedvenceim közé sorolom őket.
Minden tiszteletem és elismerésem az övék, lévén idén ünneplik fennállásuk 21. évfordulóját, és ezen időszakot rengeteg viszontagság (tagcserék, kiadóváltások, átmeneti leállás, Hajnali Sándor énekes betegsége) nehezítette. Mindezen akadály ellenére itt vannak, dolgoznak, egy percre sem adták fel; kitartó, áldozatos munkájuk, illetve a zenébe vetett hitük pedig tavaly egy komoly (és remélem, hosszú távú) szerződés formájában manifesztálódott. Egy, a spanyol Xtreem Music-kal kötött kontraktust nem kell megmagyarázni, a death metal undergroundban járatos rajongók tisztában vannak (lehetnek) azzal, mekkora eredmény és fegyvertény, hogy a Gutted e nagynevű kiadó szárnyai alatt dolgozik.
Hat évet kellett várnunk negyedik albumukra, hiszen előző, Mankind Carries the Seeds of Hell lemezük 2010-ben jött ki (közben 2013-ban a kanadai PRC Music digitális formátumban megjelentette a Path of a New Era EP-t), és e negyedik korongot már a csapat negyedik kiadója gondozza. Egyértelműen megállapítható, kimutatható egy lineáris fejlődés a zenekar muzsikáját illetően, mivel a korai, sűrű death/grind vonalat egy komplex, technikás irány váltotta fel. Ez a lépés már az előző lemezen tetten érhető volt, jelen alkotáson pedig teljes pompájában tündököl. A lemez 29:02-es játékideje ebből az összetett zenéből pont optimális; négy másodperccel rövidebb, mint bemutatkozó anyaguk, a 2001-es Defiled; míg a Mankind a banda leghosszabb anyaga volt a maga 42 percével.
A három évvel ezelőtti EP egyfajta lemezelőzetesként is definiálható volt, annak mindhárom szerzeménye felkerült az albumra. A hangulatos Chaos of the Beginning (intro) után a gyors, darálós Cosmos of Humans-szel egészpályás letámadással nyit a zenekar, és már itt feltűnnek a fentebb említett változások. Drótos Gábor eszement, őrült riffjei és szólói dallamokat vonultatnak fel, ergo van kapaszkodó a dalban, amely a korábbi műveik esetében alig, vagy egyáltalán nem volt tapasztalható. Ezt követően a doomos váltásokkal átszőtt False Happiness is a dallamaival hívja fel magára a figyelmet, de a legnagyobb meglepetést mindenképpen a „klipesített” Deeper Than Hell jelenti. Lassan, komótosan kezdődő, majd középtempóban folytatódó, akusztikus résszel díszített felvétel, amelyben Hajnali Sándor hörgését kislánya narráció jellegű szövegmondása kíséri, a megjegyezhető, érthető refrén pedig megkoronázza a nótát.
Itt kell kitérnem arra, hogy Sanyi előadásmódja rengeteget fejlődött, tisztult az évek során, és nemcsak a zene, hanem a szövegek is komoly fejlődést, változást mutatnak, ugyanis a korai véres/belezős témákat hétköznapi, az emberiséget ostorozó gondolatok, mondanivaló váltotta. Először a zenekar pályafutása során vendégmuzsikusok is közreműködtek az albumon: Vörös Attila gitárjátéka a Fades Away-ben hallható, míg az Into Oblivion-ban hazánk legendája, Csihar Attila hallatja sajátos orgánumát, és e tétel torkollik aztán az Atrophied Existence (outro)-ba.
A nyakatekert riffekért, szólókért és a basszusfutamokért Drótos Gábor felel, Sándor Tamás pedig fergeteges teljesítményt nyújt a dobok mögött. Úgy gondolom, hálátlan feladat lehetett megtalálni erre a posztra a megfelelő embert, mert a banda korábbi ütőse, Kovács Zsolt Magyarország kiemelkedően legjobb dobosa. Hangzás terén sincs miért szégyenkeznie a bandának: a sound, illetve maga az anyag minden igényt kielégít.
Közhely, de igaz: nyugati zenekarokat megalázó, kenterbe verő produkciót tett le a Gutted a death metal asztalára. Bízom benne, hogy a kiadó a továbbiakban is teljes mellszélességgel támogatja őket, ami a lemezeladásokban, koncertekben, esetleg turnékban ölt majd testet. Hibátlan album, a zenekar eddigi legjobbja. Remélem, hogy a következő alkotásra nem hat évet kell majd várnunk.
Leave a Reply