A tegnapi cikket folytatva, jöjjön még néhány album, kedvenceim a „nagylemeznél” rövidebb anyagok polcáról!
DREAM THEATER: A CHANGE OF SEASONS (1995)
Igazi ajándék Mike Portnoy-éktól ez a csaknem egyórás, nagylemez hosszúságú korong. Az „A oldalon” mindössze egyetlen szám, a „B-n” néhány feldolgozásnóta – akár ennyivel is elintézhetnénk, ha a 23 perces címadó dal nem lenne már maga is egy remekmű. Az interpretációk között pedig olyan emlékezetes tételek kaptak helyet, mint Elton John Love Lies Bleeding című lendületes darabja, a Deep Purple Perfect Strangers-ének élettel teli átdolgozása, vagy az a több mint 10 perces egyveleg, amellyel többek között a Queen, a Kansas, a Journey és a Genesis szellemiségét idézik meg.
BLACK SABBATH: THE END (2016)
Nem elég, hogy 35 év (!) kihagyást követően új stúdióalbumot adott ki az Ozzy-Tony Iommi-Geezer szentháromság, tavaly év elején – a világ körüli búcsúturnéra való hangolásként egy EP-t is megjelentettek, rajta négy addig kiadatlan dallal és ugyanennyi koncertfelvétellel. Természetesen az előbbiek az érdekesebbek, közülük is elsősorban a Season of the Dead, ami a 13-on is simán rajta lehetett volna. (Na jó, a Cry All Night is.)
ANTHRAX: PENIKUFESIN (1989)
A State of Euphoria lemez „oldalkocsija”, rajta egy kötelező dal az albumról (Now It’s Dark), az Antisocial francia nyelvű verziója és négy feldolgozás, amelyek közül nálam a Sex Pistols által híressé tett Friggin’ in the Riggin’ és az instrumentális Pipeline a favorit. A csapat két évvel korábbi EP-je, az I’m the Man sem rossz anyag (különösen a Black Sabbath-feldolgozás nem az!), de az alapvetően szórakoztató címadó dalból két változat is sok lett volna, nemhogy három.
ALICE IN CHAINS: JAR OF FLIES (1994)
Már az 1992-es Sap EP is kellemes meglepetés volt: négy lírai nóta a Heart-es Ann Wilson és a Soundgarden „mikrofonista” Chris Cornell vendégszereplésével. A Jar of Flies-on alaphangulatként megmaradt a borongós líra, műfajilag azonban jóval sokszínűbb elődjénél. Hogy csak a közepétől soroljam: a tempós No Excuses-t a vonósokkal díszített, instrumentális Whale & Wasp követi; azt Jerry Cantrell-ék egyik legszebb lassúja, a szájharmonikás Don’t Follow; majd az anyag a bárzeneszerű Swing on This-szel zárul. A fél-akusztikus dalokkal a csapat némileg eltávolodik a Dirt harapósabb hangzásától és megelőlegezi a harmadik album (Alice in Chains) elvontságát, melankóliáját.
MANOWAR: THUNDER IN THE SKY (2009)
Úgy sejtem, a hatszámos korong a Gods of War és a The Lord of Steel című albumok megjelenése közötti 5 évet volt hivatva lerövidíteni. A The Crown and the Ring metálverziója mellett 5 új dalt, gyakorlatilag egy fél nagylemezt kapunk, ráadásul remek számokat, amelyek közül nekem a God or Man a kedvencem.
További EP-k:
Acid Reign: Moshkinstein (Mini album, 1988)
Agent Steel: Mad Locust Rising (1986)
Alice in Chains: Sap (1992),
Anthrax: I’m the Man (1987)
Baroness: First (2004)
Baroness: Second (2005)
Danzig: Thrall: Demonsweatlive (1993)
Destruction: Mad Butcher (1987)
Destruction: Sentence of Death (1984)
Fear Factory: Fear is the Mindkiller (1993)
Heretic: Torture Knows No Boundary (1986)
Kyuss: Kyuss/Queens of the Stone Age (1997)
Living Death: Watch Out! (1985)
Living Death: Back to the Weapons (1986)
Marilyn Manson: Smells Like Children (1995)
Metallica: Beyond Magnetic (2011)
Mordred: Vision (1992)
Nuclear Assault: The Plague (1987)
Overkill: Fuck You! (1987)
Sacred Reich: Surf Nicaragua (1988)
Sepultura: Bestial Devastation (1985)
Slayer: Haunting the Chapel (1984)
Ugly Kid Joe As Ugly as They Wanna Be (1991)
Satöbbi, satöbbi…
Leave a Reply