Erre a szemtelenül fiatal zenészeket tömörítő társaságra a progresszív thrashként definiált meghatározás hívta fel a figyelmemet. Miután mindkét „címke” alapból a kedvencem, nem voltam rest meghallgatni az anyagot.
Az Exeterből származó srácok friss bandának számítanak, ez az EP pedig – ha jól láttam – a bemutatkozó kiadványuk. A jellemzésüket illetően nem nagyon lőttek mellé, noha én egy picivel bonyolultabb, összetettebb muzsikára számítottam. Az intro plusz négy dal alig lépi túl a 12 percet, ami azt jelzi, hogy a rövid, tömör megfogalmazás, a könnyű befogadás volt a céljuk, és ezt meg is valósították. A zenekari fotók és az EP borítója azt sugallja, hogy egy vicces, kissé komolytalan társasággal állunk szemben, de ez félrevezető, mert a zenélést nagyon is komolyan gondolják. Elsősorban a Bay Area-i thrash hatása (ezzel gyakorlatilag mindent el is árultam, hallgasd csak a riffeket vagy a csordavokálokat) érződik a szerzeményeken; s a hallottak alapján egy mai, modern hangzásba csomagolt Exodus, Forbidden vagy Testament jutott róluk eszembe.
Véleményem szerint kezdésnek abszolút megteszi ez az anyag. Hallatszik, hogy tehetségesek a muzsikusok, de a perdöntő mindenképpen egy teljes lemez lesz majd. A magam részéről bizalommal vagyok irántuk.
Leave a Reply