A skandináv fém

Ha végignézzük a heavy metal eddigi történetét, kitűnik, hogy mely országokból jött a legtöbb olyan együttes, amely népszerűvé vált, stílust teremtett és hatást gyakorolt a későbbi bandákra.

Nagy-Britannia, Egyesült Államok, Németország – a zenekarok zöme innen származik, és a felsorolásból a skandináv országokat – Norvégiát, Svédországot, Finnországot, de akár Dániát – sem hagyhatjuk ki. Ha a népességet vesszük, nem véletlen, hogy az amerikai, az angol, vagy a német bandák ilyen sokan vannak, de honnan a bánatból bukkan elő ennyi elismert észak-európai zenekar, amikor egyik ország lakossága sem éri el Magyarországét?

Tény, hogy mindenhol, így itthon is rengeteg új csapat indul harcba a rajongók kegyeiért, ám ahhoz, hogy sokan megismerjék és szeressék őket, valami pluszra, az átlagosnál nagyobb teljesítményre van szükség. És ezt északon nagyon jól tudják. De hogyan építhető fel egy profi karrier, mitől válik egy zenekar nemzetközileg ismertté, mitől fogynak jól a lemezei, illetve lesz teltházas egy koncertje, turnéja?

Szükségeltetik némi szerencse is, nem vitás, valamint jókor kell jó helyen lenni, ez is egy szempont. A ’90-es évekig Kelet-Közép-Európából nem igazán lehetett nagy lemezkiadóhoz szerződni, így itthonról senkinek sem sikerült igazán a nemzetközi kiugrás. Skandinávia pedig közel volt a tűzhöz. De ha megnézzük, a skandináv áttörés is a ’90-es években kezdődött, Finnország pedig talán még egy kicsit „késésben” is volt skandináv szomszédjaihoz képest. Természetesen már ezt megelőzően is létezett pár remek, nemzetközileg ismert banda északról, de még csak elvétve (viszont azok stílusteremtők voltak!). Mára meg egyenesen özönlenek a zenekarok „onnan fentről”.

Nem tisztem megmondani, hogy mely zenekarok érdemlik meg a sikert. Hogy mit tart az ember jónak, az szubjektív. De azt kijelenthetem, hogy összességében nagyon klassz a skandináv metal-felhozatal. Minden stílusban alkotnak, és a színvonal is magasnak mondható. Mitől jók ezek a zenekarok? Erre több alternatívánk is lehet. Nem hiszem, hogy tudom a pontos választ, de leírom, amit gondolok.

Az egy főre jutó zenekarok száma Európa északi részén a legnagyobb (nem én mondom, olvastam). A földrajzi elhelyezkedésnek is tuti, hogy fontos szerep jut: hosszú, hideg, sötét teleken mit csináljon az ember unalmában? Zenél. Meg persze szexel, drogozik… de ez nem tartozik ide. Viccet és a statisztikát félretéve, én az északiak kreativitásában látom a siker kulcsát. Ott voltak a black metal születésénél (Bathory), innen ered a melo-death (At the Gates, In Flames, Dark Tranquillity) és a viking, folk metal is erről a vidékről származik (honnan máshonnan?). De mint említettem, minden stílusban otthon vannak.

Viszont mitől lesz népszerű egy svéd, finn, norvég zenekar? Mert az kevés, hogy minden stílusban játszanak, egyéniséget kell mutatni. Na, ez az, ami a leginkább különlegessé és szerethetővé teszi őket: az egyediség. Van egy „tipikus” északi íz, ami csak rájuk jellemző. Valamire nagyon ráéreztek: ez lehet egy melankolikus érzés, egy fagyos hangulat, ami kiemeli ezeket a bandákat a tömegből. Amit én plusz tényezőnek érzek még velük kapcsolatban, az a korlátok áthágása, a határok arrébb helyezése, a kísérletezés. Ez mind-mind jellemző a skandináv zenekarokra. Keresik az új utakat, nem elégednek meg a bevált formulákkal, és ez jót tesz a kreativitásuknak, annak, hogy nívósan játsszák a metal minden ágát. Erre tipikus példa a rengeteg skandináv metal projekt is. Szerintem nincs olyan észak-európai zenész, aki ne játszott volna/játszana több formációban is. Vegyük, mondjuk, Hellhammer dobost, akinek meg sem tudnám számolni a bandáit.

A norvég színtér sokáig a black metal miatt volt közismert. Ehhez hozzájárult két sajnálatos eseménysorozat, a templomgyújtogatások és a gyilkosságok, amelyek kitűnő ingyen reklámot jelentettek a műfaj számára. Persze tudjuk, hogy nem csak erről az egy stílusról szól a norvég zenei élet, ám tény, hogy nem kevés kultikus black metal formáció tevékenykedik ebben az országban. Olvastam, hogy az állam is támogatja a zenekarokat (konkrétan a Kvelertakkal kapcsolatban láttam ezt), ami egy rendkívül pozitív dolog. Itthon mikor fog ugyanez megtörténni?

Végezetül jöjjön egy rövid lemezajánló, hátha valaki kedvet kap valamelyik albumhoz (nem szentírás, csak az én kedvenceim):

DÁNIA:
Mercyful Fate: Melissa (1983)
King Diamond: Conspiracy (1989)
Artillery: By Inheritance (1990)
Volbeat: Guitar Gangsters and Cadillac Blood (2008)

FINNORSZÁG:
Amorphis: Skyforger (2009)
Turisas: Stand Up and Fight (2011)
Moonsorrow: Kivenkantaja (2003)
Finntroll: Jaktens Tid (2001)
Ensiferum: Ensiferum (2001)
Swallow The Sun: Songs from the North (2015)
Spiritus Mortis: The Year is One (2016)

SVÉDORSZÁG:
Opeth: Still Life (1999)
Therion: Sirius B/ Lemuria (2004)
Bathory: Hammerheart (1990)
Draconian: Sovran (2015)
Candlemass: King of Grey Islands (2007)
Lake Of Tears: Forever Autumn (1999)
Tiamat: Judas Christ (2002)
Katatonia: Viva Emptiness (2003)

NORVÉGIA:
Dimmu Borgir: Spiritual Black Dimensions (2000)
Limbonic Art: Moon in the Scorpio (1996)
Kvelertak: Kvelertak (2010)
Covenant: Nexus Polaris (1998) (megjegyzés: akkor még C-vel írták, azóta Kovenant)
Arcturus: Arcturian (2015)
Khonsu: The Xun Protectorate (2016)
Borknagar: Quintessence (2000)
Enslaved: Axioma Ethica Odini (2010)