Végezetül hadd említsem meg külsős kollégáinkat, akik nem Egerben élve írták cikkeiket a lapba. A Rattle Inc. utolsó számában őket is bemutattam – talán nem mindenki olvasta azt az anyagot.
A tatabányai Varga Vilmosh volt az első, aki felajánlotta „szolgálatait” csekély létszámú szerkesztőségünknek. Vili elsősorban lemezismertetőket írt és a lap hardcore rovatát vitte, ezen kívül számos zenekar, album, mai kedvencem megismerését köszönhetem neki.
Mag Robi az akkor még csehszlovákiai Fülekről jelentkezett be hozzánk. Felvidéki kollégánk a Fémes Hasábok című fanzine-t szerkesztette és a Strba nevű zenekar útját egyengette. Nekünk elsősorban ottani koncertekről és csapatokról írt. A Rattle Inc. megszűnését követően elveszítettük egymást szem elől. Ha e sorok olvasója esetleg ismerné őt, örülnék, ha újra összehozna vele.
Vectomi éppen letöltötte sorkatonai szolgálatát (a képen ezért a rövid haj), amikor megismerkedtünk. Számos alkalommal jártam nála, és hallgattuk az új zenéket poszterekkel kitapétázott szobájában. Máig a thrash metal elkötelezett híve, nekünk is elsősorban ilyen lemezkritikákat szállított. Később barátaival elindította a Panic fanzine-t, munkakapcsolatunk innentől – érthető módon – mind szórványosabbá vált, majd megszakadt.
Seller Laci (Attermann) is olvasónkból vált kollégánkká. Akárcsak Tomi, ő is budapesti, és lapunknál a durvább zenék (black, death) felelőse volt.
A virtuális szerkesztőség sajátossága, hogy ezek az emberek, bár egy szűkebb alkotóközösség részét képezték, egy-két kivételt leszámítva soha nem találkoztak egymással…
Leave a Reply