Idővel külföldön is tudomást szereztek a fanzine létezéséről. Ezért persze mi is aktívan tettünk: levelet írtunk a nagyobb, heavy metállal foglalkozó lemezkiadóknak, amire legtöbbjüktől – kisebb-nagyobb csomagok formájában – hamarosan meg is érkezett a válasz. A különféle, ismert és kevésbé ismert bandák sajtóanyagai mellett hangzóanyagokat is kaptunk: a Black Sabbath aktuális, Tyr című anyagát műsoros kazettán, ami még sokáig megőrizte friss nyomdaillatát; a Mandator és a Savage Grace lemezeit bakeliten; de a két leggazdagabb forrásunk a francia High Dragon Records és az amerikai Megaforce volt.
Különösen utóbbinak örültünk nagyon, hiszen számos kedvencünk tartozott hozzájuk. A bőséges háttérinfók mellett olyan fotókat küldtek a zenekarokról, amelyeket aztán poszterként tettünk be a lapba. A fanzine nyomdai minősége persze alaposan csökkentette ezek élvezeti értékét. A Danzig Lucifuge és a Slayer Seasons in the Abyss című lemezét pedig egyenesen CD-n kaptam meg tőlük, ám mivel akkoriban még nem láttam esélyét annak, hogy bármikor is szert tegyek egy CD-lejátszóra, balga módon eladtam a korongokat.
A párizsi High Dragon Records-tól a magyar származású Agnes Desgranges-sel leveleztünk, aki számolatlanul küldte nekünk cége kiadványait, többek között a Manilla Road lemezeit. A nem túl ismert Oliver Magnum zenekar is megtalált bennünket, és az osztrák – szintén nem világhírű – Ravenous nevű bandával is készíthettünk levélinterjút. Beindulni látszott a szekér, ami aztán – más okokból – hamarosan végképp elakadt a sárban…
Leave a Reply