A csapat első öt albumát feltétel nélkül imádom, még a Masterpiece is belefér a kánonba, az azt követő, Ronny Munroe nevével fémjelzett korszakot viszont simán kihagytam: a 2004 és 2013 között készült lemezeket egyszerűen nem találtam elég markánsnak olyan klasszikusokhoz képest, mint a The Dark vagy a Blessing In Disguise.
Éppen ezért, amint tudomást szereztem róla, úgy vártam vissza Mike Howe-t a mikrofon mögé, mint egy Messiást. Számomra ő a Metal Church „igazi” énekese. Ehhez képest a fantáziadús XI címet kapott új album első hallgatásra nem ragadott magával: több számnál is úgy éreztem, mintha az átlagosnál gyengébb színvonala miatt maradt volna le valamelyik korábbi albumról.
Aztán szép lassan megkedveltem a dalokat: formát öltöttek, megmaradt bennem a refrénjük, a sajátjaimmá váltak. Hozzá kell tennem, a mostanra 50 fölött járó zenészektől távol áll a nyakficamító heveskedés, zenéjüket ma már – az album-oriented rock (AOR) stílus mintájára – adult-oriented metalnak nevezném.
Na, de nézzük a számokat! A lemez stílusosan egy Reset-tel (újraindítással) kezdődik: gyors nóta, amelynek érdekessége Howe két szólamban felvett éneke és az egyedi gitárszóló, ami egyébként még néhány másik dalnak is (Signal Path, Sky Falls In) erénye. A hangzás és stílus is egyfajta időutazásra visz bennünket, a XI-et simán beilleszthetnénk a sorba az 1993-as Hanging in the Balance mögé. Amin nincs is semmi meglepő, lévén, hogy a csapat szellemi atyja, fő dalszerzője – ha nem is mindig játszott az albumokon – mindig is a gitáros Kurdt Vanderhoof volt.
A Blow Your Mind egy hosszabb, lassabb, epikusabb tétel, amit ismét csak egy lendületesebb dal, a Soul Eating Machine követ. Az It Waits is egy szépen felépített nóta: a lírai kezdés után középtempó, majd a refrént ismételgető lezárás. Mike Howe talán nem ereszti ki úgy a hangját, mint a ’90-es évek elején, de jelenlétének varázsa így is garantált.
A XI-et valószínűleg nem soroljuk majd a Metal Church klasszikus albumai közé, de egy a lényeg: helyreállt a világ rendje, és remélem, még jó ideig így is marad!
Leave a Reply