Bencsik Tiborral, alias Benjoe-val egy szerdai napon, 1987. október 7-én, egy Budapestről Egerbe tartó vonaton ismerkedtem meg. Ő egy Fradi-meccsről, én a Running Wild koncertjéről mentem haza. Beszédbe elegyedtünk, és kiderült, hogy egy évfolyammal jár fölöttem a tanárképző főiskolán, ahogy az is, hogy mindketten nagy rockrajongók vagyunk. Egy évig semmi nem történt ezen a téren, aztán kitaláltuk, hogy készítsünk egy heavy metal fanzine-t, amihez az inspirációt a néhány héttel korábbi megrendezett első magyarországi Monsters of Rock fesztivál szolgáltatta, ahol Benjoe a Kiss, én az Iron Maiden koncertjén vettem részt, a Metallica fellépését pedig mind a ketten láttuk.
A lap A4-es papírra készült, írógéppel, a képeket saját kezűleg vágtuk ki máshonnan, és ragasztottuk a szöveg mellé. Bizonyos cikkeket régebbi keltezésű külföldi szaklapokból fordítottunk, emellett írtunk lemezkritikákat, személyes hangú anyagokat, készítettünk interjúkat, és idővel néhány külföldi kiadóval is felvettük a kapcsolatot, így lettek friss információink. Ahogy az anyag összeállt, a kéziratot felvittem Budapestre, ahol a nyomdászunk A5-ös méretben kinyomtatta, összetűzte (volt, hogy ez utóbbit is mi csináltuk az egri kollégiumi szobában), és onnan terjesztettem, szórtam szét a lapot a négy-öt legfontosabb budapesti heavy metal lemezboltba, és juttattunk el néhány tíz példányt vidéki üzletekbe.
Minden számból körülbelül 300 példány jelent meg; az általában húszoldalas, fekete-fehér kiadványért jelképes összeget kértünk, a boltokkal utólag számoltunk el, s ha minimális mértékben is, de végig nyereségesen tudtunk működni – végül is csak a nyomdát kellett fizetnünk.
Idővel kaptunk olvasói leveleket is. Többen is ajánlkoztak munkatársnak: így ismertük meg többek között a tatabányai Varga Vilit, az újpesti Frőlich Tomit (Vectomit), a – ha jól emlékszem – budafoki Seller Lacit (Attermannt) és a füleki Mag Robit. E tevékenységünkhöz kapcsolódóan szerveztük Egerben, 1989 októberében a hazai heavy metal lapok első országos találkozóját. Zenekart alapítottunk, amiből én hamar kiszálltam, Benjoe viszont továbbvitte a bandát, és még egy demót is kiadott.
Szerkesztőtársam 1990-ben családot alapított, egyre kevesebb ideje maradt a fanzine-re. Miután kiszállt a buliból, néhány hónapig még folytattam, aztán a 18. szám, bő másfél év után én is elbúcsúztam az olvasóktól.
Leave a Reply