„Egyszerűbb, lényegre törőbb szerzemények születtek”

Levélváltás Hocza Róberttel, a Mytra énekes-gitárosával – 1. rész

A napokban jelent meg a kazincbarcikai alapítású Mytra második nagylemeze az e havi HammerWorld magazin egyik extra mellékleteként. A progresszív metalt egyéni módon, koncepcionális szövegvilággal játszó zenekar vezetőjét, a Remorse egyik gitárosaként is ismert Hocza Róbertet kérdeztem az új CD-ről és a zenekar körüli további tudnivalókról.

Logos címmel érkezett friss nagylemezetek több, mint öt év elteltével követi a bemutatkozó albumot. Mi volt az oka a hosszú szünetnek? Közben is aktív volt a zenekar, vagy az utóbbi években akadtak csendesebb időszakok is?

Üdvözlöm a magazin olvasóit! A hosszú szünet több összetevőből áll. A Beta megjelenését követő két-három év elsősorban az album megjáratásával, megismertetésével telt, több-kevesebb sikerrel. Mint általában a nem főállású, underground zenészeknek, nekünk sem ez a tevékenység szolgál a napi betevő megkeresésére, ezért nem is tudjuk ezeket a zenekarral kapcsolatos feladatokat napi 24 órában, száz százalékos erőbedobással ellátni. A tempónk ennek köszönhetően meglehetősen komótos.

Ezen időszak elteltével kezdtek körvonalazódni az új dalok ötletei és az ezeket magába foglaló album koncepciója is. Sosem voltunk hívei a lemezek tömeggyártásának, inkább kiforrott, alaposan megírt dalokat szerettünk volna prezentálni a közönség felé, ez pedig sok időt igényel. Legalábbis a mi esetünkben. 🙂

A körülbelül két és fél éve a magánéletemben történt jelentős változás is lelassította a folyamatot. Mivel pillanatnyilag Tunéziában élek, így egy kicsit komplikáltabbá vált a közös zenekari tevékenység, de természetesen ezt a hátráltató tényezőt is folyamatosan próbáljuk a helyén kezelni.

A felvétel elkészítése is hosszú hónapokat igényelt. Végül pedig – mivel mindenképpen szerettük volna, ha újságmellékletként jelenik meg az anyag – a már előttünk beütemezett kiadványok miatt ki kellett várni a sorunkat. Nos, így tevődik össze az a körülbelül hat év a két lemez között, ami az elmondottak fényében talán nem is tűnik olyan soknak.

A csapat történetét hallgatóként három korszakra tudnám osztani. Az első demó idején még egész más, extrém metal alapú volt a zenétek, illetve te énekeltél. A második szakaszban, az Ecotone és a Sagittarius demók időszakában instrumentális progresszív metalt játszottatok, a harmadik korszaknak pedig a húgod csatlakozása utáni, az első nagylemezzel kezdődő időszakot gondolnám. Mi a véleményed erről? Te hogyan tekintesz a zenekar eddigi pályájára?

Osztom a meglátásodat. Én is ennyi korszakra osztanám fel az eddigi tevékenységünket. A csapat ugyebár a ‘90-es évek közepén alakult, ami véleményem szerint a metal műfaj aranykora volt. Rengeteg új irányvonal jelent meg, és etalon csapatok, lemezek láttak sorra napvilágot. Ez a miliő határozta meg a megalakulásunkat és kezdeti lelkesedésünket. A magunk módján próbáltuk összegyúrni az aktuális kedvenceink stílusát, így alakult ki egy komplex riffhalmazzal és szintetizátorral operáló, death metal ízű muzsika, amit az akkori tudásszintünkön próbáltunk meg minél érthetőbben előadni. A lelkesedés határtalan volt, amit bármikor szívesen újra átélnék.

Az ezredforduló után jó pár éves szünet következett. A hangszerem bekerült a sarokba, és sok minden mással ütöttem el a szabadidőmet. 2007 környékén, megváltozott felállással és világképpel kezdtünk bele az instrumentális korszakunkba. Izgalmas témák, dalok születtek, és véleményem szerint ebben az időszakban lettünk ismertebbek a hazai underground körökben, köszönhetően a két kislemeznek, a két klipnek és a sok koncertnek. Élményekben, sikerekben gazdag volt ez a periódus. Számos csapatot és embert ismertünk meg. Sok barátság szövődött, amelyek a mai napig tartanak.

Ezután ismét felvetődött az ének újbóli bevonása a soron következő szerzeményekbe. Ekkor került a képbe a testvérem, Viki, aki mindig is szerette a dalainkat, és zeneileg is hozzánk hasonló hullámhosszon gondolkozott. A felállás ismét radikális változáson esett át, akárcsak a zene. Mint minden új dologgal kísérletező csapat esetében, ez a váltás a mi hallgatóságunkat is megosztotta. Nem nevezném előre- vagy visszalépésnek ezt a transzformációt, egész egyszerűen ez jött belőlünk. Ilyen körülmények között született meg a Beta, ami a legnagyobb örömünkre nagylemezként öltött testet a Nail Records szárnyai alatt. Utána a korábban említett, koncertezős, prezentálós szakasz következett, és így értünk el napjainkig.

Mielőtt rátérnénk az új lemezre, röviden utaljunk vissza a bemutatkozó albumra, a 2014-es Betára! Hogyan emlékszel vissza erre a nagylemezre? Elő szoktad még venni a CD-t? Mai szemmel mi a véleményed róla? Dalszerzőként szoktad hallgatni az általad írt felvételeket?

Ha mondhatom így, zenei pályafutásom eddigi talán legnagyobb sikerélménye volt a lemez megjelenése és az albumra érkezett pozitív visszajelzések, elismerések elég tekintélyes száma. Mindenképpen nehéz szülés volt, mert egyszerű, kétkezi munkából élő emberekként nem engedhettük meg magunknak a professzionális stúdió luxusát, és ebből az okból kifolyólag kénytelen voltam önképzéssel, hosszú hónapokat felemésztve elsajátítani a stúdiózás alapismereteit, hogy egy aránylag elfogadható, hallgatható lemezt tudjunk a hallgatóság elé tárni. A sok izzadság végül nem várt eredményt hozott, mivel két kategóriában (az év debütáló albuma és a legjobb stúdióprodukció) is az időközben sajnos megszűnt, általunk és a szakma által nagyra becsült Hangsúly zenei díj büszke és boldog tulajdonosai lehettünk. Egy magamfajta amatőr zenész egyáltalán vágyhat-e többre?! Álomszerű volt az egész sztori…

Az album dalait ma is szívesen meghallgatom, és derűs nosztalgiával gondolok létrejöttének körülményeire. Talán egy pár apró dolgot változtatnék rajta, de összességében szerintem úgy jó, ahogy van. Az egyik idegesítő tulajdonságom viszont a sok közül, hogy képtelen vagyok objektíven hallgatni a saját szerzeményeimet. Ez rengeteg hezitálást és bizonytalanságot von maga után, de a közvetlen környezetem és a zenésztársaim mindig segítenek átbillenni ezen az állapoton.

A Logos tehát több mint öt év elteltével követi az első albumot. Mennyit dolgoztál az új lemezen, hogyan állt össze a zenei rész, illetve hol rögzítettétek az anyagot?

Hogy pontosan mennyit is? Magam sem tudom… 2018 őszén kezdtük el a felvételeket, az addigra már 99 százalékban összeállt dalokból. Mivel már akkor is itt, Tuniszban éltem, elég körülményes volt a dolog, de az internet áldásos hatásának és a meglehetősen sűrű hazalátogatásaimnak köszönhetően szép lassan készülgetett az album. A felvételek továbbra is teljesen házilag zajlottak, meglehetősen szegényes körülmények között, ami a keverés és a maszterelés fázisainál meglehetősen sok fejtörést okozott, de mint korábban említettem, nem hajtott a tatár, így szépen, apránként felépült a Logos. A felvételek során további finomításokat, változtatásokat eszközöltünk a dalokon, de szerintem ez minden csapatnál így zajlik. Evés közben jön meg az étvágy. A végleges formáját pedig körülbelül 2019 augusztusára nyerte el az anyag.

Milyen újdonságokkal álltatok elő a bemutatkozó lemezhez képest?

A legradikálisabb változás véleményem szerint az, hogy most már én is énekelek az új dalokban. Énekelek… nos, ez meg lehetősen erős kijelentés… Hörgéssel próbálok egyfajta ellensúlyt képezni Viki finom, éteri éneke mellett. Ez a bizarr duett megítélésem szerint kiválóan illeszkedik a dalszövegekre és a dalok szerkezetébe. Egy pár dalban pedig a hőn szeretett vokóder hangzásunkat is előkaptuk, ami remekül kiegészíti a futurisztikus hangulatvilágot.

Felépítésileg az előzőekhez képest egyszerűbb, lényegre törőbb szerzemények születtek, bár vannak, akik továbbra is elég komplexnek ítélik meg a hanganyagot. Ezt lehet pozitív és negatív kontextusban is érteni, ki hogy látja jónak.

A zenekar fő dalszerzőjeként, légy szíves, mutasd be a dalok mögötti szöveges koncepciót!

Jómagam is azon emberek népes táborába tartozom, akik meglehetősen borúlátók fajunk jövőjével kapcsolatban. Klímaváltozás igenis van. Ez a jelenség az utazgatásaim során is többször bizonyítást nyert számomra. Ez a tény nagymértékben befolyásolni fogja az eddigi életünket, és korántsem valószínű, hogy jó irányba. A kiváltó okokról nincs száz százalékos álláspontom, de a lényegen ez nem is hiszem, hogy változtatna. Sajnos úgy látom, hogy az emberiség nem fordít elegendő figyelmet a problémára, az ez ellen tenni tudó személyek pedig sok esetben nem is akarnak cselekedni. Hol személyes érdekből, hol érdektelenségből. A természet pedig ugyanúgy nem foglalkozik velünk és az igényeinkkel, hanem rendíthetetlenül folytatja a számunkra nem sok jóval kecsegtető átalakulását.

A szövegek túlnyomórészt ezekre a közelgő apokaliptikus állapotokra utalnak, valamint arra a remélhetőleg nem utópisztikus alternatívára, hogy az ember meg fogja menteni magát, és kiteszi a lábát a világegyetembe, máshol is megtelepedve. A többi szöveg pedig ennek a teóriának a hátterére utal. A régi kérdések: honnan jöttünk, kik és mik vagyunk, hol helyezkedünk el az Univerzum végtelen sakktábláján?

Az új borító szintén sci-fi hatású. Mióta érdeklődsz a téma iránt? Melyik a legkedvesebb ilyen jellegű könyved?

Kölyökkorom óta. Világéletemben imádtam a sci-fi témájú könyveket és filmeket. Mindig is kedvelt időtöltésem volt a fantáziálás, és ezek az olvasmányok remek alapanyagoknak bizonyultak ehhez a “hobbihoz”. A mai napig nem múlt el ez a szerelem. Legkedvesebb könyv? Nagyon nehéz kérdés. Egy-két szerzőt és címet említenék hirtelen, amelyek többször is megfordultak a kezemben: ilyen Szergej Sznyegov Istenemberek című regénye, Lőrincz L. Lászlótól az Üvöltő bika vagy Asimov Alapítvány-sorozata. Ezeken kívül szerintem több száz hasonló témájú könyvön vagyok már túl. A tudományos fikció világa nagy szerencsémre kimeríthetetlen.

(holnap folytatjuk)

A cikk szerzője: Rattle Inc.140 további cikk
A Metal Attack fanzine-t 1988 őszén indította két egri főiskolás, Benjoe és Coly. A lap a nyolcadik számtól jelent meg Rattle Inc. név alatt. A kiadvány összesen 18 számot élt meg, és 1991 tavaszán szűnt meg. A fanzine - negyedszázados kihagyást követően - online változatban, 2016 decemberében kelt újra életre a Facebook-on, és 2017 januárjában kapott saját felületet.

Legyél az első aki hozzászól

Szólj hozzá!

Az e-mail címed nem kerül nyilvánosságra.


*