Egy kis kultúra 2020-ra

Mai kultúra-ajánlómat egy kicsit szokatlan cuccal kezdem: egy YouTube-csatornára hívnám fel a figyelmeteket, amit egy Rebecca nevű énektanárnő készít, és amiben jól bevált recept szerint különböző zenei videókra reagál. Tudom, tudom, láttunk már ilyet ezerszer, többek között ajánlót is írtam már ilyen csatornáról, na de akkor mi a különleges ebben? Nos, az, hogy Rebecca, vagy ahogy ő nevezi magát, a Vocal Athlete egy kicsit más, leginkább technikai szemszögből elemzi a különböző dalokat, az énekesek teljesítményére koncentrálva.

Rebecca nem csak metallal foglalkozik, nagyon széles skálán mozog a videók témája, de most maradjunk csak a számunkra érdekes előadóknál. A teljesség igénye nélkül néhány szám azok közül, amelyekről véleményt mond:

Helloween: Keeper of The Seven Keys
Metallica: The Thing That Should Not Be
Pantera: Cemetery Gates
King Diamond: Sleepless Nights
Nightwish: Phantom of the Opera

Nagyon érdekes hallani, ahogy kvázi kívülállóként értékeli metalénekesek teljesítményét, és azt kell, mondjam, öröm látni, ahogy elájul Michael Kiske tökéletes technikájától, vagy King Diamond hihetetlen változatosságától és precizitásától, mert ezek az énekesek igenis megérdemlik a dicséretet. Sokan a metal színtér ismerete nélkül egyszerűsítik le annyira a véleményüket, hogy ez a stílus csak az üvöltésről és a hörgésről szól. Nos, ezek a videók csattanós választ adnak ezeknek az embereknek is, hiszen egy valódi profi értékeli a látottakat és hallottakat. Itt valódi teljesítményeknek lehetünk szem- és fültanúi, és egy igazi szakember támasztja alá, hogy mennyi munka is van egy-egy ilyen produkcióban.

Személyes kedvencem a Keeper of the Seven Keys-ről készített elemzése. Rebeccát teljesen magával ragadja a dal komplexitása és Michael Kiske teljesítménye is, tényleg csak szuperlatívuszokban tud nyilatkozni erről a dalról. Persze, ezt egy igazi metal rajongó eddig is tudta, de mindig jólesik egy kis megerősítés, és egy-egy ilyen kritika a több százezres elérés miatt is remek reklám az egész színtérnek.

Rebecca nagyon kellemes stílusban, humorosan, de végig profi módon elemzi az egyes számokat, szóval, ha rendelkeztek minimum középfokú angol nyelvtudással, akkor pattanjatok fel a csatornájára, és szemezgessetek bátran; érdekes és izgalmas élmény lesz, azt garantálhatom.

A következő ajánlatom a téli estéket célozza meg, és ha havas a táj (netán még farkasok is üvöltenek), akkor még jobban beválik. Nem mást ajánlanék a figyelmetekbe, mint Adam Nergal Darski: Egy eretnek vallomásai (Confessions of a Heretic) című könyvét. Én még az angol változatot olvastam, de örömmel láttam, hogy magyarul is megjelent, természetesen Dudich Ákos fordításában, így most már minden olvasónk számára elérhető. Egyébként ezúton is emelem kalapom Ákos elhivatottsága és profizmusa + munkássága előtt: eddig is nagyon sok, metal témájú könyv magyarítását köszönhettük neki, remélem, ez a jövőben is így lesz.

Szóval mit is kell tudni erről a könyvről? Természetesen azt, hogy leginkább a lengyel Behemoth frontemberéről szól. Nyilván a zenekar is folyamatosan jelen van a könyvben, de ez mégiscsak inkább egy önéletrajz, nem veszi végig részletesen az együttes történetét, vagy legalábbis nem arra koncentrál. Hanem arra, hogy hogyan vált egy ismeretlen, lengyel black metal (nem, nem, nem, el se kezdjük a vitát arról, hogy ez most black metal vagy mifene, semmi értelme) énekesből Nergal, egy igazi szupersztár. Ez részemről rendben is van, hiszen már régóta foglalkoztatott Nergal személyisége és végtelen profizmusa, amivel felépítette és világhírűvé tette a Behemoth-ot. Talán nem véletlenül jut eszembe róla folyton Marilyn Manson: elég sok párhuzamot látni közöttük mind tudatosságban, mind polgárpukkasztásban, mint pedig a tervszerűségben.

Most nem mennék bele abba, hogy a Behemoth mint zenekar milyen minőséget képvisel a színtéren belül, hiszen erről biztosan mindenki mást és mást gondol, de úgy érzem, Nergal már önmagában is van olyan érdekes, hogy elvigyen a hátán egy könyvet; még csak nem is kell kedvelni a zenéjét, anélkül is élvezhető az anyag. És itt következne az a rész, hogy nekem mennyire hiper-szuperül tetszett a könyv, de ez sajnos nem igaz. Nyilván rengeteg, számomra teljesen új dolgot tudtam meg Nergalról, de a könyv és a történetek valahogy nem álltak össze egyetlen, koherens egésszé. A történet nem jut el A-ból B-be, ami nem is lenne nagy baj, de inkább tűnik anekdotagyűjteménynek, mint egy pályafutás nagy részét összefoglaló és elemző műnek.

Összességében egy kicsit felszínesnek tartom a könyvet, és valahogy több Behemoth is kerülhetett volna bele, mert bár kétségkívül érdekes Nergal-nak a lengyel Voice-ban való szereplése vagy a leukémia elleni harca, de a sztoriknak valahogy nincs történetvezetésük és kellő mélységük, néha csak úgy lógnak a levegőben. Persze, ennek a terjedelmi korlátok is akadályai lehettek, hiszen biztos kismillió történet létezik még főhősünkkel kapcsolatban, amelyek tovább árnyalhatnák a képet, de bennem sajnos akkor is hiányérzet maradt.

Ettől függetlenül abszolút vevő lennék a folytatásra, főleg, hogy Nergal minden eddiginél kísérletezőbb korszakát éli, példaként elég csak legújabb, country-blues-folk projektjét említeni, amit John Porter-rel közösen hívott életre, és amivel turnéra is indul. Szóval lenne miről írnia, és egy olyan extrovertált embernél, mint ő, nem is hiszem, hogy túl sokáig kell majd erre várnunk. Én ennek a kötetnek a hiányosságai ellenére is vevő leszek rá, ezt pedig meleg szívvel ajánlhatom mindenkinek, aki szereti Nergalt, és azoknak is, akik nem. Utóbbiak legalább azzal a felkiáltással csukhatják majd be a könyvet, hogy „Én megmondtam, hogy mennyire önelégült egy majom!”. Szerintem nem az, csak egy nagyon profi, eltökélt ember, aki meg akarta valósítani az álmát, és sikerrel járt.

A cikk szerzője: Buga B25 további cikk
Bogdán László „Buga B”: Az egykori Brutal Metal, később pedig a Pulling Teeth fanzine szerkesztője. Koncertfanatikus, civilben egy fordítóiroda projektmenedzsere.

Legyél az első aki hozzászól

Szólj hozzá!

Az e-mail címed nem kerül nyilvánosságra.


*