„Sehová nem akarunk innen elmenni”

A szeghalmi Mudfield februárban jelentkezett a Sárrét című bemutatkozó albummal. A fiatal zenekar tagjai azóta folyamatosan koncerteznek. A tagokat az előzményekről, a nagylemezről, illetve a csapat körüli aktualitásokról faggattam.

Mikor, milyen körülmények között indult a zenekar? Együtt kezdtetek a zenélésbe, vagy van olyan közöttetek, akinek már voltak ilyen jellegű tapasztalatai?

Szegedi Marci: Az együttes 2012 tavaszán alakult Nightrain néven Szeghalmon, kezdetben négy taggal, majd én egy hónappal később csatlakoztam ötödikként. Nem együtt kezdtünk zenélni, de mindannyian ugyanahhoz a zenetanárhoz, Kincses Istvánhoz jártunk.

Balázs Loránd: Mi Isivel már a Nightrain előtt is zenélgettünk együtt. Mindenféle feldolgozásokat próbálgattunk, kizárólag szobazenekarként, énekes nélkül. Valamint egy darabig játszottam a Xanax nevű formációban is.

Kovácsovics Máté: Gimisek voltunk, amikor elkezdtük. Basszusgitáron Dezső előtt Hangya Zoli játszott nálunk. Én korábban sosem énekeltem; gityóztam a Stargazer és a Franatic zenekarokban.

Szabó Dezső: Mátéval próbálkoztunk egyszer egy közös bandával, de az rövid történet volt. Nekem évekig az A-The End-re volt a fő zenekarom szólógitárosként, majd 2016-ban kerestek fel a srácok, hogy tudnék-e segíteni nekik. Baráti volt a kapcsolatunk, így azonnal igent mondtam, csak egy basszusgitárt kellett szereznem.

Nightrain-ként rögzítettek valamilyen felvételt, készítettetek saját dalokat, vagy kizárólag feldolgozásokat játszottatok? Hány évesen kezdtétek a zenélést? A névből gondolom, hogy a Guns N’ Roses volt az egyik legfőbb hatásaitok. Rajtuk kívül még kik?

Loránd: 2014-ben felvettünk egy EP-t, elég kezdetleges körülmények között a szeghalmi művházban, ami a The Other Side címet viselte, és kizárólag saját dalok szerepeltek rajta. A hangzás hagy kívánnivalót maga után, de úgy gondolom, hogy a lehetőségeinkhez mérten kihoztuk belőle a maximumot, és tök jó dalok sorakoznak rajta. Az általános iskola első osztályában kezdtem el dobolni. Kiskoromtól kezdve nagyon sok zenét hallgatok, így rengeteg hatás ért, és ér manapság is.

Feke Isi: Az EP előtt túlnyomórészt feldolgozásokat nyomtunk. 12 évesen kezdtem a zenélést, én akkoriban még főként a magyar rockzenekarokért rajongtam.

Dezső: Egyébként a srácok jó saját dalokkal tűzdelt műsort nyomtak, és igen katartikus koncerteket adtak akkoriban.

Marci: Én 11 évesen kezdtem gitározni tanulni a helyi zenesuliban. Sokáig Slash gyakorolta rám a legnagyobb hatást.

Máté: Főleg a grunge és a deszkás zenék voltak rám hatással. Meg a Pantera.

Miért döntöttetek a névváltás mellett? Mudfield-ként három éve jelent meg az első kiadványotok egy félig magyar, félig angol nyelvű EP formájában. Meséljetek erről az anyagról! Hol rögzítettétek a dalokat? Kizárólag digitális formában jelent meg a kislemez, vagy CD is készült belőle? Milyen volt a felvétel visszhangja?

Marci: Egyre komolytalanabbnak éreztük a Nightrain nevet, beskatulyázta a zenekart egy bizonyos műfajba.

Máté: A név egyet jelent a vidékünkkel, a Sárréttel, így a jobb hangzás mellett még inkább szívmelengető lett számunkra a váltás.

Isi: Az első Mudfield dalokat – ugyanúgy, ahogyan most is – Simon Istvánnál, a gyulai No Silence stúdióban rögzítettük, ez lett az I Will Be EP. Ekkor már kezdett körvonalazódni bennünk, hogy mi lesz az elképzelésünk zeneileg. Azt sajnos elrontottuk, hogy a megjelenés után nem reklámoztuk megfelelően az anyagot.

A névváltoztatás után részben nyelvet is váltottatok. Az ez év elején megjelent bemutatkozó albumon ugyanis már kizárólag magyarul hallhatjuk a Mudfield dalokat. Miért döntöttetek úgy, hogy a jövőben csakis magyar nyelvű nótákat írtok? Miről szólnak az egyes dalok szövegei?

Dezső: Az EP után érezhető volt, hogy van erő a dalokban. Sajnos sokan nem tudták, hogy egy-egy angol nyelvű dal miről is szól. Máté nagyon jól érezte, hogy az anyanyelvünkön kell folytatnunk, hogy mindenki megértse ezeket a gondolatokat.

Máté: A számaink leginkább a mindennapos, egyszerű dolgainkról, a környezetünkről és világnézetünkről szólnak.

A zenekar Szeghalomról származik; mind a csapat nevében, mind a bemutatkozó lemez címében is utaltok a szülőhelyetekre. Jelenleg is ezen a vidéken éltek? Mennyire kötődtök ehhez az országrészhez?

Loránd: Mindannyian a Sárréten élünk, négyen Szeghalmon, Marci pedig a néhány kilométerre lévő Körösladányban. Én egyébként Debrecenben tanulok, így a hétköznapjaimat nagyrészt ott töltöm, de ez nem változtat azon, hogy erősen kötődöm Szeghalomhoz és környékéhez: mindig ide érkezem haza, ez az otthonom.

Dezső: Szerintem mindenki nevében mondhatom azt, hogy sehová nem akarunk innen elmenni, számunkra ez a környék testesíti meg azokat a dolgokat, amiket nem lehet megfizetni.

A Sárrét című album idén februárban jelent meg a Szarka Joseph által vezetett Hear Hungary kiadónál. Hogyan kerültetek hozzájuk? Ki talált a másikra?

Máté: 2017 végén a Nem Kell című dalhoz elkészült az első videoklipünk is, amit – tanulva az EP hibájából – mindenfelé szétszórtam, köztük kiadóknak és menedzsereknek is. Joseph szinte az elsők között válaszolt az üzenetemre, mondván, hogy nagyon bejött neki a cucc. Feldobta, hogy eljönne a legközelebbi koncertünkre, szeretné élőben is hallani a dalokat. Egészen véletlenül pont otthon, Szeghalmon volt az évzáró bulink. Első pillanattól kezdve szimpatikus volt nekünk a gesztus, hogy lejön ide hozzánk, a halál faszára Budapestről, majd amint találkoztunk és beszéltünk egymással, nem is volt kérdés, hogy vele kezdünk el dolgozni. Sokszor elmondja, hogy az akkori döntésével tizenkilencre húzott lapot, viszont úgy érzem – és remélem, ő is –, hogy megérte belevágni.

Milyen szakmai visszajelzések érkeztek eddig a lemezre? Melyik dalt érzitek a legerősebb Mudfield-szerzeménynek?

Loránd: Úgy gondolom, hogy összességében pozitív visszajelzéseket kapunk, legalábbis ezek jutnak el hozzánk. Nem tudnék kiemelni dalt vagy dalokat a lemezről, számomra mindegyik más és más miatt, de egyformán fontos.

Dezső: Egy-két negatív kritika volt csak, de azok is inkább építő jellegűek, a kezdeti szárnybontogatásaink végett. A Nem kell, a Féreg és a Süllyedő hajó című dalokat mondanám, amelyek hozzám a legközelebb állnak.

Marci: A legerősebb Mudfield-szerzeménynek egyértelműen a Nem Kell-t tartom, ezzel a számmal szereztünk magunknak kiadót – nem is akármilyet.

Isi: Nem igazán tudnám megmondani, hogy melyiket érzem a legerősebbnek, de jelenleg talán a Nem kell és a Féreg című nóták a legnépszerűbbek.

Máté: Mindig a legújabb dalokat hisszük a legerősebbeknek. Aztán úgysem azok lesznek azok. 🙂

Az albumra bónuszként a nyitódal akusztikus verziója is felkerült. Ezzel volt valamilyen célotok, vagy csak egyszeri kísérlet eredménye ez az áthangszerelés? A többi számot is kipróbáltátok ebben a formában?

Marci: Körforgást jelképez, ezzel nyit a lemez és ezzel is zár.

Isi: A könnyebb befogadhatóság volt a cél, hogy ez által még több emberhez eljuthasson a zenénk. Májusban tartottunk a szeghalmi Művelődési Központban egy akusztikus Sárrét lemezbemutatót is, így majdnem az összes dalt áthangszereltük.

Békés megyéből mennyire nehéz a koncertezés? Milyen gyakoriak az élő fellépéseitek?

Loránd: Olyan szempontból vagyunk előnytelen helyzetben, hogy majdnem minden koncerthelyszín elég távol van tőlünk, így gyakran teszünk meg sokórás utakat koncertre menet. De igazából ezt sem említeném nehézségként, beülünk a kisbuszba, és megyünk. Általában a hosszabb utazások is gyorsan eltelnek.

Isi: Ebben az évben eddig körülbelül 30-35 koncertünk volt az ország különböző pontjain, és még hátra van néhány. Általában több időt vesz igénybe az utazás, mintha például a fővárosban élnénk, de eddig még különösebb problémáink nem adódtak. Örülünk, hogy zenélhetünk.

Milyen aktualitásokról tudtok beszámolni? A közeljövőben hol lehet élőben találkozni a csapattal?

Marci: Gőzerővel készül a második nagylemezünk, amiről már napvilágot is látott egy dal, az Égesd el, amit elég jól fogadott a közönség. Idén még játszunk Szolnokon (november 30.), Szegeden (december 6.), Szombathelyen (december 20.) és Zalaegerszegen (december 27.).

A hazai csapatok közül kikkel vagytok baráti viszonyban? Többnyire előzenekarként léptek fel, vagy vállaltok önálló koncerteket is?

Máté: A Nomad zenekarral testvéries a kapcsolatunk, de ugyanezt elmondhatom a nekünk „hazai” bandákról is: tisztelet a KabinLáz-nak és a Mindenen Keresztül-nek!

Marci: Akikkel csak együtt játszunk, igyekszünk mindenkivel összebarátkozni. Év végéig a Leander Kills csapatával zenélünk, de szerencsére egyre több az önálló koncertre szóló felkérés is.

Van esetleg valami, ami kimaradt, de fontosnak tartjátok megemlíteni?

Isi: Folyamatosan azon munkálkodunk, hogy minél hamarabb kiadhassuk a következő lemezt, úgyhogy készüljetek! Nagyon köszönjük mindenki támogatását!

Máté: És köszönjük a kérdéseket!

Nameless

A szerző: Rattle Inc.119 publikáció
A Metal Attack fanzine-t 1988 őszén indította két egri főiskolás, Benjoe és Coly. A lap a nyolcadik számtól jelent meg Rattle Inc. név alatt. A kiadvány összesen 18 számot élt meg, és 1991 tavaszán szűnt meg. A fanzine - negyedszázados kihagyást követően - online változatban, 2016 decemberében kelt újra életre a Facebook-on, és 2017 januárjában kapott saját felületet.

Legyél te az első, aki hozzászól!

Válasz írása

Az email címed sehol sem fog megjelenni.


*