„Amint lehet, ismét stúdióba vonulunk”

Levélváltás a Harloch zenekar tagjaival – 2. rész

Több mint fél év telt el a megjelenés óta; milyen visszajelzések érkeztek a második nagylemezre a közönség, illetve a szakma részéről?

Akhsesef: Nem volt könnyű időszak ez a zenekar számára. A civil életbeli elfoglaltságaink miatt kevesebb fellépést tudtunk összehozni, mint szerettünk volna. A visszajelzések általában rendkívül pozitívak, támogatóak és biztatóak voltak. Ilyenkor érzi csak igazán az ember, hogy megérte erre energiát, időt és pénzt áldozni. Persze volt egy kevés fanyalgás is, főleg a magyar szövegek miatt. De a legnagyobb gond, hogy nem tudjuk eljuttatni a lemezt a hallgatósághoz, és ez óriási probléma.

Mortlyn: A fanyalgókkal kapcsolatban megjegyezném, hogy az emberek sokszor elfelejtik (vagy nem is tudnak róla), hogy az igazi black metal zenekarok sajátossága, hogy az anyanyelvükön szólaltatják meg a dalokat.

Maradéktalanul követitek a stílus külsőségeit. Miért ragaszkodtok az arcfestéshez és a művésznevek használatához? A régi bandák iránti tiszteletből vagy személyes meggyőződés miatt használjátok ezeket?

Akhsesef: Úgy érezzük, hogy ez is hozzátartozik a zenénkhez. Mindenképpen benne van a régi, kultikus bandák iránti tiszteletünk, de segít a szuverenitásunk megőrzésében is. A színpadon egy másik oldalunkat mutatjuk meg. Ezzel nincs is semmi baj, hiszen mindannyiunknak több oldala van, és nem tartanánk szerencsésnek, ha ezek összekeverednének.

Mortlyn: Érdemes megjegyezni, hogy ez a színpadi képhez is nagyban hozzátesz, mintegy vizuális támogatása a zenénknek.

Khainor: A magam részéről egészségügyi okokból el kellett hagynom a festést. Viszont egy kis vér mindig kerül az arcomra fellépés előtt. 🙂

A manapság divatos közösségi média mellett a zenekarnak saját honlapja is működik, ami sajnos egyre kevésbé jellemző. Ki kezeli az oldalt? Érdemes működtetni? A közösségi oldalon elérhető információk mellett milyen további tartalmak szerepelnek a hivatalos weboldalon?

Akhsesef: A weboldalt én kódoltam, és én is frissítem. Saját fejlesztés, nem ingyenes motorra épül. Bár nagy munka, szívesen babrálok vele. Arról jelenleg semmilyen statisztikánk nincs, hogy a közösségi média korában mennyire éri meg a saját honlap fenntartása, de nem fogjuk törölni. Amúgy mostanában éppen azt látom, hogy több olyan bandának van újra saját honlapja, akik az elmúlt években leállították azokat. Az embereknek sokkal kényelmesebb lehetőségeket nyújtanak a közösségi oldalak: nem kell meglátogatni az adott oldalt a hírekért, mert ezek a közösségi oldalakon azonnal szembe jönnek velünk. És ezért elég erőteljesen érezhető az elkényelmesedés. Például egyre kevesebben járnak már koncertekre. Persze ez a probléma jóval összetettebb ennél.

Sajnos az internet nem csak áldás. Annyira sok zene érhető el, hogy teljesen elértéktelenedett a szórakozásnak ez a forrása. Az ember letölt egy lemezt, amiért nem fizet, feltölti a telefonjára, majd rohanás közben belehallgat a metrón. Mindezek közben legalább három emberrel beszélget párhuzamosan valamilyen csatornán keresztül. Ha ilyen nehezítő tényezők után az első pár másodperc nem fogja meg, jó eséllyel soha többet nem hallgatja meg a zenénket. Visszatérve a saját honlapra, a közösségi oldalakon is megtalálható információkon túl a dalszövegek és azok magyarázatai csak itt olvashatók. (Sajnos a Tíz csapáshoz tartozó magyarázatokkal el vagyunk maradva, de hamarosan pótoljuk azokat.)

Mi a véleményetek a jelenlegi hazai black metal színtérről? Mely zenekarokkal vagytok kapcsolatban?

Akhsesef: Örülünk annak, hogy még létezik. Sok baráti zenekar szögre akasztotta már a hangszereit, de akik vannak, azokkal tartjuk a kapcsolatot. Elsőként a már-már testvér-zenekarunknak tartott Wrath of Azazelt említenénk meg, de az utóbbi időben a Christian Epidemic zenekarral is sikerült jó viszonyt kialakítanunk.

Milyen tartalékok vannak még a stílusban, merre lehet továbbfejlődni?

Mortlyn: Mindig van hová fejlődni, és szükséges is. Számtalan világhírű zenekar úgy találta meg a számítását, és talált rá későbbi önmagára, hogy fúziót képzett más stílussal. Gondolok itt a szimfonikus vagy a death metal elemekkel díszített black metalra. Bizonyos csapatoknak a védjegyévé vált, hogy hűen követik a stílust, míg mások sokkal többre voltak képesek több irányzat vegyítésével. Mivel egy zenekart több különböző ízlésű ember alkot, elkerülhetetlen, hogy mindenki hozza a saját stílusát, ami miatt olyan lesz az adott zene, amilyen. Ha ügyesen válogatunk az ötletek között, akkor pedig olyan tud lenni a végeredmény, hogy könnyen észrevehető a fejlődés.

Van lehetőségetek a rendszeres koncertezésre? Tapasztalataitok szerint inkább a baráti zenekarokkal közösen szervezett kisebb fesztiválokon érdemes fellépni, vagy célszerű előzenekarként próbálkozni egy ismert banda előtt?

Akhsesef: Igényes fellépésből egyre kevesebb van. Fogynak a lehetőségek, alig van már koncerthelyiség. A nagyobb fesztiválokra nehéz bejutni, évről évre ugyanazok a bandák kapják a meghívásokat. Sajnos nincs hátszelünk, senki nem támogat bennünket. Az utóbbi években talán nem is szerveztünk saját koncertet, de szerencsére kaptunk jó néhány felkérést, amelyek többsége külföldi zenekaroktól érkezett. Turnén voltak, és a magyarországi állomásaikon csatlakoztunk hozzájuk. Így játszottunk újra olasz barátainkkal, a Voltumna zenekarral, illetve idén ismerkedtünk össze az orosz Welicoruss csapatával is.

Mortlyn: Lehetőség van, csak másképp kell hozzáállni. Figyelni kell a változó lehetőségeket, sok esetben viszont ez sem elég. A fesztivál egy kemény dió, saját koncertet szervezni pedig klubtól függően anyagi csőddel is járhat. 🙂 Ma már elmondható, hogy kétfajta zenekar létezik: vagy sokat kell fizetned, hogy felléphess, vagy sokat fizetnek, hogy fellépj. Van ugyan egy köztes út, ott viszont erősen kompromisszum-késznek kell lenni.

Mik a zenekar tervei a közeljövőre?

Akhsesef: A terveink között leginkább az szerepel, hogy kvalifikáljuk magunkat egy-két jövő évi fesztiválra. Segítség, hátszél nélkül nagyon nehéz. Sajnos nehezítő tényezőként néhány egészségügyi probléma is felütötte a fejét nálunk, ezek miatt az elmúlt időszakban nem is kerestünk fellépési lehetőséget.

Mortlyn: Mivel a koncertek mellett a másik lehetőség, hogy eljussunk a hallgatókhoz, és amennyire lehetséges a köztudatban maradjunk, egy esetleges új lemez. Már szóba került, hogy átnézzük és rendszerezzük az új ötleteket, és amint lehet, ismét stúdióba vonulunk.

A végére egy-két személyes kérdés. Hallgatóként figyelemmel követitek még a stílusban megjelenő új kiadványokat, illetve fiatal zenekarokat?

Akhsesef: Törekszem figyelemmel követni a változásokat bel- és külföldön egyaránt, de olyan nagy a lemaradásom, hogy na… Ha megtetszik egy lemez, képes vagyok hosszú hetekig csak azt hallgatni. Így lassan jutok túl egy anyagon… 🙂

Mortlyn: Én ilyen szempontból mindenevő vagyok. A kedvenceim albumait nagyon tudom várni, és megjelenés után rongyosra hallgatni. De időről-időre örökzöld klasszikusok is előkerülnek, sőt, sokszor pont egy új lemez kapcsán jut eszembe, hogy milyen rég hallgattam az adott előadó egyik-másik korábbi kiadványát.

Megtennétek, hogy felsoroljátok azokat a black metal albumokat, amelyek a legnagyobb hatást gyakorolták rátok, illetve ajánljatok néhány aktuális személyes favoritot is az olvasóknak?

Akhsesef: Nagyon szeretem a következő albumokat, ezek biztos akaratlanul is nagy befolyással voltak rám. Talán az örök kedvenc korongom a Nokturnal Mortum 1998-as mesterműve, a To the Gates of Blasphemous Fire. A mai napig imádom. Szintén nagy kedvencem az Immortal Northern Chaos Gods című tavalyi albuma. Hihetetlenül megfogott, letarolt a lemez. Azt hittem, hogy Abbath nélkül nincs Immortal, de óriásit tévedtem. De még mekkorát! És ha már Immortal, akkor az At the Heart of Winter című lemezt mindenképpen csak ajánlani tudom. Ez egy másfajta, dallamosabb Immortal volt, de ettől még fantasztikus a lemez. Szintén megér egy misét – hogy stílszerűen fogalmazzak – a lengyel Batushka Litourgiya című lemeze. Kár, hogy feszültség van a zenekarukban, lehet, hogy ez tönkre is teszi őket. A Batushka „másik fele” is (bár már van harmadik is) erősen ajánlott: nekem a K’hara Abandoned című lemeze szintén nagyon tetszik.

Nem tudok, és nem is akarok se a Dark Funeral, se a Marduk mellett elmenni, bár őket nagy valószínűséggel mindenki ismeri. (Csak zárójelben jegyezném meg, hogy a Dark Funeral legénysége milyen kedves emberekből áll. Volt alkalmam beszélgetni velük, és közvetlenek, kedvesek. Semmi vérhányás nem volt. 🙂 ) És van még egy lemez, amely már az első hangjaival lenyűgözött, amikor először hallottam, ez pedig a Cradle of Filth Cruelty and the Beast című örökzöldje. Magyar fronton leginkább a korai Ahrimant hallgattam ebben a stílusban, illetve a Wrath of Azazelt ajánlanám. Ezek mellett más stílusokat is hallgatok, van köztük death és thrash metal is. Magyar fronton pedig a Moby Dick és a Bloody Roots!

Mortlyn: Részemről inkább death és thrash anyagokat ajánlanék, amelyek hatással voltak rám és inspiráltak. Hate Eternal – I, Monarch: kiváló lemez, a csapat legjobb felállásával. Erik Rutan mindig kiváló dobosokkal dolgozik együtt, de az igazi HE-dobos Derek Roddy. A másik kedvencem az olasz Hour Of Penance, tőluk az utóbbi három albumot tudnám ajánlani. És ha már örök klasszikusok, akkor Slayer. A magyar csapatok közül az utóbbi években az Angerseed volt, ami a kedvencek közé került, érdemes őket lecsekkolni.

Amdusias: Sok kedvencem van, de most csak ezeket emelném ki és ajánlanám: Dissection – The Somberlain, Cradle of Filth – Midian, Dark Funeral – The Secrets of the Black Arts, Marduk– Opus Nocturne.

Van esetleg valami, ami kimaradt, de fontosnak tartotok megemlíteni?

Mortlyn: Üzennénk a metal rajongóknak és zenekaroknak: ne adjátok fel a harcot! Tartsuk együtt életben az undergroundot!

Nameless

A szerző: Rattle Inc.119 publikáció
A Metal Attack fanzine-t 1988 őszén indította két egri főiskolás, Benjoe és Coly. A lap a nyolcadik számtól jelent meg Rattle Inc. név alatt. A kiadvány összesen 18 számot élt meg, és 1991 tavaszán szűnt meg. A fanzine - negyedszázados kihagyást követően - online változatban, 2016 decemberében kelt újra életre a Facebook-on, és 2017 januárjában kapott saját felületet.

Legyél te az első, aki hozzászól!

Válasz írása

Az email címed sehol sem fog megjelenni.


*