„Nincsenek a magyar nyelvterületen túlnyúló ambícióink”

A soproni Innistrad október elején hozta ki bemutatkozó albumát, a nyolc remek, magyar nyelvű thrash metal dalt és egy intrót tartalmazó „A hatalom figyel” című CD-t. Az előzményekről, a nagylemezről és a csapat terveiről beszélgettem a fiúkkal. A lelkes, fiatal zenekar minden tagja időt áldozott a válaszokra.

Elsőlemezes csapatként egy rövid bemutatkozást kérnék tőletek! 2016-ban ki alapította a zenekart? Hogyan állt össze a korai felállás? Baráti társaságként kezdtetek a zenélésbe, vagy a thrash metal iránti rajongás hozta össze a csapatot? Korábban zenéltetek más formációkban, vagy mindenkinek az Innistrad az első zenekara?

Lőrincz Zoltán: Valóban 2016 elején, de még egy másik formációban kezdődött a történet. Nagyon hamar eldöntöttük, hogy a thrash a mi zenénk, így aztán már áprilisban új énekese volt a bandának Unger János, illetve új dobosa Rácz János (Boni) személyében. A legnehezebb a név megtalálása volt, de gondolom, ezzel minden alakuló banda szembesül. Nagyon sok társaság a kedvenc együttese valamelyik lemez- vagy dalcímét választja, illetve inkább csak választotta, amíg volt miből. Mi elsőként példaképünk, a Moby Dick egyik legjobb lemezének címét választottuk, így lettünk majdnem Golgota. Ám hamar rájöttünk, hogy csaknem egy tucat Golgota nevű banda létezik már a világban. A flamand nyelvben találtunk rá az „innistrad” kifejezésre, aminek jelentése „napnyugta”. Nekünk nagyon bejött a név, de a visszajelzések alapján másoknak is. Persze nem ez számít, de nem is elhanyagolható szempont.

Egy év alatt összeállt, és el is készült az első EP anyaga. 2017 elején addigi riffmesterünk, Plank Attila váratlanul kilépett a zenekarból. Nem sokat tétováztunk, hiszen két hónap múlva – az akkor még csak 16 éves Kassai Ádámmal kiegészülve – elindultunk koncertezni az országban. Ez lett a végleges felállás, amely egy igazi, összetartó baráti társaság, rengeteg ötlettel és példátlan elszántsággal. A zenénk is innentől lett igazi thrash, persze sok-sok izgalmas dallammal. Öt évnél hosszabb zenekari múlttal csupán Boni rendelkezik.

Rácz János „Boni”: Egy középiskolás bandában, a Painkillerben kezdtem zenélni Szabácsik Pistivel (Kazah). Ezt követte a Freefall, a Szelephézag, majd a Gatsunami, ahol többek között Pásztor Tomival (Atom) és Bogár Gergővel (Phrenesis) nyomtuk. Érdekességként megemlíteném, hogy az utóbbi három zenekarban a tesóm, Kristóf is benne volt, mint gitáros.

A Bloody Roots-hoz hasonlóan nálatok is apa és fia zenélnek együtt. A generációs különbségek nem okoztak nézeteltérést az irányvonal kijelölésekor?

Lőrincz Ádám: A korkülönbség nem okoz komoly problémát, a fiatalok sokat tanulnak az idősebbektől, és az idősebbek a fiataloktól egyaránt. Ezért is tekinthetjük pozitívumnak ezt a generációs különbséget, hiszen így egy adott problémát több korosztály perspektívájából tudunk megközelíteni. Nálunk a korkülönbség nem probléma, éppen ellenkezőleg: fegyver. A fiatalok hozzák a jó zenét, míg az öregek a jó szövegeket és az ötleteket, a megoldásokat azokra a kihívásokra, amelyek egy feltörekvő banda életében felmerülhetnek.

Boni: Nincs generációs para, sőt… Nagyon jó, hogy a fiatalok egy teljesen más, frissebb dolgot hoznak: más a gondolkodásuk, és sokkal jobban képben vannak az új dolgokkal kapcsolatban, sokkal nyitottabbak az újra. Így aztán esélyünk sincs a befásulásra. Csak ajánlani tudom a hozzánk hasonló korú zenészeknek.

Mely zenekarok voltak rátok nagy hatással? A klasszikusok mellett az újabb thrash bandákat is követitek, vagy csak a régi kedvenceket hallgatjátok? A fotóitokon feltűnt, hogy többen is Kreator-pólókat viseltek. Ők a közös favoritok?

Lőrincz Ádám: Valóban, a teljes zenekar nagy Kreator-fan, többször láttuk őket élőben az első sorokból. A nagy thrash-veteránok mellett az újdonságokat is igyekszem követni, valamint a kevésbé ismert speed/thrash bandák old school lemezeit is hallgatom. Nagy kedvencek: Sodom, Exodus, Suicidal Angels, Angel Dust, Kreator, Slayer, Hatebreed, Ektomorf, Venom, Motörhead, Krisiun, Havok, Moby Dick…

Lőrincz Zoltán: Az én sejtjeim Beatles-kromoszómákból állnak össze, de a ’80-as évek elején berobbanó metal, majd pedig a thrash metal bandák zenéi nagyon csúnyán elragadtak. A fiamat kb. 15 éves korában fertőztem meg sikeresen a vírussal, akkor vittem el először egy koncertre. Addig nem érdekelte a zene.

Boni: Nagyon sokféle muzsikát hallgatok, a komolyzenétől a jazz-en keresztül a metalcore-ig, ez abszolút hangulatfüggő. Nagyon sok és sokféle kedvencem van. Imádom a tradicionális folk zenéket, de olykor mehet a RHCP, Tony Bennett, vagy akár a Sum 41 is. Természetesen nagyon sok olyan zene is van, amivel a világból ki tudnának kergetni, de ezeket nem részletezem. Zenekarok, akik hatással voltak/vannak rám: Pantera, Fear Factory.

Unger János: Örök kedvencem a Suicidal Angels, az Overkill, az Exodus, a Sepultura, az Exumer, a Metallica, a Moby Dick és a Sodom.

Kassai Ádám: Rám vegyesen hatottak a stílusok, de mindig a thrash volt a domináns. Amiket viszont ki tudok emelni: Guns N’ Roses, Megadeth, Slash, Sodom, Arch Enemy, Rage, Helloween, és persze a sokat emlegetett közös kedvenc, a Kreator.

Azon kevés fiatal zenekar egyike vagytok, akik magyarul játszanak klasszikus thrash metalt. Ezzel a zenével mennyire nehéz érvényesülni? Nem gondolkodtatok abban, hogy angol szövegeket írjatok?

Lőrincz Zoltán: Nem jutott eszünkbe, és nem is fog eszünkbe jutni. Szerintem nagyon jó dalszövegeink vannak, és ezeket meg is akarjuk mutatni. Magyarul a magyar embereknek. Minden dalunkban felhívjuk valamire a figyelmet, rámutatunk valamire, ezért a koncerteken is ügyelünk a szövegek érthetőségére.

Boni: Nincsenek a magyar nyelvterületen túlnyúló ambícióink. A zenénkkel a magyar metalrajongókat kívánjuk megszólítani.

Hogyan áll össze egy Innistrad-dal: ki a fő dalszerző, ki felel a szövegekért? Csapatmunka folyik, vagy mindenki egyénileg dolgozik az új témákon?

Lőrincz Zoltán: A nagylemez dalait elsősorban a két gitáros, azaz a két Ádám írta, egy nóta a dobosunk érdeme, valamint a záródal (Menekültek) a korábbi gitárosunk műve. Az új dalok otthon íródtak, majd a próbateremben rájuk kerültek a dalszövegek, amiket az énekesünk, Unger Jani ír. Tulajdonképpen egy kész, szöveg nélküli dallal rukkolnak elő a gitárosok, amelyet már csak össze kell gyakorolnia a csapat tagjainak. Az „öregek” reggeltől-estig dolgoznak, a két „ifjonc” pedig iskolába jár. Így sajnos nincs annyi időnk a közös munkára, mint amennyit szeretnénk.

Boni: Otthon szoktam gitározgatni, zenélgetni, és ha születik valami olyan téma, ami belefér az Innistrad zenei világába, akkor azt megmutatom a többieknek. Ha mindenkinek bejön, akkor összerakjuk. Az új lemezen van egy közös dalunk a lányommal, Norcsival, aminek a szövegét ő írta. Nem biztos, hogy ennek nem lesz folytatása. 🙂

Unger János: Az eddig elkészült dalok szövegeit egy kivételével én írtam. A szövegek többnyire társadalomkritikák, illetve a minket foglalkoztató gondolatok, történések megfogalmazása.

A bemutatkozó anyagotok egy remekül megszólaló ötszámos EP volt, amelynek dalait otthon, a soproni MD stúdióban rögzítettétek. Smici vendégként is szerepelt az anyagon. Hogyan jött a kapcsolat? Milyen hangulatban telt a stúdiózás? Baráti viszonyban vagytok a Moby Dick tagjaival?

Lőrincz Zoltán: Ki merem jelenteni, hogy én vagyok a Moby Dick legrégebbi és egyik leghűségesebb rajongója. Már a legelső koncertjükön ott voltam, és onnantól kezdve a ’90-es évek elejéig mindenhol. Sőt, 1985 körül minden próbán is. Egy baráti társaságba tartoztunk a soproni Deák térről. Egy korosztály vagyunk, nekem ők mégis bálványok mind a mai napig, és olyan srácok, akikre lehet számítani. Ez különösen igaz Smicire. A világ legtermészetesebb dolga volt, hogy az ő stúdiójában vesszük fel a dalainkat.

Az idei nagylemezt szintén Smicinél rögzítettétek. Mennyi ideig tartottak a felvételek? Az album hangzása csak Smici érdeme, vagy ti is végig jelen voltatok a felvételeknél?

Lőrincz Ádám: A stúdiózás alatt sürgetett bennünket az idő, hiszen augusztus közepén-végén kezdődtek el a munkálatok, az albumot pedig az október 5.-i lemezbemutató koncertre meg akartuk jelentetni. Ez szerencsére sikerült is: október 4-én érkeztek meg a korongok. A felvételek körülbelül két héten át zajlottak, majd Smici – a szorító idő ellenére – hamar és profin megkeverte az anyagot. A hangzás abszolút az ő érdeme. Tökéletesen megbízunk Tamásban, és a „kis Smiciben”, Balázsban.

A frissen megjelent „A hatalom figyel” című album az EP-hez hasonlóan szerzői kiadásban jelent meg, és tudtommal csak tőletek szerezhető be. Hány példány készült a CD-ből? Nem gondolkodtatok kiadókeresésen? Nem nehezebb így eljutni az érdeklődőkhöz? Mik az eddigi tapasztalatok, érdemes volt belevágni a szerzői kiadásba?

Lőrincz Zoltán: A hanghordozókat százdarabos kiszerelésben rendeljük a gyártótól, ahogy éppen fogynak. A lemezeket manapság gyűjteménybe vásárolják a rajongók. A megosztó oldalakon minden megtalálható ingyen, tökéletes minőségben, így a dalainkat klipek formájában, a videó-megosztó oldalakon igyekszünk eljuttatni a metalt kedvelőknek, illetve természetesen folyamatosan keressük a fellépési lehetőségeket az országban és a határon túl is.

A borító a ’80-as évek második felének klasszikus thrash albumait idézi, azonnal felkelti az ember figyelmét. Gratulálok hozzá, jelentős előrelépés a két évvel ezelőtti EP frontjához képest! Ki készítette az új képet?

Lőrincz Zoltán: Ez nem volt egyszerű ügy, sőt. A srácok ragaszkodtak hozzá, hogy „A hatalom figyel” legyen a címadó dal. Ehhez nem egyszerű ütős borítót találni. Az ötlet végül is tőlem származik, amiből aztán Kertész Enikő (Keni Graphic) varázsolt fantasztikus covert. Ő készítette a lemez teljes booklet-jét, a molinó- és pólóterveket, valamint a dobbőr-tervet is.

Rendszeresen jelentkeztek szöveges videókkal, az első videoklip pedig a lemez hetedik dalához, az „Engedd el!” című nótához készült. Mi a klip sztorija? Hogyan oldottátok meg a forgatást? Mik a tapasztalataitok: érdemes manapság egy thrash zenekarnak rendes videoklipet készítenie? Milyenek az eddigi visszajelzések?

Lőrincz Zoltán: Igyekszünk minden dalunkat elérhetővé tenni szöveges videó formájában, azaz mielőbb mindent megmutatni magunkból a nagyvilágnak. A szöveges videókat kivétel nélkül én követtem el. Az „Engedd el!” klipje egy kicsit más történet. A dal célzottan egy drogellenes kampány keretében készült, tulajdonképpen az utolsó pillanatokban, tehát nem is terveztük feltenni a lemezre.

A klipben megjelenő történet az én ötletem, én írtam a forgatókönyvet, rendeztem, kerestem a helyszíneket, gyűjtöttem hozzá a kellékeket és a szereplőket. A felvételeket H. Zsombor barátunk (aki Győrben egyetemista) készítette, ahogy a teljes vágás is az ő bravúros munkája. A klipet tehát magunk készítettük, csak a dal stúdiómunkája került pénzbe. A klipre nagyon jók a visszajelzések, de még nem lőttük el minden puskaporunkat. 🙂

Élőben még nem volt szerencsém a zenekarhoz, de ahogy az oldalatokat látom, rendszeresen koncerteztek. Hogyan sikerül egyeztetni a zenekari aktivitást a hétköznapokkal? Mindannyian soproniak vagytok? Ki mivel foglalkozik a csapat mellett? Esetleg a zenélésen kívül is összejártok?

Lőrincz Ádám: Valóban, ez szinte minden zenekarnál probléma. Szerencsésnek érezzük magunkat, mert ezt többé-kevésbé sikerül megoldanunk. Sopronban élek, és egyetemi tanulmányaimat is itt végzem. A próbákon és koncertezésen kívül időnként összejárunk, igyekszünk megnézni a kedvenceinket is, ehhez pedig kiváló helyszín Bécs, ami egy óra autóútra van tőlünk. De a VOLT Fesztiválra sem kell messzire mennünk, ami ugye „házhoz jön”. 🙂 (Slayer, Iron Maiden, Motörhead, Slipknot, és reméljük, még sokan mások a jövőben.)

Lőrincz Zoltán: A bandában két zsaru is van, hiszen Boni is nyomozó. Unger Jani vállalkozóként dolgozik, a két fiatal pedig tanuló. Nem egyszerű összehozni a melót és a zenélést, de annyira szeretjük csinálni, annyi biztatást és pozitív visszajelzést kapunk, hogy már nem kérdés: a józan ész keretein belül jelenleg mindent feláldozunk az Innistrad együttesért.

Kassai Ádám: Gimnazistaként nekem egyszerre jelent kihívást, és valamilyen szempontból könnyű is a próbák és az iskola összeegyeztetése. Így, hogy a hétvégék kiesnek, a tanulás ésszerű beosztása sem egyszerű, ráadásul a továbbtanulás terén is komoly céljaim vannak. De mindenki mindig megoldja a felkészülést, és hetente össze is hozzuk a próbákat. Én egyébként egy Sopron melletti faluban, Balfon élek.

Felsorolnátok öt kedvenc thrash lemezeteket, illetve a fanatikusoknak ajánlanátok további öt titkos favoritot is?

Lőrincz Ádám: Nagyon nehéz csupán öt-öt lemezt felsorolni, de lássuk:

Sodom: Epitome of Torture
Suicidal Angels: Eternal Domination
Kreator: Gods of Violence
Exodus: Shovel Headed Kill Machine
Slayer: South of Heaven

Amit minden thrash rajongónak ajánlok:

Exumer: The Raging Tides
Angel Dust: Into the Dark Past
Distillator: Summoning the Malicious
Havok: Time Is Up
Xentrix: For Whose Advantage?

Unger János:

Kreator: Extreme Aggression
Overkill: Under the Influence
Sodom: Agent Orange
Sepultura: Arise
Exodus: Fabulous Disaster

Van esetleg valami, ami kimaradt, de szeretnétek megemlíteni?

Lőrincz Zoltán: Ha az olvasónak tetszik a muzsikánk, akkor azt ossza meg másokkal is. Így jutunk el a metalosokhoz. A lemez qrva jó lett, érdemes hallgatni!

Lőrincz Ádám: Ha felkeltettük a kedves olvasók figyelmét, akkor kövessétek zenekarunk oldalait az alábbi linkeken:

Facebook: https://www.facebook.com/innistradband/
YouTube: https://www.youtube.com/channel/UCYF-EtiwCrBTTpm88JKoWjQ

Köszönöm a válaszokat, és sok sikert kívánok az albumhoz!

Nameless

A szerző: Rattle Inc.111 publikáció
A Metal Attack fanzine-t 1988 őszén indította két egri főiskolás, Benjoe és Coly. A lap a nyolcadik számtól jelent meg Rattle Inc. név alatt. A kiadvány összesen 18 számot élt meg, és 1991 tavaszán szűnt meg. A fanzine - negyedszázados kihagyást követően - online változatban, 2016 decemberében kelt újra életre a Facebook-on, és 2017 januárjában kapott saját felületet.

Legyél te az első, aki hozzászól!

Válasz írása

Az email címed sehol sem fog megjelenni.


*