„Falfirkáló, fesd a falra a sztárod!”

Úgy gondolom, a címben olvasható Moby Dick-dalszövegrészletből nem nehéz kitalálni, hogy mi is lesz írásom tárgya: a rock és heavy metal falfirkák. Ez a téma akkor ötlött fel bennem, amikor nemrég egy kéthetes szabadságot sikerült eltöltenem szeretett szülővárosomban, Makón. Minden alkalommal, amikor ott járok, számomra elmaradhatatlan program, hogy teszek egy alapos városnéző sétát, hogy naprakész maradjak: mi változott, mit alakítottak át, mely épületek újultak meg, és így tovább.

Természetesen ezúttal is beiktattam a kötelező városnézést, és miközben Makó egyre épülő-szépülő utcáit jártam, arra lettem figyelmes, hogy milyen jóleső érzés tud lenni számomra, amikor megpillantom azokat a réges-régi falfirkákat, amelyek a hosszú évek során szinte a városkép részeivé váltak, sőt, némelyikük talán már több generáció kollektív tudatalattijának a részét képezi. Ezek közül is, nyilván nem meglepő módon, a különböző rock és metal témájú feliratok a kedvenceim. Ezekből szedtem most össze a kedves olvasók számára egy csokorra valót.

Kezdjük is rögtön egyik személyes kedvencemmel, a Hunyadi utca egyik panelházát ékesítő „Pokokolgép” felirattal. Igen, jól olvastátok, nem elírás: Pokokolgép! Keletkezésének körülményeit csak a fantáziám segítségével tudom rekonstruálni: az alkotót valószínűleg megzavarhatták, amikor éppen a felirat közepénél tartott, később aztán, a veszély elmúltával nyilván rossz helyről folytatta a művet. Amikor pedig észrevette, hogy eggyel több ”ko” szótag került a feliratba, a másodikat nemes egyszerűséggel kisatírozta, jelezve, hogy az nem beleolvasandó. Micsoda frappáns megoldás! Sajnos, nagy szívfájdalmamra, e remekmű szövege már alig kivehető, így örülök, hogy megörökítettem az utókor számára.

Lehet bármit mondani Pataky Attiláék újkori teljesítményére, azt azonban nem lehet elvitatni tőlük, hogy egykoron az egyik vezető rockbanda voltak itthon. Ezt bizonyítja a város számtalan pontján fellelhető „Edda” felirat, amelyekből most megcsodálhattok egy kisebb montázst. A kedvencemet legalul láthatjátok, amelyet általános iskolás koromban minden nap megcsodálhattam suliba menet. Ha egyszer valaki el meri majd tüntetni, esküszöm, veszek egy vödör festéket, és én magam írom oda újra. Annak a feliratnak ott a helye, és kész!

A kőkemény, lepusztult melós thrash metal jeles képviselője, a Sodom nem is kaphatott volna megfelelőbb helyen emlék-feliratot, mint a város számomra legkiábrándítóbb lakótelepének egyik házfalán. Az elkövető változatos ízlésére enged következtetni a feltehetőleg ugyanazzal a festékkel, egyazon időben felkerült Ozzy-felirat is. Személyes emlék is köt ehhez a graffitihez, ugyanis ennek a háznak a falai között volt szerencsém először hallani a Metallica Ride The Lightning albumát. Kösz, Sanyi!

Mint tudjuk, a CPG szegedi zenekar, s minthogy a Tisza-parti város csupán 30 kilométerre van Makótól, nem meglepő, hogy annak idején felénk is komoly kultusza volt a bandának a tarajosok körében. Még egy személyes emlék: középiskolás koromban, egyszer, suli után éppen a Sörszanatórium nevű helyen múlattuk az időt, amikor odajött hozzánk egy fazon, mondván, látja, hogy rockerek vagyunk, és azt állította, hogy ő a CPG gitárosa. Hittük is, meg nem is, de azért inkább nem. Aztán pár évre rá láttam a CPG-dokumentumfilmet, és lám: tényleg ő volt az. 🙂

Ez az OI Punks felirat szintén nem mai darab, egy olyan korszak hírnöke, amiből szerencsére én már nem sokat láttam. Régebbi punk arcok mesélték, hogy anno igen kemény összetűzéseik voltak a helyi skinhead-ekkel. Csak elképzelni tudom, de hullhatott a forgács rendesen.

A már említett lakótelep kietlen hangulata, illetve az előző rendszer akkori, nem túl rózsás kilátásokkal kecsegtető jövőképe úgy látszik, kiváló táptalajként szolgált a dark rock térhódításának. Az elmaradhatatlan The Cure mellett, az F.O. System személyében a hazai vonal is képviseltette magát a makói házfalakon.

A trafóházakat összefirkálni már-már hungarikumnak számít, na de a Szent István Egyházi Általános Iskola mellett található épület valóságos Kánaán a szakavatott szemek számára! Rögtön itt is van egy elég elgondolkodtató kis montázs a Deicide és a Mayhem zenekarokkal. Úgy látszik, mifelénk fordítva sült el a hittanoktatás, ugyanis a helyi „sátánista” black metalosok jelentős része mindig is e műintézmény falai közül került ki.

A szigorú vallásos iskolai nevelésben részesülő diákok egy része a jelek szerint valósággal szomjazza az olyan deviáns zenei stílusokat, mint a grindcore vagy a jó öreg anarchista punk. Nekem úgy tűnik, a nyelvtant se nagyon sikerült beleverni a nebulók fejébe, és ennek jelen esetben sajnos az Ossian zenekar itta meg a levét. Amit nagyon fájlalok, hogy a legendás „Fegyházi Általános Iskola” feliratról már nem tudok képpel szolgálni nektek. Sajnálom, mert az évezred poénjának tartom.

Ahány felirat, annyi emlék. Mindig jó látni ezeket a falfirkákat, az viszont elgondolkodtatott, hogy ezek itt mind-mind régi feliratok, régi zenekarok neveivel, amelyek egy olyan korszaknak állítanak emléket, amikor még élt a klasszikus értelemben vett rajongás a zenekarok irányába. Az a fajta rajongás, amikor az ember a legszívesebben a világba kiáltaná a kedvenc csapata nevét, és ez végül arra ösztönzi, hogy egy jól látható felületen elhelyezzen, mondjuk, egy Metallica-feliratot. A mai „letöltöm, belehallgatok, lomtárba helyezem” típusú zenehallgatási szokások mellett nyilván nem alakul ki ilyen erős kötődés a hallgatóban, ami egy kicsit szomorú dolog.

Nyilván nem mondhatok olyat, hogy szívesen látnám valamelyik új rockbanda nevét a falra firkálva, mert ez ugye mégiscsak a rongálás egy formája. De az azért elszomorító, hogy mifelénk már csak a politika vált ki ilyen erős késztetést az emberekből, „rohadjon meg ez a párt, dögöljön meg a másik” jelleggel. Kampányidőszakban a jobboldali politikusok képei bajuszt kapnak, a baloldaliak pedig csillagot. Na, ugye, hogy akkor már inkább valamilyen zenekar neve díszelegjen a falon? Mondjuk, az azért jó érzéssel töltött el, hogy azon a napon, amikor a fent látható fotókat készítettem, betértem egy üzletbe, ahol egy teljesen jól szituált, szemüveges fiatalember nézegette a kínálatot, Carnifex-pulóverben, a hátán „Death Fucking Metal” felirattal. Szóval, a fanatizmus talán nem vész el, csak átalakul.

A szerző: Gabrielkiss26 publikáció
Több mint 20 éve rock/metal fanatikus, a mai napig aktív lemezgyűjtő. Jelenleg Nagy-Britanniában el, ahol egy nemzetközi áruházlánc alkalmazottja.

Legyél te az első, aki hozzászól!

Válasz írása

Az email címed sehol sem fog megjelenni.


*