Distant Thunder: Welcome the End (2004)

Az idei évben lett 15 éves ez a 2004-ben kihozott, rendkívül alulértékelt, ízig-vérig amerikai heavy/power album. Nyilvánvalóan a Massacre kiadó vérszegény promóciós tevékenysége lehet az oka, hogy eltűnt a süllyesztőben, mert az itt hallható zene ezt egyáltalán nem indokolná, sőt! Minőségi, jól megszólaló, abszolút profi előadás, metálos berkekben nem kis nevek közreműködésével. James Rivera énekes (Helstar, Destiny’s End, Seven Witches, Vicious Rumors, Killing Machine, New Eden, Malice, Shadow Keep stb.) neve vélhetően legtöbbünknek ismerősen cseng, annyi kiváló zenekarban süvöltött már…

Vagy itt van Mike LePond basszer, aki a Symphony X oszlopos tagja idestova 20 éve, de Ross the Boss mellett is zenél, valamint megfordult többek között a Heathen’s Rage-ben, a Seven Witches-ben, a Sleepy Hollow-ban és a Them-ben is. Eric Halpern gitáros a Destiny’s End-ben, a Helstar-ban és a Leatherwolf-ban bizonyított már. Rick Ward dobos az utóbbi években az ex-Metal Church torok Ronny Munroe mellett tűnt fel, míg Gregg Gill gitáros a ’90-es években a kevésbé ismert Z-LOT-Z-ben nyűtte a húrokat. Azt gondolom, a felsorolt nevek, zenekarok önmagukért beszélnek.

A megkerülhetetlen felvezető után vegyük sorra, mit találunk az album bő 46 percében, amelynek producere a Seven Witches-főnök Jack Frost volt!

1. The Day upon You: a szigorú, torzított hangon előadott bevezető egy lehetséges nukleáris apokalipszist vizionál, amelynek elkerülése kizárólag tőlünk függ.

2. I Welcome the End: gyors, nagyszerű nyitónóta, a verzék kitűnő dallamvezetése egyenrangú a refrénnel. Már itt szembesülünk vele, mi is várható a továbbiakban.

3. Soulless Inventions: egy kibernetikus, háborúkkal sújtott világ tárul elénk, ahol a lélektelen gépek tartják rettegésben az emberiséget, természetesen saját hibánkból. A zene vészjósló hangulata tökéletesen adja vissza a szöveg borúlátó mondanivalóját.

4. Hopeless Creator: óriási, félelmetes, agresszív alapvetés, az album egyik csúcspontja. (Csúcspontból akad még néhány az anyagon.) 🙂

5. Fire in the Skies: kíméletlen menetelés, Helstar-jellegű ének-, illetve gitármegoldások és dalszerkezet. Rivera hangja több sávban egymásra keverve, lényegében aláüvölt a saját énekének, ahogy ez a legtöbb dalban szintén tetten érhető. Rövid, de annál kitűnőbb gitárszólót hallhatunk a világvége hangulatban.

6. Distant Thunder: a zenekar nevét – és egyben egy Helstar-lemez címét – viselő darab maga az instrumentális gitárorgia. Leginkább a Nosferatu című, 1989-ben napvilágot látott, szintén Helstar-alapművön hallható muzsika jut róla eszembe. Az előző számban hallott, kurtábbra sikerült szólócskát itt bőségesen ellenpontozzák. Kiváló gitárharmóniák, szólóértékű basszusjáték. Véleményem szerint igazi neoklasszikus gyöngyszemet sikerült alkotniuk.

7. Beyond the Black Field of Stars: az egyik személyes kedvencem. Klasszikus US power tétel, minden hangja egy csodálatos zenei utazás letéteményese. Helstar/Vicious Rumors/Malice-kedvelőknek garantált csemege!

8. Lost in Time: újabb csúcsponthoz érkeztünk. Ez itt ugyanis a power-líraiként indító track az albumon. Szépséges, akusztikus felvezető, amely hamar súlyos riffbe torkollik, és beindul a gyilkológép. Ahogy a szöveg is sugallja, valósággal elveszünk az időben. A dal végén jól fokozzák a reményvesztettség érzetét.

9. Finding My Way: súlyos középtempó, a nóta közepén egy kis lassulással, amely egy cseppet sem megnyugtató, sokkal inkább vészjósló. Kitűnő bridge és refrén, a szám végén némi begyorsulással és a lemezt jellemző módon végigkísérő Rivera „hisztériával”.

10. Run with the Pack: az utolsó előtti dal egy kiváló Helstar-feldolgozás a legelső, 1984-es Burning Star lemezről. Az első változathoz képest eltelt 20 év, a modern stúdiótechnika jót tett ennek a nagyszerű tételnek. Személy szerint kimondottan örülök, hogy újra felvették.

11. Restless and Wild: egy klasszikus Accept-darab előtti tisztelgés zárja zenei utazásunkat, amely méltó módon emlékezik meg a germán zenekarról.

Összefoglalva a lényeget, a Distant Thunder tulajdonképpen egy nem hivatalos Helstar-kiadványnak tekinthető, mind a tagság egy része, mind a rajta szereplő zenedarabok stílusa, zenei- és szövegvilága okán. US-metal hívőknek erősen ajánlott!

A szerző: John Quail8 publikáció
Ifjúkora óta a hard rock és a heavy metal műfaj megszállottja, de időnként szívesen hallgat reneszánsz zenét vagy akár templomi gregorián énekeket is. A történelem, ezen belül elsősorban a magyar középkor kedvelője.

1 hozzászólás

Válasz írása

Az email címed sehol sem fog megjelenni.


*