„Célunk, hogy a lehető legtöbb helyen tudjunk játszani az új lemezzel”

Levélváltás a Dying Wish zenekar tagjaival

Októberben új lemezzel (Üvöltő sötét) jelentkezett a Dying Wish, amely két évtizede kitartó résztvevője a hazai undergroundnak. A friss anyaggal és az egyéb aktualitásokkal kapcsolatos kérdéseimre Papp Lajos gitáros/énekes és Ács Sándor gitáros válaszolt.

A kérdések összeállításakor azon gondolkodtam, hogy első ízben mikor találkoztam a zenekarral. Ha jól emlékszem, az ezredforduló környékén, a Gothica fesztiválhoz kiadott kazettaválogatáson hallottam először a zenéteket. A dal biztosan a Slave to the Night volt. Lajos, az akkori felállásból már csak te játszol a bandában. Milyen emlékeid vannak a csapat korai időszakáról? Az akkori tagságból aktív még valaki, vagy mindenki szögre akasztotta a hangszerét? A baráti kapcsolat megmaradt?

Papp Lajos: Ha jól tudom, senki nem zenél már a korai felállásokból. Megunták, lemorzsolódtak, más irányba fordult az életük. Legtöbbjükkel szinte nem is találkozom, kivéve persze az öcsémet (Papp Sándor basszusgitáros) vagy Moldoványi Janit, aki a Real Pimp-pel a pólóinkat készíti. Majd húsz évvel ezelőtti dolgok ezek, vitt előre bennünket a lendület, a bizonyítási vágy. Koncertezni akartunk ezerrel, a szakma és a közönség részéről is jó volt a fogadtatás, mi pedig mentünk előre. Jó kis időszak volt!

2005-ig, a The Silent Horizon-t is beleszámítva három nagylemezt adtatok ki, majd jó pár évre eltűntetek a színtérről. Mi volt ennek az az oka? Ténylegesen fel is oszlott a zenekar, vagy csak szabadságoltátok magatokat?

Ács Sándor: Balázs 2007-ben jelentette be, hogy családi okok miatt nem tudja vállalni a bandával járó kötelezettségeket. Elkezdtük az utódja keresését, tartottunk meghallgatásokat, de nem jártunk sikerrel. Gyuri és Balázs magasra tette a mércét, és nem akartunk kompromisszumokat kötni, így jegeltük a bandát, és más vizekre eveztünk. Gyakorlatilag három tag (Purgó, Maci és én) is játszott a Stardrive-ban, ha nem is egyszerre. 🙂 Az egy jó kirándulás volt a DW után. De hivatalosan nem oszlottunk fel.

Egy 2013-as EP után az igazi visszatérés a 2016-os Tükörország című lemez volt, ami már magyar nyelven, némi stílusigazítással, a Hammer mellékleteként jelent meg. Milyen volt az album visszhangja? Miért döntöttetek úgy, hogy angolról magyarra váltotok? Könnyebb volt így megírni a dalszövegeket?

Á. S.: 2011-ben Macival úgy döntöttünk, hogy újra beindítjuk a bandát. Össze is trombitáltuk a tagokat egy megbeszélésre, ahol kiderült, hogy Moldoványi Jani egyéb elfoglaltságai miatt már nem tudja vállalni a melót. Kocsis Krisztián barátunk lett az utódja. Így kezdtük újra a bandát. Az elsőként megírt dal a Lopott idők volt, ahol Balázs felvetette, hogy próbáljuk ki a magyar szöveget. Azt mondtuk neki; hajrá, ha tudsz olyan szöveget írni, amire mindenki rábólint, akkor oké. Így született meg a Lopott idők szövege, ami azóta is nagy kedvencünk. Ez indított el bennünket azon az úton, amin most is haladunk. A Tükörország összes szerzeménye magyar szöveggel készült, ahogy az új, Üvöltő sötét lemez dalai is. Úgy néz ki, hogy a hallgatóknak is bejön a váltás. Szinte csak pozitív kritikákat kapunk a szövegekre.

A zenekar kezdetektől a Hammer védőszárnyai alatt működik. Gondolom, problémamentes a viszonyotok a kiadóval. A mai körülmények között fontos, hogy egy stabil kiadó álljon a csapat mögött?

Á. S.: Igen, fontos a kiadó és a mögötte lévő infrastruktúra is. Nagy lehetőség a Hammerworld-melléklet, ezzel nagyon sok emberhez el tud jutni egy-egy lemez.

Az előzőhöz hasonlóan az új album is a lap mellékleteként jelent meg. Bevált ez a terjesztési forma? A lakóhelyemen lévő újságosnál már hiánycikk az e havi Hammer; ha nem lennék előfizető, bosszankodhatnék, hogy lemaradok a kiadványról (az interjú október 22-én készült). Tudtok már valamit az eladási adatokról, vagy korai a kérdésem?

Á. S.: Az új lemez nemcsak mellékletként jelent meg, hanem egy igényes, limitált digipack CD formátumban is, amit a zenekartól, illetve a metalshop.hu-n is be lehet szerezni. Mivel október elején jelent meg a lemez, eladási adatokat még nem tudok mondani, de nálunk szépen fogy a cucc! 🙂

A zenekari oldalon tűnt fel, hogy a merch-termékekre is gondosan ügyeltek: a pólók, CD-k mellett zenekari bögre, sapka is készült. Mekkora ezeknek a sikere a rajongók között? Pontosan milyen termékek rendelhetők tőletek?

Á. S.: Igen, erre is nagy hangsúlyt fektetünk. A mi szintünkön próbáljuk kihozni ebből a maximumot. Van kétféle baseball sapi, téli sapka, többféle póló, bögre, poszter stb. 🙂 A hallgatóink szeretik ezeket. Jó érzés egy buliról valamilyen zenekaros emlékkel hazatérni.

Az új lemez egy tömör, velős anyag, hallgattatja magát. A szövegekre is nagy gondot fordítotok. Milyen az anyag szakmai fogadtatása? Ki most a fő dalszerző, szövegíró a bandában?

P. L.: 38 perc tömény metal, minden, ami Dying Wish, legalábbis szerintünk. Az eddigi fogadtatása abszolút pozitív volt, aminek nagyon örülünk, bár igazából csak most jelent meg az anyag, így még várjuk a további visszajelzéseket. A szövegeket, mint ahogy a Tükörország lemezen is, Balázs írta. Úgy érzem, ez alkalommal még mélyebben, árnyaltabban sikerült megfogalmaznia a gondolatait. A dalírásban soha nem látott aktivitást mutatott Ács Sanyi, hiszen most több dal is fűződik a nevéhez, ráadásul a dobosunk, Herczegh Csabi is elég kreatívnak bizonyult a próbatermi jammelések alatt. Én pedig az eddig bevált módon, otthon kreáltam meg a dalaimat.

Érdekesség, hogy ezen a lemezen a billentyűs témák nagy részének megírását olyan vendégzenészeknek adtuk ki, mint Hocza Robi (Mytra) vagy Perge Adrián (Senor), akik nagyszerű munkát végeztek, és egy új szintre emelték a dalokat. Készült egy instrumentális dal is, ahol szenzációs vendéggitárosok tekernek nagyokat: Szijártó Zsolti (Kárpátia), Kemencei Balázs (Stonedirt/Wall Of Sleep) és Töfi, a Denevér Stúdió főnöke. Ne feledjük Boros Béla (Palmetta) barátunkat sem, aki egy csodás bőgőfutamot tolt az Árnyékvilág című dalban.

Hol rögzítettétek a lemezt, és milyen hangulatban telt a stúdiózás?

Á. S.: Az új lemezt, ahogy a Tükörországot is, a Denevérben, Töfi és Boros Béla irányításával vettük fel. Nagyon szeretjük azt a hangulatot, ami ott van, a nyugodt körülményeket és a vérprofi hozzáállást. Köszönjük nekik azt a sok munkát, amit beletettek ebbe a lemezbe!

A lemezbemutató a Nevergreen–Dalriada jubileumi koncert keretében zajlott le. Hogyan sikerült a fellépés? Milyen kapcsolatban vagytok a másik két zenekarral?

Á. S.: Ez nem a hivatalos lemezbemutató volt, itt ugyanis mindössze 30 percünk volt bemelegíteni a közönséget. Imádtuk a bulit. A Barba Negra az egyik legjobb klub az országban. Szuper helyszín, szuper bandák, még szuperebb közönség. A hivatalos budapesti lemezbemutató koncert október 26-án lesz a Dürerben, a Nightbreed fesztiválon. Itt egyórás zúzdára számíthattok tőlünk. (már ez is múlt idő) A Nevergreen-nel rengeteget játszottunk anno, úgyhogy régi a kapcsolatunk, a Dalriadával viszont – ha jól emlékszem – ez volt az első bulink. Remélem, hogy velük is játszhatunk még együtt a jövőben.

Nagyváradon is bemutattátok az új lemezt. Milyen emlékeitek vannak az ottani koncertről?

Á. S.: A Moszkva kávézóban játszottunk a Moby Dick vendégeként. Jól sikerült az este. Sok új ember megismert bennünket, a Dick pedig tarolt! 🙂

Mik a terveitek az elkövetkező hónapokra?

Á. S.: Tervekből van bőven. 🙂 Célunk, hogy a lehető legtöbb helyen tudjunk játszani az új lemezzel. A Nightbreed után, november 1-jén Karcagon lesz lemezbemutatónk a Moby Dick és az Angertea társaságában. A jövő év elejére is van már néhány lekötött bulink. Mindenről beszámolunk majd a Facebook-oldalunkon.

Hogyan sikerül egyeztetni a zenekari teendőket a hétköznapokkal? Ki mivel foglalkozik a csapat mellett? A zenélésen kívül is összejártok?

P. L.: Nagyon nehéz, néha szinte lehetetlen vállalkozásnak tűnik a munkahely és a család melletti zenekarozás, de valahogy mindig jut egy pici idő, hogy hódoljunk a szenvedélyünknek. Mivel elég távol lakunk egymástól, a személyes találkozások szinte csak a próbákra és a koncertekre korlátozódnak, a Messenger-en viszont napi kapcsolatban állunk egymással. 🙂

Lajos, felsorolnád a kedvenc lemezeidet, illetve a fanatikusoknak ajánlanál néhány további, titkos favoritot is?

P. L.: Nincs titkos favoritom. Nem hajtom az új zenéket, szinte alig hallottam valamit az utóbbi időben, bár a Cyhra debüt lemeze és most a kettes album beharangozó dalai is nagyon bejönnek. Ha zenét akarok hallgatni, inkább a régi, old school kedvenceim közül szemezgetek, azokkal viszont oldalakat lehetne megtölteni, így meg sem próbálom…

Lajos, végezetül egy régi, baráti zenekarról kérdeznélek. Mit tudsz a Vale of Tears-ről? Létezik még a banda? Lassan egy évtizede nem hallottam róluk.

P. L.: Egy közös barátunknál éppen a minap futottam össze Mulicz Ferivel, a csapat énekesével; akkor mesélte, hogy végre rendeződött a felállás, ezerrel folynak a próbák, és hamarosan hallani is lehet róluk.

Van esetleg valami, ami kimaradt, de fontos megemlíteni?

P. L.: Azt hiszem, szinte mindent megemlítettünk. Talán még annyi, hogy a Tükörország lemezhez hasonlóan most is próbálunk az album összes dalára valamilyen videót összehozni, legyen az szöveges, koncert- vagy stúdiós klip. Keressétek, és iratkozzatok fel a YouTube-csatornánkra, friss infókért pedig látogassatok a Facebook-oldalunkra! Tartsatok velünk! Metal!

Nameless

A szerző: Rattle Inc.111 publikáció
A Metal Attack fanzine-t 1988 őszén indította két egri főiskolás, Benjoe és Coly. A lap a nyolcadik számtól jelent meg Rattle Inc. név alatt. A kiadvány összesen 18 számot élt meg, és 1991 tavaszán szűnt meg. A fanzine - negyedszázados kihagyást követően - online változatban, 2016 decemberében kelt újra életre a Facebook-on, és 2017 januárjában kapott saját felületet.

Legyél te az első, aki hozzászól!

Válasz írása

Az email címed sehol sem fog megjelenni.


*