„Szerettünk volna egyre durvább és extrémebb zenét játszani”

Levélváltás Incze Ottóval, az egykori Unfit Ass. basszusgitárosával – 1. rész

A ’80-as évek végén, ’90-es évek elején támadt death metal hullám hazánkban is éreztette hatását. Rengeteg együttes kezdte a szárnyait bontogatni azokban az időkben, akik közül többen is versenyképesnek bizonyultak a nyugati zenekarokhoz képest. E csapatok egyike a nyíregyházi Unfit Ass. volt, akik ugyan egy idő után elfordultak a death metaltól, de korai demóik mindenképpen a hazai klasszikus kiadványok sorát gyarapítják. Beszélgetőpartnerem a banda egykori basszusgitárosa, Incze Ottó volt.

Ottó, üdvözletem, és köszönöm, hogy elfogadtad az interjúfelkérést! Szeretném, ha kiveséznénk az Unfit Ass. történetét, benne vagy egy időutazásban?

Köszi a megkeresést! Amennyire emlékszem cirka 20-30 év távlatából, persze, igyekszem felidézni a dolgokat.

Mielőtt a zenekar létrejött, játszottatok egyéb csapatokban? Tapasztalt muzsikusok voltatok?

Az U.A. előtt amolyan középiskolai zenekarban kezdtünk, nulla zenei tudással. Talán Lacinak volt némi képe a zenekarosdiról, mert a tesójának volt egy bandája. Ment az ismerkedés a különböző műfajokkal (rock, blues, punk, metal), aztán úgy alakult, hogy főleg Sex Pistols-feldolgozásokat játszottunk, de már hallgattunk Black Sabbath-ot és Slayert is.

Rögtön az elejétől az Incze Ottó – basszusgitár, Nácsa László – gitár, Elek Ottó – dob/ének felállás alakult ki, vagy ezt megelőzően történtek tagcserék?

Az elejétől kb. ez volt a felállás. Rövid ideig volt egy plusz gitárosunk is, de ő csak a punkos időszakban játszott velünk, akkoriban ugyanis még én „énekeltem”.

Elek Ottó szerepe egyfajta Nocturnus-, Exciter-jelleget sugall, már ami a dob/ének leosztást illeti. Ez egyfajta kényszermegoldás volt, vagy spontán módon alakult így?

Ottó képes volt hörögni, és közben ment neki a dobolás is (nem is akárhogy), tehát maradt ez a felállás.

Mire utalt a zenekar neve? Két variációt hallottam: Alkalmatlan Segg(fej), Alkalmatlan Társadalom…

Alkalmatlan társaság. Az „associaton” rövidítéséből adódóan pedig lett plusz poén a segg, amit annyira nem bántunk, volt benne önirónia.

Mely zenekarok voltak rátok ekkoriban a legnagyobb hatással?

Fúú, rengeteg zenét hallgattunk, közülük nyilván azok voltak az érdekesek, amelyeket korábban még nem ismertünk. A közös nevező a metál volt, kronológiailag, nem tudom, helyes-e a felsorolás; thrash, speed, grind, crossover… Sodom, Kreator, Anthrax, Slayer, Megadeth, aztán Voivod, Mekong Delta, Celtic Frost, Napalm Death, Suicidal Tendencies, S.O.D. Kimondottan death metal csapat pedig, ha jól emlékszem, a Morbid Angel és az Obituary volt.

A hazai death metal mozgalom első képviselői voltatok a Subject-tel, az Intense Agonizing-gal, a Necrotomy-val, a Slow Fermenting-gel, az Extreme Deformity-vel, a Dissect-tel és a Life Discussion-nel…

Az idő eldöntötte, hogy így történhetett, bár az igazat megvallva, ennek akkor nem igazán voltunk tudatában.

Egyértelmű volt számotokra, hogy egy brutális death bandát alakítsatok?

Az biztos, hogy szerettünk volna egyre durvább és extrémebb zenét játszani, a hörgős ének pedig egy időre megpecsételte a sorsunkat; ha más lett volna az ének, szerintem nem sorolnak bennünket a death bandák közé.

Mesélj, kérlek, a próbáitokról! Milyen rendszerességgel próbáltatok, és azok hogyan zajlottak? Saját számok írásával foglalkoztatok, vagy jobbára feldolgozásokat gyakoroltatok?

Viszonylag rendszeresen próbáltunk, főleg amíg mindenki középiskolás volt (ez kb. az első két demó idejére esik). Egy társasház garázsa volt a próbatermünk. Emlékszem, ha kezdődött az esti híradó, jött a szomszéd, és lekapcsolta az automatát. Volt csörömpölés rendesen. Játszottunk néhány feldolgozást, de nem vittük túlzásba, főleg saját számokkal próbálkoztunk. Amikor kezdtek összeállni a számok, és már nem egy lemezjátszó hangszórójáról szólt a gitár, az néha hátborzongatóan jó érzés volt.

Hogyan születtek az Unfit Ass. dalai? Ki hozta a szövegeket és ki a zenét?

Lacival hoztuk a riffeket, Elek Ottó pedig kitalálta a dobokat, aztán jó ideig gyúrtuk a témákat, és amikor mindenki azt érezte, hogy oké, összepakoltunk belőle valami számfélét. A szövegeket az elején Ottó irkálta (főleg társadalomkritikát, ami a későbbiekben sem változott, csak némileg poétikusabb lett a megfogalmazás), aztán később Laci is nagy részt vállalt ebből.

A kezdeti trió felállás

1990-ben jelent meg első demótok, a Without Chances. Ez már egy tudatos, kiforrott stílussal rendelkező bandát mutatott, vagy egyfajta önkeresésként szolgált?

Egyáltalán nem volt kiforrott, viszont volt már benne valami érdekes, ami különbözött az akkori death zsánertől. Élőben még voltak is jó pillanatai, de nagyon rosszul szólt, a hangszereink is szarok voltak. A Metal Hammerben nagyon le is húzták, szerintem jogosan, minden hibát magában hordozott, ami egy kezdő zenekarnál fellelhető.

Széles körben terjesztettétek a demót? Mik voltak a felvétel előnyei, illetve hátrányai?

Ezt még nem nagyon terjesztettük, bár volt hozzá handmade borító meg minden. Ugyanaz volt az előnye, mint a hátránya: hogy megszületett (ha-ha).

Szerinted sok fanatikus figyelt fel erre a kazettára?

Nem, ezt még nem lehetett teljes értékű anyagnak tekinteni, főleg, hogy a hangzása megölte az egészet. Ennek ellenére mi szerettük.

Egy évvel később csatlakozott hozzátok Csomai Miklós gitáros. Hogyan találtatok rá? Mit kell tudnunk Miki zenei előéletéről?

Miki egy helyi (nyíregyházi) thrash zenekarból, a Gladiátorból jött át hozzánk. Egy párszor játszottunk együtt, meg eljártunk egymás bulijaira. Előtte is volt már több zenekara, tehetséges gitáros volt, mi pedig a vastagabb hangzás miatt szerettünk volna még egy gitárost.

Ő volt az első választásotok, vagy másokat is kipróbáltatok?

Pár sráccal próbálkoztunk, de Miki volt a legjobb, és emberileg is ő passzolt hozzánk a legjobban. Elég hamar közvetlen, baráti viszony alakult ki köztünk, ami nem hátrány egy zenekarban, és e nélkül nem is működik.

További két demót rögzítettek, a Flagging Water-t és az Absurd Reality-t. Mennyit változtatok, fejlődtetek az első anyaghoz képest? Beszélj, kérlek, részletesen ezekről a felvételekről! Milyen csatornák segítségével terjesztettétek a demóitokat, illetve mennyi fogyott belőlük?

A Flagging Water volt a meghatározó, ott alakult ki a zenei koncepció, a szellemiség. Törekedtünk rá, hogy ne használjunk olyan riffeket, megoldásokat, amelyeket valahol már hallottunk. Volt már két gitár, dupla lábdob, valamivel jobb cuccunk, és rengeteget próbáltunk. A Flagging Water valamivel gyorsabb, ott még talán grind-os téma is van. Az Absurd Reality lassabb, egy pici ipari hatás is fellelhető benne, de mindkettőben groove-os és komplex is témák vannak. Gyakorlatilag összefügg a két demó, mindkettőt Debrecenben vettük fel, egy kis stúdióban, ahol a Tankcsapda is próbált. Mind a kettő borítója Méhes László-festmény.

Van egy év a két demó között, és az alatt rengeteg hatás ért bennünket zeneileg és emberként is, ami a zenébe lett átkonvertálva. Erről szólt ez a két anyag. Ezek a demók már pozitív kritikát is kaptak a nagyobb lapokban és a fanzine-ekben is. Elég sok recenzió megjelent róluk a különböző külföldi kiadványokban, és számos országba postáztunk kazettákat. Az Absurd Reality-t a Nagy Feró Produkció forgalmazta, de példányszámot nem tudok. A kettőből együtt talán pár száz, maximum ezer darab fogyhatott.

Ekkoriban, tehát a ’90-es évek legelején volt a death metal virágkora. Egyaránt megfért egymás mellett az őrlős brit, a dallamos, láncfűrész hangzású skandináv (svéd és finn), a technikás floridai, valamint a zúzós, brutális New York-i (Suffocation, Cannibal Corpse stb.) vonal. Számotokra melyik volt a legvonzóbb?

A dallamosabb metáltól eltekintve mindenevők voltunk. Tényleg rengeteg új zene volt akkoriban, és minden színtérnek voltak jó zenekarai; Cannibal Corpse, Obituary, Morbid Angel, Malevolent Creation, Napalm Death, Entombed…

Hogyan vélekedtetek az Atheist/Cynic/Death fémjelezte progresszív hullámról?

Mindig örültünk az új dolgoknak. A Death és az Atheist is bejött, jó kis technikás zenék voltak.

A Carcass Heartwork albuma szerinted milyen és mekkora hatással volt a színtérre?

Arra emlékszem, hogy jól szólt, mély nyomot viszont nem hagyott bennem, sőt, egy kissé melodikusnak találtam. Lehet, hogy erről a többiek mást gondolnak… A hatását nem tudom megítélni.

Mi a véleményed arról, hogy a Napalm Death a kezdeti grindcore-os időket követően fokozatosan death metal bandává lett?

Szeretem a grind-os, a crust-os és a death-es Napalm Death-t is, csak Barney legyen az énekes.

Ekkoriban hazánkba is begyűrűzött a death metal, rengeteg zseniális banda jött létre, többek között a Subject, az Intense Agonizing, a Life Discussion, a Cultic Pulp, vagy az Eczema. Milyen viszonyt ápoltatok a hazai death metal bandákkal?

Hallottuk a demóikat, valamiféle kapcsolat is volt köztünk, főleg miután Miki Pestre ment egyetemre. Cimborált Subject-es arcokkal, a Cultic Pulp-pal pedig talán Pécsett játszottunk. Lehet, hogy volt más is, de nem vagyok benne biztos.

A ’90-es évek közepéhez közeledve az addig népszerű death metal, úgymond, „kiesett a pikszisből”, és a grunge, a pop/punk, majd a nu/modern metal vette át a helyét. Ezek az irányzatok hatottak-e rátok valamilyen formában?

Természetesen hatottak, ahogy ezernyi másik műfaj is. Folyamatos volt a változás. Lehet, hogy leginkább az extrém zenék nyomták rá a bélyegüket az anyagainkra, de mindig hallgattunk egyéb muzsikákat is: jazz-t, klasszikus zenét, punkot, popot, világzenét, indusztriált. A nagyon sok metal zsáner mellett ott volt az elektronika is, ami szintén a végtelenségig ágazott el. Soha nem éreztük, hogy a death metal népszerű műfaj lett volna, inkább csak rétegzeneként élt bennünk.

A korai, death metalos években mennyire voltatok aktívak élőben? Milyen emlékeid vannak a korai Unfit Ass. koncertekről?

Szerintem nem koncerteztünk annyit, mint egy pesti zenekar, de miután szert tettünk némi ismertségre, voltak pár állomásos miniturnéink és pesti koncertjeink is. Hívtak bennünket, és Miki is szervezett koncerteket, szóval a lehetőségeinkhez mérten azért játszottunk rendesen. Voltak pár száz fős és pár emberes bulijaink is, de a koncertek maguk általában jól sikerültek.

(holnap folytatjuk)

A szerző: Dávid László619 publikáció
Első cikke 1994-ben jelent meg a Metal Hammerben. Hazánk első webzine-je, a Ragyogás egyik alapítója. Később a Stygian Shadows fanzine munkatársa, hazai és külföldi fanzine-ek/webzine- ek cikkeinek szerzője.

Legyél te az első, aki hozzászól!

Válasz írása

Az email címed sehol sem fog megjelenni.


*