“Spiritual Black Dimensions” – 2019

Sosem állítottam, hogy én lennék a legnagyobb black metal-fan, de igencsak érdekel a stílus, és jó néhány igényes kiadványt megismertem már életem során, amelyek a kedvencemmé váltak. Persze, ez a zenei ág is tágan értelmezhető, a nyolcvanas évekbeli felbukkanásától kezdve számtalan zenekar tolta kifelé a határokat, így manapság már rengeteg különböző, de mégis közös gyökérrel rendelkező muzsika sorolható ebbe a kategóriába. Tavaly két olyan cikket is írtam, amelyekben több aktuális nagylemezt mutattam be röviden, amelyek nem igazán hasonlítanak egymásra, mégis egy kalap alá vehetjük ezeket, és most eljött az idő, hogy folytassam a sort, egy újabb terméscsokorról szóló ismertetővel. Ezúttal a Gaahls WYRD, a Voëmmr, a Kampfar és a Nocrul idei albumai kerülnek terítékre.

Gaahls WYRD: Gastir – Ghost Invited

Ebből a négy zenekarból talán Gaahl (eredeti nevén: Kristian Eivind Espedal) lehet a legismertebb szereplő a színtérről, mivel norvég barátunk korábban énekelt a Gorgoroth-ban, de több együttesben is érdekelt volt, többek között a Wardruna-ban, a God Seed-ben vagy a Gaahlskagg-ban. A sok tökölődés után Gaahl elkészítette saját szólólemezét, ami biztosan jót tett a lelkének, mert korábban akadtak mindenféle problémái. Nem sok albumot ismerek, amin közreműködött, így igazából nincs összehasonlítási alapom, de az biztos, hogy a Gastir – Ghost Invited egy nagyon igényes és egyedi kiadvány lett, amit nem biztos, hogy mindenki betol a metal sötét ponyvája alá, de egyértelműen ebből a műfajból táplálkozik a muzsika.

Számomra rendkívül szimpatikus, hogy Gaahl nem akart a legextrémebb figura, a „legigazibb” black metal arc lenni ezen a nagylemezen, hanem arra törekedett, hogy egy olyan minőségi kiadvány kerüljön ki a kezei közül, amely jó dalokat tartalmaz, és lehetőleg semmihez nem hasonítható. Ez persze manapság már nem olyan egyszerű, mert itt-ott hallok ismerős témákat, de a végeredmény mindenképpen egy nagyon vállalható korong. Gaahl sem tudja megtagadni a származását, mert a lemezt átitatja az a kellemes északi atmoszféra, amit én nagyon kedvelek. A gyors, darálós riffeket időnként melodikus részek váltják fel, a hörgős éneket tiszta, dallamos ének csereberéli, és mint tudjuk, ez néha öncélúvá, kiismerhetővé válik, ám itt nincs ilyenről szó. Nagyon jó lemez, nálam idén a sötétség birodalmában uralkodó szerepet tölt be.

Voëmmr: O Ovnh Intot Adr Mordrb

Csak tudnám, milyen nyelven van a lemez címe. De mindegy is. Na, kitalálnánk-e a zenekar nevéből, hogy honnan származnak? Szerintem mindenki, aki nem ismeri a bandát, Észak-Európát emlegetné, esetleg az Egyesült Államokat. De nem. Portugália a zenekar hazája. Nos, ők viszont ellenpéldái Gaahl-éknak, mert itt a cél a legbetegebb, legposványosabb black metal zene elkészítése volt. És ez megvalósult. Nem mondanám, hogy levett a lábamról a lemez, de amiatt mindenképpen megér egy pár mondatot az O Ovnh Intot Adr Mordrb, hogy elmondhatjuk, a portugáloknak sikerült a pokol fenekénél is mélyebbre ásni, olyan jéghideg és kegyetlenül bűzös atmoszférát megalkotni, ami abszolút dicséretes. Parti-arcok, dallampártiak, new school blackerek messziről kerüljék el a Voëmmr együttest, mert tutira felülkerekednek a szuicid hajlamaik, és rossz vége lesz a dolognak. Semmilyen infóval nem rendelkezem a portugálokról, de azt hiszem, esetükben teljesen érdektelen, hogy kik csinálják ezt a zenét. Mintha maga Lucifer szenvedne az üst kavargatása közben, olyan megkínzott, beteg hangok hagyják el az énekes(ek) száját. A zene sem sokkal barátságosabb, a hangzás valószínűleg direkt demó-szintű, de ez így hiteles és valóságos. Brrr.

Kampfar: Ofidians Manifest

Hellyel-közzel ismerem a Kampfar-t, de nem mondanám, hogy hatalmas kedvencemként tartom számon a norvég zenekart. Voltak jobb lemezeik, volt olyan, amelyiktől nem vágtam magam hanyatt, és volt olyan, amelyet nem is hallottam. Lényegtelen, mert az új album nagyon kellemes meglepetés számomra, nálam fellépett az első helyre azok között, amelyeket ismerek a Kampfar-tól. Itt is kapásból beköszön a sötét atmoszférával átitatott nordikus stílus, azon belül az együttes sajátos világa is kitárul, ami csak rájuk jellemző. Mindig dicséretes, ha egy zenekar néhány hangból felismerhető, persze jó dalok is kellenek a végső elismeréshez, csak akkor működik igazán a gépezet. A Kampfar idei albuma simán megugorja ezt a szintet, szerintem nagyot dobtak ezzel a kiadvánnyal.

A zúzós és hörgős zenei témákba itt is belevegyülnek harmóniák, dallamok, amelyek némi viking metal-jegyeket is magukban hordoznak – ezeket nevezhetjük folkosnak is, de ez sokszor szitokszónak számít. Nem kell pánikba esni, mivel nagyon jól ülnek, ezek miatt nincs semmiféle kommersz-jellegük a daloknak. A Kampfar mindig is a saját útját járta, és ez most sincs másként, remek egyéni black metal-t sikerült kikeverni saját kis vegyi üzemükben. A Dominans című dalt emelném ki, nemcsak remek hangulata, nagyszerű zenei témái és komótosabb jellege miatt, hanem Agnete Kjølsrud énekesnő vendégszereplése miatt is. Agnete énekelt többek között a Dimmu Borgir-nál, valamint a Solefald-nál is. Hisztérikus hangja tökéletesen illik a nótába, sokat hozzátesz a szám különleges arculatához. A többi dal is remek, a Kampfar új albuma akár az év végi top tízes listámon is felbukkanhat.

Nocrul: All Mortal Creatures Must Die

Nos, megint be kell vallanom, hogy nem vagyok teljesen képben az underground metal-ban, mert nem hallottam még erről a zenekarról. A Nocrul zenei agya Khrul, aki számos formációban vesz részt, legismertebb együttesei a Siculicidium, a Funebre, a Witchcraft vagy a Drünken Bastards (innen is csak a Siculicidum ismert számomra). A Nocrul-ban egy ideje Noctis szerepel Khrul mellett, aki az énekesi feladatokat látja el. Az album igazából már tavaly kijött, de az NGC Prod nemrég dobta piacra, és én Nagaarum-tól (a kiadó főnöke) kaptam egy tiszteletpéldányt CD-n. Köszönöm neki még egyszer, főleg, hogy egy magas színvonalú lemezzel ajándékozott meg!

A játék neve atmoszferikus black metal, a szövegek pedig valóban egy játék alapján születtek, mégpedig a Warhammer-ből kölcsönözve. Ha nem tudnám, hogy két magyar srác készítette az All Mortal Creatures Die-t, el sem hinném. Professzionális hangzás és külcsín, valamint nagyszerű dalok, semmibe nem lehet belekötni. Megkockáztatom, hogy eddig az év magyar black metal albuma – ha nem tavalyi kiadványnak vesszük. Ami nagy erénye a korongnak, hogy rendkívül változatos, egy pillanatig sem lehet unatkozni, mert sorra érkeznek a jobbnál jobb témák. A zúzós részektől a lassú, kissé epikus betétekig minden megtalálható, a lemez hangulata is kellően sötét és gonosz, de ami megint csak óriási dolog, hogy nem “lerágott csont” zenét hallok, hanem karakteres nóták sorát.

Lehengerlő, ahogy kezdődik az album, már rögtön az elején elégedettség tölt el: egy fogós, dallamokat sem nélkülöző témából szélvész-gyors tekerés bontakozik ki, később rengeteg váltás, hangulati betét furakodik be, hogy egy nagyszerű nótává álljon össze a kép. És ez a nyitódal megalapozza a folytatást, mivel a lemezen végig ez a változatosság játssza a főszerepet. Így kell a XXI. században black metal-t prezentálni!

Örülök, hogy most is belefutottam néhány ígéretes lemezbe, amelyek a fémzene setét oldalán bujkálnak. Az ilyen kiadványok is azt jelzik, hogy bőven van még potenciál a műfajban.

A szerző: Zozzie307 publikáció
Először 15 éves korában kóstolt bele a fanzine-újságírásba (Feszültség), sok évvel később, teljesen véletlenül került ismét közelébe a „szakmának”. Civilben egy vegyipari vállalatnál tudományos segédmunkatárs.

Legyél te az első, aki hozzászól!

Válasz írása

Az email címed sehol sem fog megjelenni.


*