Septris: Legacy (2019)

Kezdetben volt a Krokus, majd a Celtic Frost, a Messiah, a Coroner, az Apocalypse, jóval később pedig az Eluveitie, de a hegyek ölelte Svájc soha nem számított igazán a heavy metal őshazájának. Ehhez képest ma már a helvét csapatokkal is Rajnát lehet rekeszteni, és bizony időnként egy-egy ígéretes banda is feltűnik a lila-fehér tehenekkel tarkított alpesi réteken.

Nem véletlenül példálózom a Milka mutáns patásaival, ugyanis jelen cikkem főszereplői is ugyanabból a városból, Neuchâtel-ből származnak, ahonnan egykor a csokik csokija elindult világhódító útjára. A táblás szénhidráttal ellentétben azonban a Septris-ről meglehetősen kevés információ áll a rendelkezésünkre, ami nem véletlen, hiszen a kvintett 2015-ben alakult, és eddigi egyetlen nagylemezük saját kiadásban, ez év májusában látott napvilágot.

A Grégory Sandoz énekes, David Perret és Nathan Storni gitárosok, Johan Måne bőgős, valamint Yann Baumberger dobos alkotta zenekar epikus heavy/power metalt játszik, dalainak témáját pedig – minő meglepetés – a középkori fantasy világából meríti. A tagok példaképként olyan együtteseket említenek, mint a Sabaton, a Powerwolf, a Gloryhammer, az Alestorm, vagy éppen az Amon Amarth. Mivel jómagam nem vagyok a fenti csapatok rajongója, nem tudom megmondani, milyen mértékben követi egyikük vagy másikuk nyomvonalát a svájci gárda; számomra kifejezetten hangulatos kilenc számot rejt a különben nem túl egyéni címet viselő album.

Grégory Sandoz

A Manowar-osan sejtelmes narrációt (Prologue) követően felhangzó Blood Moon-ban egyből feltűnik az énekes Sandoz markáns, erőteljes hangja; gyakorlatilag ő viszi a hátán a produkciót, ráadásul a kredit szerint a zenék többségét és a szövegeket is a frontember jegyzi. Nem is igen tudnék gyenge nótát említeni, inkább személyes kedvenceimet emelném ki, például a The Storm-ot, amelynek hősi, himnikus énekét egy mantraszerűen összeolvadó sorokból álló refrén tetőzi be. Különösen tetszik dal vége felé a kétszólamú ének-kiállás.

A Broken Crown egy doom-osan hömpölygő tétel, az éneket kísérő, azzal megegyező gitárdallammal. Az album első számú slágere, abszolút csúcspontja a Warriors című nóta, amelynek bérelt helye van év végi Top 10-es dallistámon. Az óóó-zós címadó szerzemény sem rossz, ahogy a táncos ritmusú, időnként humppás záró tétel, a Last Battle is az emlékezetes tételek számát gyarapítja.

Kellemes, egyszerűségében hatásos muzsika, ráadásul ahhoz képest, hogy a gitáros srácok tizenévesnek tűnnek, kifejezetten érett produkció a Septris bemutatkozó anyaga. Bízom a legalább ilyen színvonalas folytatásban, bár azt gondolom, hogy az ilyen típusú zenékkel másodjára, harmadjára már nem igazán lehet nagy meglepetést okozni. A svájciak mostani dobása azonban – nálam – most még közel van a tökéleteshez.

A szerző: Coly764 publikáció
A Rattle Inc. fanzine, majd az ugyanilyen nevű online heavy metal magazin alapítója, szerkesztője. Civilben is újságírással foglalkozik.

Legyél te az első, aki hozzászól!

Válasz írása

Az email címed sehol sem fog megjelenni.


*