Tolkien és a heavy metal

Életem legmeghatározóbb könyvélménye John Ronald Reuel Tolkien A Gyűrűk Ura című eposza. Éppen, hogy elkezdtem a gimnáziumot, amikor gyerekkori barátomtól, volt általános iskolai osztálytársamtól, G. Balázstól (akiről már többször is megemlékeztem ezeken az oldalakon) kölcsönkaptam a regény 1981-es, első magyar nyelvű kiadását. Megbabonázott a mű, hosszú évekre Középföldére „költöztem”, magamat is beleképzelve megírtam a történet egy alternatív változatát, illetve a folytatását, és négyszer is elolvastam a több mint 1200 oldalas remekművet. Mindez még jóval a Peter Jackson-féle filmes adaptáció megszületése előtt történt.

A rock/metal pedig életem meghatározó zenei élménye: nagyjából ugyanakkor találkoztam vele, amikor Gandalffal és társaival, ráadásul több legendás együttest (Black Sabbath, Deep Purple, Uriah Heep, Led Zeppelin, Rainbow) is ugyanannak az embernek köszönhetően ismerhettem meg (jobban), mint az Egy Gyűrű történetét. Egy idő után örömmel konstatáltam, hogy a kemény műfaj képviselőit sem hagyta hidegen Tolkien világa: A hobbit, A Gyűrűk Ura és A szilmarilok mind a mai napig zenészek generációt inspirálták, inspirálják.

Az első katarzist a Running Wild Mordor című dala jelentette, aztán jött a Cirith Ungol mint zenekarnév, a Blind Guardian a maga Tolkien-fanatizmusával (a Gandalf’s Rebirth, a Lord of the Rings, a The Hobbit és a The Bard’s Song című nótákkal, valamint a Nightfall in Middle-Earth albummal), majd az Orange Goblin, akik a Lothlorien és a Saruman’s Wish című szerzeményekkel idézték meg a sztorit, a Nightwish, akik az Elvenpath-szal, újkori kedvenceim közül pedig a mexikói Tulkas-t és a spanyol Warg-t említhetném, akik ugyancsak ebből a mondakörből választottak nevet maguknak.

(Feltételezve, hogy a heavy metal-kedvelők nagy része a hobbitok, orkok, törpök és tündék világában is otthon van, ha nem bánjátok, nem magyaráznék meg minden nevet, csak néhány kevésbé ismertet helyeznék el a képben.)

Egészen mostanáig viszont én sem tudtam, hogy állítólag a Black Sabbath Wizard című dalát, a Uriah Heep The Wizard-ját, valamint a Rush The Necromancer és Rivendell (ez, mondjuk, egyértelmű) című számát is Tolkien fő műve ihlette, ahogy a Led Zeppelin-nek is több szerzeménye (a Misty Mountain Hop, a The Battle of Evermore és a Ramble On) szintén ezt a témát dolgozza fel.

A Styx együttes Lords of the Ring című dala 1978-ból és Bob Catley harmadik szólóalbuma, a 2001-es Middle Earth jóval egyértelműbb hatásról árulkodik, ahogy az újkori nagyok közül például a Dimmu Borgir frontembere, Shagrath művészneve (S. Cirith Ungol ork kapitánya volt), vagy Varg Vikernes művészi alteregójáé, Count Grishnackh-é (G. szintén egy ork vezér volt). Hozzáteszem, Vikernes első zenekara az Uruk-Hai volt (ami az orkok egyik csoportja), legismertebb formációja, a Burzum neve pedig „sötétség”-et jelent mordori nyelven.

Ha a zenekarneveket nézzük, A Gyűrűk Ura szinte valamennyi szereplője és helyiségneve testet ölt bennük. Más kérdés, hogy egy sokak által ismert csapatról vagy egy harmadik vonalbeli bandáról van szó, hiszen például az Amon Amarth (a Végzet Hegye, másik neve: Orodruin) vagy a Gorgoroth (Mordor kopár fennsíkja) a nemzetközi élmezőny képviselői, viszont létezik svájci Mordor, görög Dol Amroth, német Isengard és Fangorn, olasz Nazgûl, valamint egy amerikai Gollum nevű zenekar is, és a sor a végtelenségig folytatható (Amon Din, Arwen, Balrog, Bane of Isildur, Emyn Muil, Galadriel, Minas Morgul, Mynhiriath, Númenor, Orkrist, Sauron stb.).

A „Tolkien-es” albumcímek között olyanokat találtam, mint az Argonath-tól a Lost in Moria, az Attacker-től a Battle at Helm’s Deep, vagy a The Voice of Saruman a spanyol Lórien-től, a Lord of the Metal Rings az Sbeast-től, a Cruachan pedig egy dalt írt The Fall of Gondolin címmel.

Az osztrák Summoning talán még a Blind Guardian-nál is jobban elmerült a Középfölde-mitológiában. Erről árulkodik első három nagylemezük címe (Lugburz, Minas Morgul, Dol Goldur), de az új évezredben készült albumaikon is vissza-visszatérnek ehhez a témához. Rajtuk kívül a svéd Dragonland is sokat merít Tolkien világából. És persze olyan alkotásokat is sorolhatunk, amelyeket csak a dalszöveg ismeretében helyezhetünk ebbe a skatulyába. A Megadeth Endgame albumán hallható This Day We Fight például Aragorn-nak a Nagy Csata előtt mondott lelkesítő beszédét emeli be a szövegbe; az Unleashed We Must Join with Him című számát ugyancsak az Egy Gyűrű saga inspirálta, a Sabaton Metalizer albumának Shadows című szerzeménye pedig Sauron fekete lovasairól szól.

Az pedig már csak hab a tortán, amiről én is írtam korábban (itt), hogy maga a nagy Fehér Mágus, Szarumán (azaz az őt alakító Christopher Lee) is mikrofont ragadott, és két metalos hangvételű nagylemezt, valamint egy EP-t is megjelentetett.

A szerző: Coly774 publikáció
A Rattle Inc. fanzine, majd az ugyanilyen nevű online heavy metal magazin alapítója, szerkesztője. Civilben is újságírással foglalkozik.

1 hozzászólás

  1. Hmm…az a poén, hogy a Cirith Ungol õsszes boritója Melnibornei Elric-re utal, ami egy másik , igen extrém fantasy universum. Mellesleg Tom Warrior , anno Elricre fazonirozott…
    He..
    He…

Hozzászólás a(z) Petya bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címed sehol sem fog megjelenni.


*