Sortilège: Métamorphose (1984)

A Gojirát megelőzően (hallgatás szintjén) egyetlen francia csapatot ismertem, a Sortilège-t, amelynek szóban forgó albumát (a lemezen harmadikként elhangzó Hymne à La Mort kivételével) annak idején Komjáthy György adta le a rádióban. A műsorújságból kivágott kis fecni már nincs meg, de emlékszem, hogy ezeket a számcímeket is magyarították, a legjobban „A limbó éjszakája” tetszett.

A párizsi csapat klasszikus heavy metalt játszott, amelynek különlegességét a francia nyelvű szövegek adták; ezek akkori füllel elég viccesen hangzottak. A zenekart még 1980-ban – Bloodwave néven – alapították a Dumont fivérek és Didier Demajean gitáros. Ekkoriban még főként feldolgozásokat adtak elő, a következő esztendőben viszont nemcsak a névváltás történt meg, hanem a srácok már saját nótákat is írtak. (A „sortilège” franciául boszorkányságot, varázslatot jelent.)

Az együttes – sajnos, rövid – történetét innentől végig ugyanaz az öt ember, Christian Augustin énekes, Stéphane Dumont szólógitáros, Didier Demajean ritmusgitáros, Daniel Lapp basszusgitáros és Jean-Philippe „Bob” Dumont dobos írta. Két demót követően, mivel egyetlen honfitárs kiadó sem akarta leszerződtetni őket, a holland Rave-On Records ajtaján kopogtattak. 1983-ban ez a cég adta ki ötszámos, a zenekar nevét viselő EP-jüket, egy évvel később pedig már a Def Leppard előtt játszhattak – igaz, egyelőre még csak Franciaországban.

Az anyag sikerét látva már a francia Madrigal is tárt karokkal fogadta őket (az igazsághoz hozzátartozik, hogy az akkoriban indult kiadónak a Sortilège volt az első igazolása). A csapat végül Németországban vette fel bemutatkozó nagylemezét, a Métamorphose-t, amelynek már a borítója is arról árulkodik, hogy a dalok szövegét túlnyomórészt fantasy-témák uralják.

Előképként több helyen is az Iron Maident emlegetik velük kapcsolatban. Szerintem a franciák muzsikája – mindenekelőtt a ritmusszekció hangzása okán – jóval közelebbi rokonságban áll a Stormwitch zenéjével (persze, a németek is Steve Harris-ék köpönyegéből bújtak elő, de súlyra inkább e két utóbbi együttes van egy kategóriában). Az instrumentális Nuit Des Limbes egyik témája ezzel együtt egy óriási „Maiden”-riff… A Stormwitch és a Sortilège közti különbség (a már említett francia szövegek mellett) mindenekelőtt a két frontember orgánumában, illetve a szólógitár hangjában keresendő: Christian Augustin valamivel élesebben, karcosabban énekel, mint Andy Mück, és nagyjából ugyanez mondható el Stéphane Dumont hathúrosáról is (Lee Tarot hangszeréhez képest).

Karakteres, egy-két hallgatás után jegyezhető, ugyanakkor mai füllel egy kissé retró hangulatú nóták sorakoznak a bő 34 perces korongon. Különösen a program eleje (D’ailleurs, Majesté) sikerült erősre; a Nuit Des Limbes is nagy kedvencem, kár, hogy alig két és fél perces; de a Délire D’un Fou és a címadó tétel is nagy ívű, emlékezetes szerzemény.

A Métamorphose különösen Francia- és Németországban aratott sikert. A banda, érzékelve a gyenge nemzetközi eladásokat, angol nyelvű énekkel újravette az anyagot, ám rajongóik tábora így is csak Japánban növekedett számottevő mértékben. Okulva az előzőekből, második albumukat, az 1986-os Larmes De Heros-t (Hero’s Tears) már párhuzamosan francia és angol nyelven is megjelentették. Ám ez sem hozta el számukra a vágyott áttörést. Belefáradva a támogatás hiányába, és a lemezcégekkel támadt nézeteltérések kezelésébe, a Sortilège legénysége még ugyanebben az évben a feloszlás mellett döntött.

1992 októberében aztán – igaz, csak egyetlen fellépés erejéig – újra összejött a csapat. A párizsi Locomotive-ban adtak egy 74 perces koncertet, amelynek emlékét DVD is őrzi. A tagok egy része ezt követően hátat fordított a zeneiparnak. A Steamhammer Records közben mindkét lemezük angol nyelvű változatát újra kiadta. Ami feltűnő, hogy a Métamorphose albumról egyedül az instrumentális szerzemény (Nuit des limbes) címét nem fordították le…

A végére hagytam a csattanót: a Sortilège tavaly óta újra aktív (igaz, 2018-ban és idén is csak két koncertet adtak). Gondolom, ezt követően elsősorban nagyobb fesztiválokon lépnek majd fel, de hogy turnéra indulnak-e egy másik zenekar társaságában, illetve hogy új anyagra számíthatunk-e tőlük, az egyelőre még a jövő zenéje. A helyzet külön érdekessége, hogy az újjáalakulásban éppen a zenekar hangzásában meghatározó szerepet játszó szólógitáros, Stéphane Dumont nem vesz részt…

A szerző: Coly795 publikáció
A Rattle Inc. fanzine, majd az ugyanilyen nevű online heavy metal magazin alapítója, szerkesztője. Civilben is újságírással foglalkozik.

Legyél te az első, aki hozzászól!

Válasz írása

Az email címed sehol sem fog megjelenni.


*