„Jelenleg egyetlen cél lebeg a szemünk előtt: befejezni a Brave Never World albumot”

Levélváltás az Eclipse of the Sun frontemberével – 2. rész

Az EOTS egyedi szegmense a hazai undergroundnak, úgymond nem egy divatzenekar. Stílusilag ti magatok milyen „skatulyába” helyeznétek a zenekart?

Nagyon köszönjük, hogy így látod, ez jólesik. Mi is úgy látjuk, hogy nem nagyon van még olyan banda ma Magyarországon, mint mi, bár mi ezt inkább gondként éljük meg. Ugyanis így igazából nincs kivel turnézni. Mivel én magam sem szeretem az olyan buliszervezést, hogy „elmegyünk hozzátok, ti hozzátok a közönséget, aztán majd mi is elhívunk titeket”, mivel az elmúlt években gyakorlatilag kismillió ilyen bulit szerveztettek volna velünk, de akármennyibe mentünk is bele, kb. két zenekar kivételével soha senki nem hívott vissza bennünket. Szóval ebben a fajta szervezésben én eleve nem hiszek.

Szerintem egy turné akkor lehet sikeres, ha hasonló stílusú bandák három-négyzenekaros minifeszteket szerveznek, amivel normálisan kiszolgálják az adott stílus rajongóit. Márpedig ez ugye nekünk nem nagyon megy, mert – csak hogy most már az eredeti kérdésre is válaszoljak – a death/doom metal, vagy az epic doom, esetleg a gothic mind-mind hiánycikk itthon. Mi pedig valahol ezek metszéspontján mozgunk.

Az utóbbi két-három évben zeneileg értek-e benneteket új hatások?

Igen, legalábbis engem, mint fő dalszerzőt, egyértelműen. Nem gondoltam volna, hogy lesznek még olyan új zenekarok, akiket így, 35 éves fejjel megszeretek, de az utóbbi években teljesen rákattantam az olyan bandákra, mint a Draconian, a Swallow the Sun, a Saturnus és a Clouds. Ezek a zenekarok, illetve a különböző mellékprojektjeik igen nagy hatással voltak rám, és biztos vagyok benne, hogy a következő években ez majd például az énektémáimon is érződni fog. Az új dalok eleve sokkal direktebbek lesznek az előzőeknél, több lesz a hörgés, a death és a doom, és kevesebb a power. Szerintem ez részben ezeknek a hatásoknak köszönhető.

Antal Dávid személyében új dobosotok van; mikor, hogyan került a csapatba, és mi volt a személycsere oka? Milyen zenei háttérrel rendelkezik Dávid?

Pár éve Robosz, az előző dobosunk, aki akkoriban minden bizonnyal Magyarország egyik, ha nem a legjobb metal dobosa volt, úgy döntött, hogy befejezi a zenélést. Ennek mi se akkor, sem azóta nem örülünk, mert tudjuk, hogy a hiánya hatalmas veszteség a metalosok számára. De elfogadtuk a döntését. Azóta született két gyönyörű gyereke, boldog családapa lett, innen is üdvözlet neki és a többieknek.

Szóval adódott ez a helyzet, és mi nem hátráltunk meg. Szerencsére nem kellett messzire mennünk, mert Dávidot már ismertük valamennyire, ő pedig rövid unszolást követően be is állt közénk, és azóta is teljes odaadással üti a bőröket, nem is akárhogy! Időközben lediplomázott dobolásból, szóval most már van egy valóban tanult zenészünk is! 🙂 Amúgy nemrég beszállt egy popbandába is, szóval elképzelhető, hogy egy nap tényleg „vele lesz tele a sajtó”.

Tavaly az Antichrist magazin jóvoltából egy Burzum tribute albumon szerepeltetek a Valgaldr (Song of the Fallen) dallal. Ez a ti választásotok volt, vagy a magazin javasolta? Hogyan esett rátok a magazin választása?

Ez a magazin már máskor is írt rólunk, és többször is kaptunk tőlük e-mailt, hogy nem érdekelne-e bennünket egy ilyen lehetőség. Az eddigi felkéréseknél nem éreztük azt, hogy igazi kihívás lenne, itt viszont ez egyből érezhető volt. A dalt mi magunk választhattuk, és mivel köztünk igazából egy VV-fan van, Gyuri, őt kértem meg, hogy merüljön el a Burzum-életműben, és találjon olyan dalokat, amelyeket esetleg fel lehetne dolgozni. Ajánlott néhányat, nagyon jól ráérzett arra, hogy mi is lehetne az az irány, amit meg tudnánk lépni.

Aztán én ráböktem erre a dalra, és kb. egy nap alatt el is készítettem a feldolgozást, amihez aztán mindenki hozzátette a maga részét. Írtam hozzá egy teljesen új és mind a mi életművünkben, mind a tribute albumon egyedülálló magyar nyelvű szöveget, ami sokak szerint nagyon hangulatosra sikeredett. Bár a nejem azt mondta, hogy olyan, mint valami ősi, magyar heavy metal, szóval volt ellenvélemény is. 🙂

Ismertség terén hozott valamit a zenekar konyhájára a válogatásanyag?

Erre ismét csak azt tudom mondani, hogy minden ilyesmit a helyén kell kezelni. Ettől függetlenül igen, új emberekhez is eljutott a nevünk, többen is jelezték, hogy szerintük a miénk lett a legjobb dal az albumon, valamint több online kritikus is ezen a véleményen volt.

A Burzum életművéről, a színtérre kifejtett hatásáról és Varg Vikernes személyiségéről mi a véleményed?

Nos, ebben nem gondolom, hogy nagyon kompetens lennék, erről inkább Gyurit kellene megkérdezni. Az biztos, hogy a zenei hatását nem lehet megkérdőjelezni. Azokat, amiket mond, valószínűleg már annál inkább, és etikatanárként biztos érdekes lenne, ha egyszer pusztán a kíváncsiság kedvéért jobban elmélyednék az általa terjesztett tanokban. De mivel ez eleddig nem történt meg, így valójában állítani sem tudnék róla semmit. Abból pedig, azt hiszem, már kinőttem, hogy pusztán mások véleménye alapján alakítsam ki valamiről a saját álláspontomat.

Az új dalokkal hogy álltok? Folyamatosan születnek friss témák?

Az új dalok valójában egytől egyig kész vannak, sőt, már a dalszövegek megírásán is túl vagyunk. Jelenleg a dobfelvételek megszervezése és a még hiányzó egyéb hangszeres részek feljátszása történik. Az énekfelvételekre pedig egy hét múlva kerül majd sor. A zenei részeken amúgy már körülbelül két éve elkezdtem dolgozni, és tavaly nyáron lettek véglegesítve a témák. Nem vagyok egy folyamatosan agyaló alkat, általában mindent időszakosan szoktam csinálni. Ha például egyszer csak azt érzem, hogy most zenét írni lenne kedvem, akkor hirtelen bekattan valami az agyamban, és nagyjából két hónapig minden szabadidőmet csak azzal töltöm. Aztán egyszer csak „kiégek”, és vége. Majd eltelik pár nap, és rájövök, hogy megint mihez lenne kedvem, és akkor két hónapig csak az megy. Ez a zeneszerzés terén nem biztos, hogy túl konstruktív, de már évekkel ezelőtt rájöttem, hogy ilyen vagyok, és ha éppen nem az adott időszakomat élem, akkor úgysem fogok tudni kiírni magamból semmit, ami használható lenne.

Hogyan, milyen módszerrel komponáljátok a szerzeményeiteket?

Minthogy a zenekar a fennállása óta már a harmadik gitárost fogyasztja, a gitártémákat tekintve komplett dalokat írok, azokat lekottázom, és készítek hozzájuk valami dobtémát is, hogy a többieknek már eleve legyen valami fogalmuk arról, hogy a riffeknek és úgy általában a dalnak milyen tempót, ritmikát, dinamikát képzelek el. Utána a ritmusszekció elkezdi kidolgozni a saját részeit, én pedig megírom a szövegeket.

Mikorra várható a második anyag megjelenése?

Ha tudjuk tartani a jelenlegi ütemtervet, akkor előreláthatólag ez év végén. Azt, hogy pontosan hogyan is fog megjelenni, lesz-e belőle CD-verzió, lesz-e hozzá valamilyen kiadói vagy terjesztői segítség, még nem tudom. Ami viszont már most egyértelmű, hogy ez az anyag másképp fog szólni, mint az előző. Nyolc dal lesz rajta, és nem egy adott történet köré fognak szerveződni, ráadásul sokkal személyesebbek lesznek. Az igaz, hogy az előző albumnak is volt egy személyes vonatkozása, mert akkoriban vesztettem el az édesanyámat, és egy bizonyos szinten a Daimonion megalkotása a gyász megélésének egy eszköze lett számomra. Most viszont nem ilyen szereplírába bújtatott vallomások születtek.

A mostani szövegek inkább azt hivatottak elmesélni, hogy ennyi idősen hogyan is élem meg a saját elmúlásomat, hogyan nézek szembe a múltammal, a bennem élő problémákkal, elfojtásokkal, és hogy miközben megismerem és elfogadom önmagam, mennyire megtanulom nemcsak tisztelni, de szó szerint imádni az életem, a számomra valóban fontos embereket, és a bolygót, ahol élek. Bár nem tudom, hogy ez zeneileg mennyire fog átjönni a dalokból, mert hiszen mégiscsak egy death-doom albumról beszélünk, de ettől függetlenül be kell valljam, hogy számomra ezekből az alkotásokból sugárzik, árad az élet és a természet szeretete.

A jövőbeni terveitekről mit kell tudnunk?

Jelenleg egyetlen cél lebeg a szemünk előtt: befejezni a Brave Never World albumot. A borító ismét kedvenc fotóművészünk, Laki Emese, alias Durcka egyik képe lesz, akinek az alkotásai valamilyen hihetetlen okból kifolyólag rendkívül jól passzolnak ahhoz a zenei világhoz, amit szerintem a dalaink képviselnek. Ha meglesznek a felvételek és a keverés is, akkor természetesen most is meg fogunk keresni néhány kiadót, hátha érdekelni fogja őket az anyag. De ha nem, az sem baj, akkor marad a saját, online kiadás, ahogy a múltkor is. Emellett biztos, hogy fogunk néhány koncertet is szervezni, ismét megkeressük azt a pár szervezőt, akik alapvetően hasonló érdeklődéssel és világgal rendelkeznek, mint mi és a zenénk, aztán hátha.

Ha minden igaz, akkor szeptemberben meg is hallgathattok majd tőlünk néhány új szerzeményt a Országos Gothic Találkozón, az Analog Music Hallban. Sokan mondták már nekünk az évek során, hogy a zenénkhez főleg a nagy színpadok passzolnak, a kis klubos koncertek nem adják vissza azt a hangulatot, amit a zenénk áraszt magából. Ezért is örülünk nagyon ennek a felkérésnek, mert ez a koncerthelyszín mindenképpen ilyen. Meg persze azért, mert nagyon szeretjük ezt a megmozdulást, többször is részt vettünk már ezeken a találkozókon fellépőként és nézőként egyaránt.

Az OGT-t követően mindenképpen szeretnénk egy nagyobb volumenű lemezbemutató koncertet, lehetőleg valahol a fővárosban. Továbbá már egy ideje fűzöm az egyik barátomat, aki egyben a munkatársam is, és az iskolai színjátszókör hihetetlenül tehetséges vezetője, hogy egy-két dalra írjon és forgasson nekünk néhány videóklipet. Remélhetőleg ez is összejön majd, és akkor nem csak lyric videókkal tudjuk majd promotálni a dalokat.

Dani, köszönöm szépen a válaszaidat, és további sok sikert kívánok a zenekarnak!

A szerző: Dávid László604 publikáció
Első cikke 1994-ben jelent meg a Metal Hammerben. Hazánk első webzine-je, a Ragyogás egyik alapítója. Később a Stygian Shadows fanzine munkatársa, hazai és külföldi fanzine-ek/webzine- ek cikkeinek szerzője.

Legyél te az első, aki hozzászól!

Válasz írása

Az email címed sehol sem fog megjelenni.


*