Anneke Top 10

Többször is feltettem már magamnak a kérdést, hogy ki a kedvenc énekesnőm a műfajban, és a válasz mindig ugyanaz a név volt: Anneke van Giersbergen.

Kettőnk viszonyáról annyit, hogy 2002-ben, amikor interjút készítettem vele, személyesen is találkoztunk, ám soha nem voltam szerelmes belé, és feleségül sem akartam venni, mint legutóbbi pesti koncertjének egyik bekiabálója (utóbbit megtette helyettünk zenekarának dobosa, Rob Snijders; fiuk, Finn idén már 14 éves).

A metal lady-ket egyébként hajlamosak vagyunk egyfajta biodíszletnek tekinteni, esetleg szerelmesnek lenni beléjük vagy pajzán gondolatokat engedni meg velük kapcsolatban. Holott a női ének egy külön „hangszer”, önálló kategória, ugyanolyan egyedi és meghatározó összetevője egy zenei anyagnak, mint amikor egy férfi áll a mikrofon mögött.

Engem Anneke mosolygós hangja, színpadi bája ejtett rabul. Egyszerre kislányos és dögös nő, énekileg is nagyjából ezen a skálán mozog, soha nem változott például death metal-os nőstény ördöggé. A finomságot, szépséget képviseli a zenében. Plusz a sokszínűséget, ami folyamatos útkeresésében, legkülönfélébb produkcióiban érhető tetten. A holland énekesnő ma már húzónév (számomra mindenképpen), keresett vendégművész, Devin Townsend és Arjen Lucassen albumainak visszatérő szereplője.

Pályafutását több mint két évtizede, a The Gathering Nighttime Birds albuma óta követem nyomon, és a legtöbb zenei kalandjára, saját projektjeire és vendégszerepléseire is vele tartottam. Úgy gondoltam, rajongásomat – kronologikus sorrendben – kedvenc Anneke-dalaimon keresztül mutatom be. Jöjjön hát tőle az én Top 10-em!

1. Third Chance (The Gathering: Nighttime Birds, 1997)

Ezzel a lemezzel lettem The Gathering- és Anneke-rajongó, a Third Chance pedig máig a kedvenc dalom tőlük. Magánéletemnek azon a pontján nagyon mélyen megérintett érzelmileg. Máig megborzongok a refrénjétől, amelynek már a dobpörgős, hangulati felvezetése is óriási.

2. Liberty Bell (The Gathering: How to Measure a Planet? 1998)

A „Hogyan mérjünk meg egy bolygót?” egy remek utazós album, a Liberty Bell pedig a kedvenc számom róla. A többi, lebegős nótához képest kifejezetten kemény; tetszenek a ritmusai, galaktikus gitárhangjai és természetesen Annekének az űrlétrán le-fel sikló énekhangja.

3. Valley of the Queens (Ayreon: Into the Electric Castle, 1998)

Az Ayreon-projektbe való belépésével énekesnőnk számára egy új fantázia- és hangzásvilág nyílt meg. Talán ezen az albumon a leghangsúlyosabb és legemlékezetesebb a jelenléte. Ebben a nótában például a vokalisták közül csak ő szerepel, ráadásul több szólamot énekel egymásra.

4. In Power We Entrust the Love Advocated (The Gathering: Accesories: Rarities & B-Sides, CD 1, 2005)

Anneke a Dead Can Dance klasszikusának átiratában is óriásit alakít: hajlításaival sikerül egyedivé tennie, leválasztania a számot a DCD-életműről. Éterien, földöntúlian szól a hangja, mintha a végtelen térben énekelne. Az ember a legszívesebben belehalna ebbe a végtelen szomorúságba, a magányba. A feldolgozás különlegességét az adja, hogy az eredeti a DCD férfi énekese, Brendan Perry hangján szólal meg, akinek orgánumát szintén imádom, de Anneke előadásában talán még jobban tetszik a dal.

5. Somewhere (Within Temptation: Black Symphony, 2008)

Az előzőnél is líraibb nóta, Hollandia két büszkeségének előadásában. Sharon den Adel indít, de az ő szólama már-már zavaróan magas számomra. Csak amikor Anneke is megszólal, érzem azt, hogy „otthon vagyok”. Ezzel együtt szép, ügyesen összerakott duett. Egy időben nagyon tetszett, ma már egy kicsit távolabb áll tőlem.

Az Amorphis turnéjának vendégeként

6. Hey Okay! (Agua de Annique: In Your Room, 2009)

Anneke szólóprojektjei közül talán a 2013-as, kissé keményebbre vett Drive a favoritom (amiről a Treat Me Like a Lady-t emeltem volna be ide, de már nem fért be a keretbe) a kedvenc dalom azonban nem ezen hallható. Az „utazós” Hey Okay! egy mesebeli, tüneményes nóta, némi hegedűvel, a videóban Devin Townsend-del (a klipnek ezt a változatát ma már nem találom a YouTube-on). Világbajnok!

7. Offer Your Light (Devin Townsend: Transcendence, 2016)

S ha már Townsend, akkor a kopasz zseni három évvel ezelőtti albumának legduettebb szerzeménye, közös produkciója kedvenc énekesnőjével. Ez is zseniális dal, kár, hogy Anneke itt egy kicsit halványabbra van keverve, mint pártfogója.

8. Like a Stone (VUUR, A38 Hajó, 2018)

A Soundgarden frontembere, Chris Cornell 2017. május 17-én hunyt el, Anneke június 30-án már előadta ezt a gyönyörű dalt (kedvenc Audioslave-nótámat) a Tuska Open Air Metal Festival-on. Én azonban mégis a VUUR budapesti koncertjéről emelem át ide ezt a számot, ami így, egyetlen akusztikus gitár kíséretében teljesen más arcot kap, mint Tom Morello-ék előadásában.

9. Amongst Stars (Amorphis: Queen of Time, 2018)

A ragyogóan sikerült tavalyi Amorphis-korong számomra még fényesebben csillogott Anneke jelenlététől. Otthonos zenei környezet volt ez számára, és tényleg nagyot duetteztek Tomi Joutsen-nel.

10. We Are The Ones (Timo Tolkki’s Avalon: Return to Eden, 2019)

Legfrissebb kedvencem, az idei Tolkki-lemez számomra legjobb dala. Persze, a másik Anneke-s nótát, a Hear My Call-t is említsük meg, az is nagyon jó, de a We Are… csillogása minden mást elhomályosít.

Érdekes, hogy Anneke legújabb zenekara, a kifejezetten keményre hangolt VUUR bemutatkozó anyaga, a tavalyelőtti In This Moment We Are Free – Cities nem igazán hagyott mély nyomot bennem. Ami viszont nagyon tetszik, az az Arjen Lucassen-nel közösen létrehozott projekt, a The Gentle Storm eddig egyetlen nagylemeze, a 2015-ös The Diary (annak is a Storm, vagyis a keményebb verziója). Akár az egész albumot is jelölhetném ide, a Top 10-be, a dalok egyenként viszont még nem váltak akkora favoritjaimmá, mint a fent említett szerzemények.

Nektek ki a kedvenc metal énekesnőtök?

A szerző: Coly774 publikáció
A Rattle Inc. fanzine, majd az ugyanilyen nevű online heavy metal magazin alapítója, szerkesztője. Civilben is újságírással foglalkozik.

4 hozzászólás

  1. Nalam Leather Leone a kedvenc a Chastain zenekarbol. Nem tul szemrevalo menyecske, a hangja sem a legnoiesebb, talan eppen ezert szeretem. En ilyennek kepzelem a metal-amazon enekhangot. Voice of the Cult, az mekkora dal peldaul, atyaeg…

Válasz írása

Az email címed sehol sem fog megjelenni.


*