Nikola Cvetković Plays Katatonia (2017)

Van egy zenekar, amelyik orbitális fekete lyukat ütött muzikalitásom galaxisán. Ez a csapat a svéd Katatonia. Viszonylag későn, 1998-ban találkoztam először a zenéjükkel. Discouraged Ones című lemezük jelent meg akkoriban, amit egy barátom adott kölcsön, hogy hallgassam meg. Ebből következik, hogy korábbi albumaikat csak később ismertem meg. A death/doom körökben igen szeretett és alapnak tartott, 1996-os Brave Murder Day már magában hordozta a változás hangulatát, konkrétan a Day című szám már akár a készülő következő lemezre is felkerülhetett volna. Renske tiszta énekhangra váltott, és ezzel visszavonhatatlanul ráléptek arra az útra, amelyen tulajdonképpen máig járnak, több-kevesebb sikerrel (igen, az újabb munkáikat már nem annyira szeretem).

A zenekar 1991-ben alakult Stockholmban, Jonas Renske (énekes, korábban dobos is) és Anders Nyström (gitáros) álmaként. Kezdetben egy kétszemélyes stúdió projekt volt, session zenészekkel. A bandában többek között az Opeth-es Mikael Åkerfeldt is megfordult. Végleges felállásuk csak a millennium környékére, a Last Fair Deal Gone Down lemezre alakult ki, ami szerintem máig a zenekar karrierjének csúcspontja. Nagyon egyedi ritmusképek, dallamok, hangulatok jellemzik az együttest, és azt kell mondjam, művészi, ahogy ezt előadják. Emocionális, felkavaró, fájdalmas, a vidámság messze szalad tőlünk, ha hallgatjuk őket.

Dalaik művészi mivoltát igazolja az is, hogy egy nagyon tehetséges fiatal zongorista nemrégiben feldolgozta néhány dalukat. Nikola Cvetković szerb származású, Niš városában él. Tehetségéhez és tudásához kétség nem fér. Remekül fogja meg a Katatonia lényegét. Precízen, minden részletre kiterjedően komponálta át a zenekar dalait zongorára. Az album természetesen instrumentális, Nikola az énekdallamokat is beleszőtte a dalokba, ettől még fergetegesebb az anyag. A lemez 13 dalt tartalmaz, 52 percben. Cvetković a zenekar hét lemezéről vett dalokat, többségében a középső korszakukból. Olyan klasszikusok csendülnek fel, mint a My Twin, a Sweet Nurse, a Tonight’s Music vagy az Idle Blood.

A szóban forgó anyag 2017 szeptemberében látott napvilágot, azóta a zongorista egy szólólemezt is kiadott idén januárban, amelyen saját szerzeményei kaptak helyet. Az anyag, amelynek dalai Nikola szerint késő klasszikus szerzők hatására készültek, az In Retrospect címet viseli. Jómagam nem vagyok klasszikus zene rajongó, úgyhogy erről a korongról inkább nem nyilatkoznék, de a fentebb említett feldolgozáslemezt melegen ajánlom minden Katatonia fan-nek és bárki másnak, mert nagyon jól sikerült és izgalmas album. Fantasztikus élmény ilyen értelmezésben hallgatni a Katatonia nagyjait, a libabőr végig garantált! Mondanom sem kell, hogy a zenekar is nagyon örült a megkeresésnek, és szerencsére a Peaceville kiadó sem állt ellent. Niko nagyon készséges, barátságos srác, sikerült egy rövid interjút készítenem vele, amit az alábbiakban olvashattok.

Niko, ha jól tudom Szerbiában születtél. Jelenleg is ott élsz?

Igen, ez így igaz. Dél-Szerbiában születtem és nőttem fel. Most is itt, Niš városában élek és dolgozom.

Beszélj, légy szíves, egy kicsit a gyerekkorodról! Hogyan találkoztál a zenével? Mikor kezdtél el zongorázni?

Alapvetően egészen kisgyermek korom óta zeneközelben vagyok. Apám szintén zenész, nagyon kis koromban elkezdett már beavatni. Hatévesen kezdtem zongorázni a zenei általános iskolában. Otthon folyamatosan körülvett a zene. Nagyon szerencsés vagyok, hogy ilyen környezetben nőhettem fel. A zeneművészeti után a mesterképzést is elvégeztem zongoraelőadó szakon.

Valamiért úgy érzem, szeretheted a Katatonia zenéjét. Más metal bandákat is hallgatsz? Mikor érintettek meg az ilyen típusú zenék?

Abszolút! 12-13 éves korom körül kezdtem megismerkedni a keményebb műfajjal. Emlékszem, az első lemez, amit megvettem, a Korn Untouchables korongja volt. Kezdetben a nu metal bandákat hallgattam, aztán ahogy idősödtem, már inkább a melo-death/black zenekarok felé fordultam. Ma is sok ilyen zenekart hallgatok, szeretek felfedezni új bandákat.

Mennyit kell gyakorolnia valakinek ahhoz, hogy ilyen szinten tudjon játszani?

Amíg tanultam, addig viszonylag nem túl sokat, napi három-négy órát gyakoroltam. El kell ismernem, nem szerettem gyakorolni, de ha valamit meg kell tennem, akkor nincs más út. Nem az a lényeg, hogy az ember hány órát tölt gyakorlással, hanem az, hogy mennyire koncentrál rá, és vannak-e ötletei. Ha jó eredményeket akarsz elérni, akkor néha kényszeríteni kell magad, hogy átlépd a saját határaidat.

Meg tudsz élni a zenélésből? Mivel foglalkozol a magánéletedben?

Nos, ez úgy néz ki, hogy a zenélés egy hobbi számomra, ami azonban lassan kezdi kinőni magát. Most már azért befolyik némi összeg a lemezeladásokból, a koncertekből, de még nem elegendő ahhoz, hogy csak ebből éljek. Főállásban a Szerb Művészeti Kar fúvós hangszerek tanszakán tanítok.

Szoktál koncerteket adni? Milyen rajongók vesznek ezeken részt?

Igen, szoktam koncertezni. Ami a szólómunkámat illeti, mióta kiadtam a lemezt, adtam néhány koncertet. Játszottam például Ukrajnában egy black metal fesztiválon. Közvetlenül a Mortiis után léptem fel, el tudod képzelni milyen átmenet volt… Nem mindennap lép fel egy ilyen fesztiválon egy szóló zongorista. Egyébként fantasztikus élmény volt, a közönség csodálatos volt. Belecsaptam a lecsóba rendesen, ha-ha. Lettországban is volt egy háromállomásos turném ezzel az anyaggal. Az emberek, akik engem hallgatnak, leg-inkább zenei mindenevők, és ha engem kérdezel, ez jó dolog. Én is mindenféle stílust szeretek, inspirációim a különböző műfajokból jönnek. Van egy másik projektem is, amiben az egyik kollégámmal játszunk együtt, egyfajta világzenét. Voltak már fellépéseink Portugáliában, Katarban, Kanadában, Oroszországban. Csak utazok körbe a világban, és zenélek. Nagyon élvezem.

Idén egy szólólemezt is kiadtál. Mesélj róla! Kiknek ajánlanád?

Ez valami olyan volt, amit már régóta terveztem és írogattam, de nagyon kritikus vagyok magammal szemben, úgyhogy elég sokára készült el. Elég nagy erőfeszítést jelent egy ilyen anyag létrehozása, főleg, ha egyedül csinálod. Olyanoknak ajánlom, akik szeretik a modern klasszikus zenét, de a kortárs jazz rajongói számára is könnyen fogyasztható anyag.

A Katatoniának mi volt a reakciója, amikor megkerested őket, hogy lenne egy ilyen elképzelésed?

Nagyon pozitívan álltak a dologhoz. Online intéztünk mindent, én elküldtem az elképzeléseimet, ők az övékeiket. Nagyon tetszett nekik a munkám. Arról is beszéltünk, hogy egyszer összehozhatnánk valamit együtt. Nagyon jó lenne!

Niko, milyen ételeket szeretsz? Alkoholt szoktál fogyasztani? Szomszédok vagyunk, ismered a magyar pálinkát?

Nem vagyok válogatós, mindent kipróbálok. Alapvetően sok húst és zöldséget eszem, mindenevő vagyok. Ami az alkoholt illeti… nos igen. Szerb vagyok, és mi híresek vagyunk arról, hogy tudunk mulatni, ha-ha. Igen, hallottam már a pálinkáról, de még nem volt szerencsém megkóstolni, ami elég nagy blamázs, tekintve, hogy a múlt hónapban jártam nálatok. Szerintem hasonló lehet, mint a mi rakijánk (igen, ez így van – a szerk.).

Végezetül minden jót és sok szerencsét kívánok neked a zenében és az életben egyaránt, sok rajongót szerte a világban!

Köszönöm szépen és köszönöm a megkeresést! Tényleg jólesett. Remélem, lesz alkalmam felétek járni a közeljövőben, és jó lenne, ha valamikor fel is léphetnék majd nálatok.

A szerző: Atter-M16 publikáció
A Rattle Inc. fanzine korai számaiban munkálkodott Attermann néven, véleményt formálva a kortárs hörgős zenekarok lemezeiről. Később átállt az erő túloldalára, és kritikusból kritizált lett. Jelenleg már csak műkedvelőként tengeti életét, a régi kedvencek és az új reménységek között.

Legyél te az első, aki hozzászól!

Válasz írása

Az email címed sehol sem fog megjelenni.


*