Seller László (Attermann, Atter-M)

Vectomi és Attermann, 1990 környékén

Bizony, bizony, újra köreinkben üdvözölhetjük egykori Rattle-s kollégánkat, aki annak idején a durva zenék kedvelőjeként és felelőseként ontotta magából kritikáit. 1989 szeptemberében csatlakozott hozzánk, nyomtatott fanzine-ünk ötödik számától kezdve tartott velünk. Megszűnésünket követően negyed századon át nem tudtunk egymásról, majd amikor 2016 végén újraindult a lap, őt is megkerestem, hogy legyen újra a csapat tagja. Kért egy kis gondolkodási időt – egészen mostanáig.

Laci, emlékszel még, hogy annak idején, 1989-90 táján hogyan találtál rá a Rattle Inc.-re?

Volt egy baráti társaság (amelynek többek között a Stygian Shadows-os Fodor Laci is tagja volt), akikkel együtt jártunk koncertekre, a kötelező Thrash-Mosh Club-okba, néha összejöttünk csak úgy dumálni, meghallgatni az újonnan szerzett zenéket, fanzine-eket olvasgatni. Egy ilyen szeánsz alkalmával került a kezembe a Metal Attack (a későbbi Rattle Inc.) egyik száma. Mivel késztetést éreztem rá, hogy véleményt fogalmazzak meg egyes lemezekről, és tetszett a lap, küldtem egy pár lemezkritikát. A többi pedig már történelem… 🙂

Akkoriban te írtál nálunk a legdurvább zenékről. Azóta változott esetleg az ízlésed?

Igen is, meg nem is. A metal műfaját tekintve nem igazán, inkább annyiban változott a zenéhez való viszonyom, hogy az évek során más stílusokat is elkezdtem hallgatni. Ha keményebb zenére vágyom, ma is elsősorban a death/black-vonalat részesítem előnyben.

Említenél néhány nagy kedvencedet (együttest, lemezt), amelyek az elmúlt 30 évben meghatározták a zenei érdeklődésedet?

A következő zenekarok hagyták bennem a legmélyebb nyomot (nagyjából a behatás sorrendjében): Iron Maiden, Helloween, Kreator, Sodom, Destruction, Bathory, Deicide, Katatonia. Más stílusokból a Depeche Mode, a The Cure, a Sisters Of Mercy, a Fields Of Nephilim, a Dead Can Dance, a Cocteau Twins, a Frontline Assembly… A sor tovább is folytathatnám, de ezek voltak a legmeghatározóbbak.

Mondanál néhány szót magadról: hány éves vagy, mit tanultál, jelenleg hol élsz és mivel foglalkozol?

Idén töltöm a negyvenötöt. Egy Budapest melletti kisvárosban lakom. Túl sokra nem vittem… 🙂 Olyan szakmát tanultam, amiben aztán egy napot sem dolgoztam. Jelenleg sofőrködéssel foglalkozom.

Honnan származik, kitől kaptad a beceneved?

Akkoriban kezdtem el dobolni tanulni, amikor az első cikkeimet írtam, így kitaláltam magamnak a Dobbermann írói álnevet, amiből aztán valami elírás vagy félregépelés révén, már pontosan nem emlékszem, lett az Attermann. Utána már így maradt.

Naponta mennyi időd van zenét hallgatni?

Változó. Van olyan nap, amikor egyáltalán nem sikerül, de általában fél-egy óra azért összejön. Ha éppen nem dolgozom, és nincs más dolgom, akkor akár több óra is.

Milyen formátumban gyűjtötted, gyűjtöd a lemezeket?

12 éves voltam, amikor a bátyám lelépett otthonról, és otthagyott egy pár kazettát. Ezek lettek a gyűjteményem első darabjai. Volt köztük egy Iron Maiden műsoros kazetta, a Killers. Na, azt rongyosra hallgattam. Órák hosszat nézegettem a borítóját, annyira tetszett. Aztán vagy bakelit lemezeket vásároltam, vagy műsoros kazettákat, de volt, hogy üres kazettákat hordtam a lemezboltosoknak, hogy vegyenek fel rá nekem ezt-azt. Akkoriban mind ezt csináltuk. Aztán jöttek a CD-k. Utána azokat vásároltam. Megvallom őszintén, már nagyon régen nem vettem semmit. Talán egy Katatonia lemez volt az utolsó, amit gyári formátumban megvettem. Jelenleg leginkább az interneten hallgatok zenét.

A zene mellett van valamilyen hobbid?

Szeretek a természetben lenni, kirándulni, biciklizni. A jó filmeket is kedvelem: az éppen aktuális thriller/horror/sci-fi filmeket mindig nagy élvezettel nézem.

Esetleg zenéltél is valahol?

Igen. Kezdetben a dobolással próbálkoztam, majd áttértem a gitárra. Körülbelül 15 éven keresztül űztem az ipart, több-kevesebb sikerrel. Játszottam buli punk zenekarban, nemzeti rock együttesekben, voltak saját bandáim death/black stílusban. Utóbbiak közül a Sundone-t említeném, mások álmai közül pedig az Agregator-t.

Írtál az évek során valamilyen másik fanzine-be, weboldalra?

Nem. Csak a Rattle Inc.-ben lehetett élvezni az írásaimat… 🙂 Amikor a lap bezárta a kapuit, onnantól inkább a zenélésre koncentráltam.

Milyen gyakran jársz koncertekre? Mi az utolsó ilyen emlékezetes élményed?

Régebben nagyon sűrűn jártam, manapság ritkán. Az utolsó koncertélményem most áprilisban volt, a páromat „kellett“ elkísérnem a Septic Flesh-bulira, ugyanis nagy rajongójuk. Én nem nagyon vagyok oda értük, de élőben tényleg lehengerlőek voltak, úgyhogy nekem is nagy élményt okozott a fellépésük.

Huszonvalahány éve nem találkoztunk. Azóta ugyanolyan intenzitással megmaradt az életedben a metal?

Sajnos nem. A hétköznapi taposómalom bedarálja az embert: onnantól, hogy családfenntartóvá válik, sok más dologra kell koncentrálnia. De azért mindenképpen megmaradt, nem nőttem ki, mint sokan mások, és ennek örülök, mert a fiatalságom egy darabja velem öregedett…

Külsőségekben mennyire mentetted át a régi metalos énedet a mába?

Most már egyáltalán nem. Rövid a hajam, nem feltétlenül hordok farmert vagy bőrt, szegecseket meg pláne… 🙂 Tetkóim sosem voltak, szóval meglehetősen uncsi fazon vagyok.

Családos ember vagy? A párod hogyan tolerálja ezt a szenvedélyedet?

Igen. A feleségemmel két gyermeket nevelünk, akiket eleddig még nem nagyon szállt meg a metál lélek, de nem is fogom erőltetni: vagy rátalálnak maguktól, ha pedig nem, akkor nem. A párom szintén rocker, a mai napig ilyen zenéken él, úgyhogy inkább neki kell tolerálnia, amikor én esetleg más stílusokat hallgatok… 🙂

Úgy tűnik, újra kollégák leszünk. Milyen jellegű írásokat várhatunk tőled?

Vinném tovább a lemezkritikusi vonalat, esetleg egy-két kedvenc zenekarom történetét is megírnám, valamint van néhány banda, akik a múltban nagyot alkottak, de nem nagyon ismerték el őket, és utána el is tűntek. Róluk is szívesen írnék. És köszönöm neked, hogy annak idején, amikor újraindítottad az újságot, megkerestél, hogy ha lenne kedvem, újra írhatnék. Igaz, utána eltelt két év, de jobb később, mint soha… 🙂 Ez úton kívánok sok sikert a laphoz, velem vagy nélkülem. Kellenek a műfajnak az ilyen emberek!

Én pedig jó ötleteket és kedvet kívánok neked az íráshoz! Újra együtt, mint a hőskorban!

A szerző: Coly774 publikáció
A Rattle Inc. fanzine, majd az ugyanilyen nevű online heavy metal magazin alapítója, szerkesztője. Civilben is újságírással foglalkozik.

3 hozzászólás

  1. Nahát, a Seller Lacika. Sokszor eszembe jut, mi lett vele, vagy 15-20 éve (de az is lehet, hogy már több) nem volt szerencsénk egymáshoz…

Válasz írása

Az email címed sehol sem fog megjelenni.


*