Csak a metal

Zeneileg alapvetően elég nyitottnak tartom magam, és az elmúlt négy évtizedben meglehetősen széles palettát ismertem meg, kezdve a ’70-es évek magyar és külföldi popzenéjével, folytatva a ’60-as, ’70-es évek progresszív, pszichedelikus és hard rock együtteseivel, visszanyúlva egészen az ’50-es évek nagy örökzöldjeiig, valamint a Beatles-ig és a Rolling Stones-ig, kisebb-nagyobb kitérőket téve a punk, a reggae, a ’80-as évek szintipop-ja és az orosz rockmuzsika világába, valamint elcsábulva néhány mai soul/funk/pop előadó felé.

Amióta viszont újra létezik a Rattle Inc., gyakorlatilag csak metalt hallgatok. Mondhatnám, hivatalból, és mert egyszerűen sem időm, sem igényem nincs másra.

Régebben jól megfért egymás mellett a repertoárban az Emerson, Lake and Palmer, a The Doors, a Depeche Mode, a Muse, Amy Winehouse, ma viszont már a régi metal klasszikusok is csak elvétve kerülnek be nálam a rotációba. Talán ezek hiányoznak a leginkább. Mindig megfogadom, hogy na, akkor most újra előveszem a ’80-as évek nagyjainak lemezeit, de ezeket annyira ismerem, hogy ha csak rájuk gondolok, mintha megnyomnának egy gombot a fejemben, már szólnak is bennem a dalok.

Az újabb anyagok azok, különösen a jobban sikerült alkotások, amelyeket szeretnék jobban megismerni, szeretném, ha jobban belém vésődnének.

Időnként persze előfordul, hogy szűk családi körben egy-egy mainstream előadó is becsúszik, hogy a feleségem vagy a lányaim kedvencei forognak, de inkább azon vagyok, hogy én szerettessem meg velük a metal számukra is befogadható területeit, hogy ők tartsanak velem egy-egy koncertre. Ami most, úgy néz ki, össze is jön: a Myrath november 13.-i előzenekaros bulijára két jegyet vehettem, Coly és neje számára…

About Coly836 Articles
A Rattle Inc. fanzine, majd az ugyanilyen nevű online heavy metal magazin alapítója, szerkesztője. Civilben is újságírással foglalkozik.

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*